Még a legnagyobb káoszban és mocsokban is meg lehet találni a szépséget és ehhez nem is lehetne szebb idegenvezetőnk, mint a kortalan Sophia Loren.

A hit olyan, mint a szeretet, a nyelv a legerősebb fegyver – hangzik el Émile Ajar Előttem az élet című könyvében és az abból készült legújabb filmadaptációban. Sablonosnak tűnhet a gondolat, pedig pont az író bizonyította be annak univerzitását. Holokauszt, zsidó, szenegáli migráns, muzulmán, prostituált, transzvesztita bokszoló… ebben a történetben minden „bélyeg” indikátor arra, hogy rájöjjünk, Ajar bölcsessége nem is lehetne igazabb.

Az eredeti könyvet kissé lazábban kezeli a film; a második világháborúból magához térő Európa helyett napjaink Olaszországába rakták át a történetet, ahol Momo, a muzulmán utcagyerek próbál lopásból és drogárusításból életben maradni és feldolgozni személyes tragédiáját; prostituált édesanyját megölte az apja, nem sokkal azután, mikor Szenegálból Olaszországba vándoroltak. Menedékre végül egy zsidó, Holokauszt-túlélő, hajdani örömlánynál talál. Rosa mama vénségére a környék prostituáltjainak gyerekei vigyáz, miközben az ajtóban már ott ólálkodik a demencia.

Az alkotók gondoltak egy merészet és az eredeti sztori mocskos és veszélyes világa helyett a két főhős személyes történetében keresték meg a párhuzamot. Rosa és Momo mindketten fiatalon megtapasztalhatták, milyen egy világégés, milyen, ha el kell hagynod az otthonodat és ha elveszíted a szeretteidet. Nehezen induló kapcsolatuk végül igazi véd- és dacszövetség lesz, hiszen az idős asszony személyében tényleg Momo előtt van az élet.

A film teljesen bevallottan Sophia Loren jutalomjáték, aki minden dívaságát levetve képes volt egy megviselt, megcsúnyult, néha mocskos szájú anyaoroszlán bőrébe bújni, ami 86 évesen nem kis teljesítmény. A könyv és az 1977-es filmváltozat Rosa mamája egy rafinált, érzéketlen nő, aki már nem tud hova hízni, ahogy ő mondja a „kurvák kölykei” körbeugrálják, akiket felnevelt és ez így jó neki. Mondhatnánk gúnyosan, hogy Loren Rosa mamája nagyon „diznis” de ez így nem igaz. Sokkal inkább egy bátor nő, aki már kislányként megtanulta egy auschwitzi barakk padlója alatt bujkálva, mi is a félelem, majd négy évtizedet töltött az utcán örömlányként a legkeményebb gengszterek között. Loren itt nem díva, hanem egy lassan elbutuló, totyogó néni… és morbid módon elképesztően jól áll neki.

A film igazi felfedezése Ibrahima Gueye, akit reméljük nem rabol el Hollywood idegesítő, akcentusos gyerek mellékszereplőnek a Godzilla 453. részébe, hanem az évei előrehaladtával igazi fajsúlyos szerepek kap majd Európában. Elképesztő jelenléte uralja a vásznat, méltó partnere egy olyan legendának, mint Loren, aki hét évtizede van a pályán.

Hogy megváltja a világot ez a film? Fogalmam sincs, de egy biztos; vannak a világon olyan országok, országhatárok, ahol nem ártana leülni a szélsőségeseknek nettó másfél órára, megnézni ezt a filmet és megérteni a bejegyzés első mondatában elhangzó egyszerű bölcsességet.

A filmet a Netflixen lehet megtekinteni, íme az előzetese: