Közkeletű vélekedés, hogy hazánkban nincsenek földrengések, azonban a valóságban ez nincs így, Magyarországon sem ritkák a földmozgások, a különbség a világ nagy törésvonalaihoz képest pusztításuk mértékében (és Richter-skálán mért erősségükben) keresendő.

Megnyugtatok mindenkit: a ZSIMAgazin nem foglalkozik geográfiai elemzésekkel, ám mint oly sok mindennek, az 1911. július 8-án, száztíz éve pusztító kecskeméti földrengésnek is van zsidó vonatkozása. A földrengést a Magyarországon tapasztalt rengések közül a három legnagyobb között tartják számon. Az emberek még aludtak, ugyanis a hajnali két óra körüli percekben mozdult meg a föld. A rövid ideig, körülbelül huszonöt másodpercig tartó rengés epicentruma Kecskemét északnyugati részén volt, viszont több városban is érezték.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy emberi életet nem követelt a katasztrófa. A Vasárnapi Újság 1911. július 16-i lapszáma így számolt be a rengésről:

„Abban a katasztrófában, amelynek irtózatos vihara a minapában megrengette Magyarországnak legáldottabb földjét, mind a kettőt láttuk. Kegyetlenségét az emberek munkájához, kegyelmét az emberek életéhez. Kecskemét városában házak ezreit ölte meg, hasította meg halálos sebbel a földindulás katasztrófája, de a hatvanötezer lélekből, a kit ez összeroppantott falak között és szétzúzott tetők alatt ért a veszedelem, úgyszólván egynek se görbült meg haja szála. Vér az omladékra nem fröccsent. A borzalmas szenzáczióban ez az, a mi gyönyörű csoda, a miről meghatott és áhítatos lélekkel először kell szólni és a mit mint egy legendát őriz meg majd az iszonyattal telt perczek és aggodalommal telt napok minden időkre szóló emlékezete.”

A Friss Újság 1911. július 9-én ekként tudósít az eseményről:

„A luteránus palota tűzfala rádőlt Lengyel Bertalan orvos lakására. Az orvost és nejét eszméletlenül húzták ki a romok alól. Kun Sámuel fejét a nagy tükör, Kováts Pál hirlapiró arcát a menyezetről leeső kő zúzta össze. Több aszszonyt őrjöngési rohammal a kórházba szállítottak. Baranyay Ferenc máriahegyi tanyást kilenc gyermekével együtt temette maga alá a ráomló ház.”

A korabeli emlékezések feljegyezték az alábbiakat is:

„A hajnali órákban a gyümölcspiacon, a Széchenyi téren már gyülekeztek az árusok. Végignézték, hogy a katolikus egyház bérházának tetejéről hogy hullottak a faldarabok és szobrok, s mikor az első rémületből valamennyire magukhoz tértek, eladták vagy otthagyták a gyümölcsüket és siettek haza…”

-jegyezte föl Sándor István főjegyző.

A város határában is riadalmat keltett a földmozgás, a kisnyíri gabonaföldeken öt-hat méter mély földnyílásokat észleltek, amelyekből kék színű homok tört a magasba. A hajnali földrengést még több kisebb utórezgés követte. A természeti csapás óriási károkat okozott a város magán-és középületeiben. Súlyos károkat szenvedtek a város üzemei, a malmok, a kenyérgyár, a konzervgyár, a gyufagyár. A legszembetűnőbb a templomok és tornyok sérülése volt. A földrengés után is biztonságos maradt az evangélikus templom. A piaristákat kilakoltatták az életveszélyessé vált rendházból. A laktanyákat és a csapatkórházat is kiürítették. Megsérült a Beretvás Szálloda, a befejezés előtt álló Katolikus Bérház, a Közgazdasági Bank, a Törvényszéki Palota, a Luther-palota oromfala rádőlt a szomszéd házra, a Városháza ledőlt kéménye beszakította a díszterem mennyezetét, a Zsinagóga kupolája megbillent. Igen, több korabeli fotófelvételen jól látható, hogy a Zsinagóga hagymakupolája a rengés után úgy nézett ki, mintha egy bonbon-tartó fedelét akarta volna a természet leemelni.

A földrengést követő hónapokban széleskörű társadalmi segélyakció bontakozott ki, fontos szerepet vállaltak az egyházak és a korabeli civil szervezetek. A városi középületek helyreállítási munkáit a tervező építészek – pl. Lechner Ödön, Jánszky Béla – irányították. A város, a közintézmények és a lakosság anyagi erejét a földrengést követő években az újjáépítés vette igénybe. Több nagyszabású terv megvalósítása elmaradt, nem épült meg a Vásárcsarnok, az Országos Elmegyógyintézet, a vízvezeték. Nem valósult meg a Rákóczi út végére tervezett víztorony és Rákóczi emlékmű sem. A református egyház iskolapalotája, az Újkollégium, a földrengés miatt némi csúszással, de a tervek szerinti művészi igényességgel épült fel. A továbbiakban minden nagyobb építkezésnél fokozottan figyeltek a biztonságra, a vasbeton használatára.

Források:

Székelyné Kőrösi Ilona: Földrengés Kecskeméten

Zsadányi Éva: A kecskeméti „földi tünemény” (Bányásztörténeti Közlemények 2012.01. lapszám)

Múlt-Kor Történelmi Magazin – Megrázó esemény az Alföld metropoliszában: az 1911-es kecskeméti földrengés

Index: Iszapvulkán tört fel a kecskeméti földrengés után