Áv hónap kilencedik napja, Tisó BöÁv a zsidóság kollektív gyásznapja.
Jeruzsálemben két Szentély állott: az elsőt Salamon építette, és Babilónia pusztította el i. e. 586-ban, a másodikat a babilóniai fogságból való visszatérés után építették, és Róma rombolta porig i.sz. 70-ben.
Gyásznap. Siratjuk a zsidó kultusz elveszített központját. Keressük -ahogy évszázadokon át elődeink is tették- az okokat, mely a pusztuláshoz, és a mai napig tartó diaszpórához vezetett.
A Talmud Jóma traktátus 9b lapján úgy olvassuk, hogy az első Szentély a bálványimádás, a tiltott nemi kapcsolatok és a vérontás miatt pusztult el, míg a második Szentély pusztulása a gyűlölködés következménye volt. Bölcseink ennek összevetésével úgy vélik, hogy a gyűlölködés önmagában felér az említett három bűnnel.
Böjtölünk, Jeremiás Siralmait, az Échót, valamint kinajszokat, gyászverseket mondunk templomainkban. E törvény korai megtartásáról is tudósít a Talmud. A Bava Batra traktátus 60b lapján olvassuk, hogy a második Szentély pusztulását követően sokan választották az aszkézist, mintegy engesztelésül. Nem ettek húst, nem ittak bort, mert hiszen ezek az immár lerontott oltárra kerültek áldozat gyanánt. Rabbi Jehosua azt mondotta nekik: ne egyetek kenyeret, gyümölcsöt, hiszen azok is áldozat gyanánt az oltárra kerültek egykor. Az aszkéták azt mondották erre, hogy ezen élelmeket lehet másokkal helyettesíteni, ők továbbra is megtagadják a hús és a bor élvezetét.
Rabbi Jehosua ekkor azt mondotta: ne igyatok vizet sem, hiszen az is került az oltárra.
Erre már nem volt válasz.
A bölcs elmagyarázta, hogy a gyászt, akár az örömöt, nem szabad túlzásba vinni. Annyit kell csupán megtartani, amennyit a bölcsek előírtak, de azt meg kell tartani.
Szintén a Bava Batra traktátus 60b lapján áll, hogy olyan nagy volt az elkeseredés a második Szentély pusztulása után, hogy képesek lettek volna arra, hogy gyermektelenséget fogadjanak, így vegyék elejét a tovabbi nemzedékekre váró elnyomó rendelkezéseknek.
Ám a Szentély pusztulása a vég helyett új fejezetet nyitott a zsidóság életében. A Talmud Gittin traktátus 56b lapján áll a híres történet, mely szerint Jochánán ben Zákkáj Vespasianust császárként köszöntötte. A hadvezér ki akarta végeztetni felségsértésért, ám jött egy hírnök, és közölte, hogy Vespasianust választották Rómában császárrá. Vespasianus ekkor a jó hír hozóját, Jochánán ben Zákkájt meg kívánta jutalmazni. A bölcs az új császártól elkérte és meg is kapta Javnét és bölcseit, megmentette Rabban Gamliél családját, és meggyógyíttatta Rabbi Cádokot. A kérés nyomán megkapott Javnéból indult ki mindaz, ami a rabbinikus judaizmus, a vallásos zsidóság mai formáját megadta.
Tisó BöÁv a pusztulás emléknapja, ám ott rejlik benne sok, minden időre és korra érvényes erkölcsi pozitivitás:
- A gyűlölködés csak pusztulásba visz, nem épít, de eléget és elhamvaszt mindent.
- Bármekkora is a fájdalom, vagy az öröm, tudjuk magunkat fegyelmezett keretek között tartani, őrizzük meg méltóságunkat, ebből merítve erőt.
- A legnagyobb reménytelenség közepette is gondoljunk a holnapra. A nap leszáll, de másnap újra felkel, az életünket folytatnunk kell, bízva abban, hogy a holnap békésebb, jobb világ kezdete lesz.