Bizony még egy rendes zsidó család is lehet diszfunkcionális, de egy sivá akár még közelebb is hozhatja egymáshoz a tagokat vagy még nagyobb zavart okozhat egy amúgy is szeleburdi família működésében. Erről a helyzetről fest képet a 2014-es Itthon, édes otthon című amerikai film.

A gyász bizony sokunkat megváltoztat, gondolkodásra késztet, talán tettekre is sarkal – nos mindez nem igaz az Altman gyerekekre, legalábbis édesanyjuk, a kissé extravagáns gyermekpszichológus és a plasztikai sebészettel is jó viszonyt ápoló Hillary szerint. A friss zsidó özvegy bár önmagát ateistának vallja, néhai férje hithű zsidóként igyekezett nevelni a gyermekeiket, akik nem is lehetnének különbözőbbek. Judd-ot frissen szarvazta fel a felesége ezért ő főállásban depressziós, Wendy egy olyan házasságban él, ami jeges mint egy mélyhűtő és annyira unalmas, mint egy Danielle Steele-féle regény romantikus fordulatai. Nem jobb a helyzet a legnagyobb testvérnél Paulnál sem, aki a családi boltot vezeti, ám valamiért nem tudja teherbe ejteni a feleségét, aki azonban ezért szó szerint bármit megtenne. A legkisebb öcsi, Phillip igazi életművész, erős anyakomplexussal és az se baj, ha az éltesebb hölgyek nem minimálbérből élnek.

A temetés után Hillary ismerteti néhai férje végakaratát négy gyerekével miszerint a zsidó hagyományokhoz híven hét napig maradjon egy fedél alatt a család a sivá idejére. Mondani se kell, hogy körülbelül tíz percen belül kiderül, életük legnehezebb egy hetének néznek elébe az Altman család tagjai.

A néhol humoros, néhol torokszorítóan drámai helyzetek között azonban hőseink újfent szembesülnek a családi összetartás erejével, a múltjukkal, tetteik és döntéseik következményeivel és rájönnek arra, nem veszett el minden és talán nincs késő változtatni az életükön.

A keserédes vígjátékban fél Hollywood bizonyítja a tehetségét, többek között Tina Fey, Jason Beatman, Adam Driver és a kétszeres Oscar-díjas Jane Fonda is remekel. Nekik köszönhető, hogy az Itthon, édes otthon ( eredeti címén: This Is Where I Leave You) nem egy kihagyott ziccer lesz, hanem egy olyan „feel good” film, ahol az egyik szemünk sír, a másik meg nevet.