Van egy jó recepted? – Te, hogy készíted? – Csinálsz nekem egy olyan igazit? – Megcsináltam, de nem olyan, mint a tiéd, miért lett más?

Ez a sok kérdés, kérés mind a sólettel van kapcsolatban! Valljuk be őszintén, hogy sóletet készíteni bizony a világ egyik legegyszerűbb dolga! A recept szerinti hozzávalókat egy edénybe tenni, és mehet is kemence híján a sütőbe, röpke pár óra alatt pedig el is készül konyhánk büszkesége, háziasszonyi koronánk ékköve, azaz a sóletünk! Olyan ez, mint a foci! Hiszen a focihoz is mindenki ért és szereti. Elméletben pedig a sólethez is mindenki ért és legalább annyira szereti is! Elmondani, átadni, áradozni lehet a receptről, a receptünkről! Mindenki esküszik rá, hogy az övé ezért és ezért jobb, mint bárki másé! Az édesanyám és a nagymamám így és így csinálta, ennél finomabb nincs! Számunkra. Ez pedig így van rendjén! Én is mindent elkövetek azért, hogy a gyermekeim a konyhában is megállják a helyüket, és a sóletjükben is benne legyen különleges fűszerként „az anya is így csinálta!”.
De szentimentalizmus helyett, nézzünk szét a sóletreceptek között!

Kíváncsi voltam, mit ír a Wikipédia a sóletről, íme:

„A sólet, jiddisül tsólent vagy csólent, héberül hamin, egy hagyományos szombati zsidó étel. Neve feltehetően provanszál, ófrancia eredetű a chaloir=főz igéből, illetve annak szótövéből, a X-XI. századból ered. A chaud lit meleg ágyat, vagy ágyban főttet jelent. Amikor a kész sóletot kivették a kemencéből, meleg takarók alá helyezték. Az étel a zsidó vallás előírásainak köszönheti létrejöttét, ugyanis a mózesi törvények szerint szombaton tilos tüzet rakni, a meleg ételre viszont hűvösebb éghajlaton határozottan volt igény. Ezért már pénteken délután begyújtották a kemencét, és a lassú tűzön megfőtt étel másnapra is meleg maradt. Sokféleképpen készülhet a sólet. Örökre vitás, hogy fehér, vagy tarkababból kell-e főzni. Mindenképpen tesznek bele gerslit, azaz árpagyöngyöt, füstölt húst, héjával főzik benne a tojást, többnyire libahússal, esetenként töltött libanyakkal, vagy kuglival, a sóletbe belefőzött betéttel készítik el. Izraelben gyakoribb, hogy csicseriborsóból, néha krumplival és sárgarépával együtt főzik és inkább haminnak nevezik. A szegényesebben készült, vagy levesesebb sóletet inkább ricsetnek nevezik, ebben rendszerint nincs hús, viszont többféle zöldséggel készülhet.”

Aztán elővettem mind a négy kóser szakácskönyvemet, hiszen mégiscsak létezik női szolidaritás, itt valahol biztosan meglesz a RECEPT! Mindennek az alapja, az egyforma, a kóser, a szaftos, a kemencés, a libacombos, a kuglis, a libanyakbőrös. Hát tévedni emberi dolog!  A négy könyv, négy recept. Melyik írjam le? Életem párja, aki már húsz éve eszi ugyanazt a sóletet, észrevette a rám egyáltalán nem jellemző tépelődést, melyhez igencsak ószövetségi tekintet társult, pár mondatom elhangzása után, úgy gondolta segít megoldani a számomra kétségbeejtő helyzetet!

„Melyik volt az első szakácskönyved?”

Ezt az egyszerű kérdést intézte felém, remélve érte a nem fine dining méretű éttermi adagot a következő sóletből! Gondolok itt arra, hogy a tökéletes gasztronómiai élményt nem a dekorációs elemek fél tányéron való megfelelő elhelyezése, hanem a dekorációs elemek helyének sólettel való kitöltése jelenti számára, mely sóletnek a tetején levő libacomb már magában hordozza az ínycsiklandó dekoráció élményét!

„Ez!” Hangzott rövid válaszom, mely határozottságot sugallt.

„Akkor írd le azt!” Igaza van, ebből tanultam sok mindent, számomra ez az alaprecept.

Tehát a Sólet recept!

Hozzávalók:

50 dkg fehérbab, 20-25 dkg árpagyöngy (gersli vagy gerstli), 1 nagy fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 füstölt libacomb vagy libamell, 30 dkg zsírosabb marhaszegy, só, bors, fűszerpaprika.

Készítsünk hozzá kuglit (gánefet), vagy ha van nyakbőrünk (helcli), akkor töltsük meg azt és tegyük bele a sóletünkbe!

Elkészítés:

Az átválogatott babot előző nap áztassuk be, válogassuk át a gerslit is. A sóletfőző edényünk aljára tegyünk babot, szórjunk rá gerslit, helyezzük rá a húsokat, a hagymák felét, meghintjük pirospaprikával, akár pár kanál liszttel. Végül helyezzük rá a bab és a gersli másik felét. Öntsük fel megfelelő mennyiségű vízzel, kevés sót és borsot tegyünk bele. Majd lassú tűznél süssük. Készíthetjük öntöttvas edényben vagy cseréptálban. Süthetjük a tűzhely sütőjében vagy kemencében is.

Rám nem jellemző módon most dicsekedni fogok. Amikor házat vettünk, mindkettőnket elvarázsolt a kis parasztházunk története, melynek két szobájába tíz gyermek született és nőtt fel. Számomra még kedvesebb volt, hogy egy kemence is állt az egyik szobában, ami valamikor konyha volt. Erről később sajnos kiderült, hogy beszakadt a teteje, így használhatatlan. Kislányom születésekor azonban különleges meglepetésben volt részem. Mikor császármetszés után három nappal hazaérkeztünk a kórházból, mesterember fogadott, aki újra rakta a kemencénket, hogy használni is tudjam. Az élmény határtalan volt, azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek! Amikor viszont először begyújtottuk minden mérgem és haragom elszállt! Feledésbe merült a sok por, a kosz, a törmelék, minden, amivel az újrarakás járt. De meg kellett tanulni használni a kemencét. Nem úgy van az, hogy csak begyújtok, és hopp készen van benne az étel. Először is tüzet gyújtani, parazsat csinálni. Szeretni a tüzet benne, áthúzni, hátra tolni, majd középről a két szélére tolni. Állandó „játék” benne, ami meg fogja könnyíteni a sütést. Mikor kellőképpen felfűtöttük kemencénket, söpörjük tisztára a közepét, ahová majd az edényünket rakjuk. Nem a tűzben sül majd az ételünk, hanem a kemence aljában levő rengeteg üveg és tégla melegedett fel, adja le a hőt, melyben elkészül bármi, amit berakunk. Én legjobban a cserépedényeket szerettem használni benne főzésre és sütésre. Ha levest készítünk, azt soha ne középre rakjuk be, hanem a kemencénk szájába, azaz előre. Hogy a forró levegő érje elölről és a hidegebb levegő hátulról, ha így teszünk, akkor nem kell kevergetni a levesünket, mert a kiáramló forró levegő, ahogy találkozik a hidegebb levegővel „megfordítja” a levest az edényünkben. A tepsinkkel ugyanígy „játszhatunk”, hol előre húzzuk, hol pedig hátrébb toljuk, hogy kevésbé vagy jobban süljön az ételünk. Megvan a maga romantikája a kemencében való főzésnek és sütésnek, de a tapasztalathoz idő kell, és ne bánjuk, ha elsőre és akár másodszorra sem sikerül, majd fog! Apróbb dolgokkal kell kezdeni és nagyon figyelni, tanulni és tanulni.

De térjünk vissza a sólethez!

Van olyan recept, melyben tarkababot használunk, de olyan is, mely szerint a fehér és tarkababot vegyesen tegyük bele a sóletünkbe. Sok helyen tesznek bele nagyon alaposan megmosott tojást. Van, ahol erősebben fűszereznek, máshol gyengébben. Ha receptet keresünk, látni fogjuk, hogy a lehetőségek és variációk száma végtelen! Pár, számomra érdekesnek tűnő receptet szintén megosztok:

Lencsesólet

Hozzávalók: 30 dkg lencse, l nagy fej hagyma, l csésze gersli, fél kg marhahús, fél kg füstölt pulykacomb, 2 kanál libazsír, kevés liszt, só, babérlevél.

A lencsét néhány órára beáztatjuk. A hagymát szálasra vágjuk, megdinszteljük a zsírban, hozzáadjuk a húsokat, meghintjük liszttel, majd beleöntjük a lencsét, a gerslit, a fűszereket, majd felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Több órán át főzzük a sütőben.

Sólet csicseriborsóval

Hozzávalók: 30 dkg csicseriborsó, 2 hagyma, 1-1,5 csésze gersli, 2-3 szál sárgarépa, 4-5 közepes burgonya, l kg kockára vágott marhahús, só, bors, 2 gerezd foghagyma, 3 evőkanál olaj.

A hagymát szálasra vágjuk, az olajban sárgára pirítjuk, hozzáadjuk a húst, megforgatjuk benne, majd belerakjuk a borsót, a gerslit, a kockára vágott burgonyát, a karikára szeletelt répát, a foghagymát, sózzuk, borsozzuk, és bő vízzel felöntjük. Több órán át főzzük a sütőben.

Töltött libanyak (Helcli)

Hozzávalók: 1 db tisztított liba nyakbőr, 1-1,5 csésze liszt, 2-3 kanál libazsír, kevés víz, só, bors, pirospaprika.

A lisztet összekeverjük a zsírral, a fűszerekkel, és esetleg egy kevés vízzel, hogy elég sűrű tészta legyen, s ezzel megtöltjük a nyakbőrt. Két végét összevarrjuk vagy összetűzzük (használhatunk hústűt hozzá), és a nyers sóletba tesszük. Tálalásnál felszeleteljük.

Kugli (gánefnak is nevezzük)

Hozzávalók: 15 dkg liszt, 10 dkg zsír, só, bors, pirospaprika, kevés víz.

A hozzávalókat kemény tésztává gyúrjuk, és hosszúkásra formázzuk. Beletesszük a nyers sóletba. Tálaláskor szép szeleteket vágunk belőle.

 

Ne feledjük, a sólet, tőlünk igazi! Tőlünk esik a legjobban az étel gyerekeinknek, férjünknek, családunknak, sok helyen közösségüknek is. A különleges fűszer, amit mi használunk az a szeretet, az adni akarás. Adni, továbbadni a hagyományainkat, családi receptjeinket, az apró fogásokat, melyek aromája különlegessé fogja tenni a világ legegyszerűbb sóletjét is.