A Veszchanan hetiszakaszt mindig a Tisa B’Av-ot követő szombaton olvassák. שבת נחמו „Sábbát Náchámunak”, a vigasztalás szombatjának is nevezik a Háftárá kezdő szavai alapján.

 נַחֲמוּ נַחֲמוּ, עַמִּי–יֹאמַר, אֱלֹהֵיכֶם

„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet”
(Jes. 40/1).

Bölcseink tanítják, hogy maga a Sábbát נַחֲמוּ vigasztal minket, mégpedig a Szentély lerombolása miatt. Jeruzsálemi Talmud, Joma traktátus 1/1 azt állítja, hogy ha az adott generáció lélekben nem építi fel a Szentélyt, az olyan, mintha az adott nemzedék idejében rombolták volna le.

A koznicsi Rabbi Iszráel szerint ennek az oka abban keresendő, hogy „tilos Tórát tanulni Tisá beÁv napján (kivéve az Éhá midrásait, ill. a Szentély pusztulásáról szóló ággádákat) mivel a tanulás örömet okoz az embernek, hiszen írva van:

קּוּדֵי יְהוָה יְשָׁרִים, מְשַׂמְּחֵי-לֵב

„az Örökkévalóvaló rendeletei egyenesek, megörvendeztetik a szívet”
(Zsoltárok 19.9)”.

A gyásznapot követő sábesz alkalmával azért olvassuk ezt a heti szakaszt, mert benne található a Smá imánk szövege és a tóraadás is, és ezzel tudatosítjuk, hogy a gyászos háromhét, a „dreiwochen” elmúltával „megújulva vesszük magunkra az Égi Királyság, ill. a micvák igáját”.

 וַיִּתְעַבֵּר יְהוָה בִּי לְמַעַנְכֶם, ….., רַב-לָךְ–אַל-תּוֹסֶף דַּבֵּר אֵלַי עוֹד…. -לֹא תַעֲבֹר, אֶת-הַיַּרְדֵּן הַזֶּה

”Haragra robbant ellenem az Örökkévaló…Elég legyen ne szól hozzám…nem fogsz átmenni a Jordánon.”
(V.M. 3/26.-27.)

Súlyos pszichikai helyzet. Mózes miután negyven éven át vezette népét, megtudja, hogy nem megy be az Ígéret Földjére!

Midrás Rábbá:

Azt mondta az Örökkévaló: lásd Ádám idősebb volt nálad, mégis érvényes volt rá a mulandóság törvénye.

– Igen ám – mondta Mózes- de Ádámnak csak egy törvényt adtál és azt megszegte.
– Mondta I’sten: Igen de Ábrahám tüzes kemencébe engedte magát dobatni mégis meghalt!
– Igen ám de tőle származott a gonosz Ismaél.
– Igen de Izsák is meghalt pedig kész volt feláldoznia magát értem”.
Erre felelt Mózes: Tőle viszont Ézsau származott.
Azután I’sten Jákobra hivatkozott akinek tizenkét igaz fia volt, mégsem kerülhette el a halált. – De vajon felment-e a hegyre és átvette a Tórát?-, kérdezte Mózes! Izrael százezer emberének megbocsájtasz és nekem nem?
Igen, – mondta I’sten az egész néppel elnézőbb vagyok, mint veled.

Ment Mózes a fűhöz és fához, hogy imádkozzanak érte! Igen ám de magunkért kell imádkoznunk, mert az egek elenyésznek, mint a fűst és a föld elpenészedik mint a ruha. ment a naphoz, holdhoz csillagokhoz, hogy imádkozzanak érte! Ők is mondták, hogy magukért imádkoznak.
Ment a tengerhez aki csodálkozva kérdezte: Te aki kettéhasítottál engem és annyi csodát műveltél, most hozzá jössz?
Az angyalokhoz is fordult, végre mondta I’sten: „megesküdtem vagy te halsz meg vagy Izrael népe.
Erre Mózes I’sten ments! inkább ezer igaz ember vesszen mint a néped! Tekints akkor anyámra, aki két gyerekét siratja, ne tetőzd fájdalmát velem! Mózes- mondta I’sten: tudd meg át kell adnod a kormánypálcát Józsuának! Szívesen átadom és leszek a tanítványa! Élj és légy tanítványa- mondta I’sten: Ment Mózes Józsué sátorába tanulni és megállt szerényen az utolsó sorban. A nép megpillantotta és szólt Józsuéhoz: Mi van Te ülsz Mózes mesterünk pedig áll? Józsué megszaggatta ruháját és mondta a néppel: Taníts bennünket mesterünk.
Mózes kénytelen volt bevallani, hogy nem képes már tanítani. Mózes felkiáltott I’stenhez: Világ ura itt az ideje, hogy meghaljak.
Mondta I’sten még egy órád van! Mózes elkezdte megáldani Izrael törzseit. Látta, hogy ez több időt vesz igénybe ezért megáldotta egyszerre az egész népet.
Már csak egy fél órád van, mondta I’sten.
Mondta Mózes a népnek: Bocsássatok meg nekem, hisz annyit zaklattalak benneteket. Te is bocsáss meg nekünk, hogy annyi nehézséget okoztunk.
Mózes mondta I’sten egy pillanat és meghalsz.
Mondta Mózes: Áldva legyen I’sten neve mely örökké él és a végtelenségig fennáll. Aztán mondta a népnek: Ha bementek az országba tartsatok meg emlékezetekben. Elfelejthetünk, hisz annyi jót tettél?- mondta a nép! Mózes szívére tette kezét és elérzékenyült: A kezek melyek a Tórát átvették I’stentől, most földbe temetetnek.
Alig mondta ki átszellemült és lelke felszállt az égbe. I’sten maga temette el Ádár hó hetedik napján.

 

לֹא תֹסִפוּ, עַל-הַדָּבָר אֲשֶׁר אָנֹכִי מְצַוֶּה אֶתְכֶם, וְלֹא תִגְרְעוּ, מִמֶּנּוּ–לִשְׁמֹר, אֶת-מִצְוֺת יְהוָה אֱלֹהֵיכֶם, אֲשֶׁר אָנֹכִי, מְצַוֶּה אֶתְכֶם

„ Ne tegyetek hozzá az igéhez, amelyet parancsolok nektek és ne vegyetek el belőle, hogy megtartsátok az Örökkévaló, a ti I’stenetek parancsolatait, melyet és meghagytam nektek.”
( V.M. 4/2.)

Szimche Bunem, a pzyshai rabbi aki patikus volt, mondta:
„ A Tóra olyan mint az orvosság. Ha keveset veszünk be belőle, nem használ, ha többet, megárt!”

Egyszer valaki a szomszédjától kért egy kanalat. Másnap két kanalat vitt vissza. A szomszéd csodálkozására azt mondta, hogy a kanál megfiadzott. Másnap, ismét kért tőle valamit és ismét duplán hozta vissza, majd később egy pár ezüst gyertyatartót kért. A szomszéd boldogan adta, gondolva, hogy azzal is haszna lesz. Eltelt néhány nap és nem hozta vissza a tárgyakat.
Elment megkérdezte: mi van a gyertyatartókkal? A gyertyatartók, sajnos meghaltak. A szomszéd haragra gerjedt: Meg vagy te őrülve? Hol hallottál olyat, hogy a gyertyatartók meghalljanak?
A válasz: Miért olyan van, hogy a kanalak megfialnak? Ha tudomásul vetted az újszülött kanalakat, akkor vedd tudomásul azt is, hogy meghaltak gyertyatartóid.

 .וְאָהַבְתָּ, אֵת יְהוָה אֱלֹהֶיךָ, בְּכָל-לְבָבְךָ וּבְכָל-נַפְשְׁךָ, וּבְכָל-מְאֹדֶךָ

„Szeresd az Örökkévalót a te I’stenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel (tehetségeddel)
(V.M. 6/5.)

A sztretini. Jehida Cvi rabbi, híres volt arról, hogy mindenre tudott amulettet adni, aminek segítségével, a hozzáforduló hívek könnyebben meg tudták oldani problémájukat. Egy hitsorsos abban kérte tanácsát, miként tudná jobban szeretni I’stent!
Erre csak egy amulet létezik- mondta a rabbi- Ha szereted testvéredet, azáltal szereted I’stent is.