A mostani hetiszakasz neve Ékev, amiben Mózes folytatja beszédét a néphez, és szót ejt arról, hogy ha betartják a Tóra parancsolatait, akkor jólétben élhetnek Kánaánban. Aztán elmondja, hogy a vándorlás során a manna és a fürj arra volt jó, hogy megtanulják, hogy „nem csak kenyéren él az ember, hanem az Ö.való ajkának minden nyilatkozásán él az ember.”
Ezután mesél a tejjel-mézzel folyó országról, és elmondja, mit csináljanak ott. Megszidja őket az első nemzedékük gyarlóságaiért, emlékeztetve őket az aranyborjúra, és az amiatt összetört első pár kőtáblára, Korách lázadására, és a kémek bűnére.
„Engedetlenkedők voltatok az Ö.való iránt, amióta csak ismerlek benneteket.” –mondja, de ezek mellett Isten türelméről is beszél.
Végezetül pedig megismétli a S’má első szakaszában felsorolt alapvető micvéket, elmondja, milyen jutalom jár I’sten parancsolatainak teljesítéséért, és milyen büntetés a megszegésük miatt.
Én most a megszidásról szeretnék írni, ami nem megszidás. Sokkal inkább egy emlékeztetés, elmesélés, jóindulatúan, erőteljes hangnemben. Mert Mózesnek nem az volt a célja ezzel, hogy megfenyegesse, leordítsa, megfélemlítse a népet, hanem az, hogy építő munkát végezzen a fejükben. Megmondta nekik, hogy milyenek voltak a felmenőik, vagy a fiatal énjük. Figyelmeztette őket, hogy miket nem szabad csinálniuk a hátralévő életükben, mert az rossz.
Ezt nekünk is meg kell csinálnunk. Nem csak öregkorunkban, hanem így, fiatalon, 10, 13, 18, 25 éves, és folytathatnám korunkban is! Mert idősen a középkorúaknak, középkorúként a fiataloknak, fiatalokként pedig azoknak, akik már meg tudják érteni, mondjuk el, hogy milyen az, amit mi már megéltünk, miket ne csináljon, és miket igen.
A kommunikáció.
Ez is a titka annak, hogy az emberek tudják, mit szabad, és mit nem. Hogy jól tudjanak élni. Ez is rajtunk, az embereken, az összes emberen múlik. Az emberek egymásért vannak, együtt, egymás segítségével kell, hogy részt vegyenek az Ö.való terve beteljesítésében. Így lettünk teremtve, nem véletlenül. Ne álljunk ellen I’stennek, csináljuk azt, ami elő van írva.
Kommunikáljunk, beszéljünk róla!