.רְאֵה, אָנֹכִי נֹתֵן לִפְנֵיכֶם–הַיּוֹם: בְּרָכָה, וּקְלָלָה

” Íme lásd, én elétek helyezek a mai napon áldást és átkot.”
(V.M. 11/26.)

Sokszor az életben meggyőződéssel teszünk valamit, majd az egész visszájára fordul.
Áldást várunk és átok lesz belőle.

Obadja ben Szforno (1470– 1550) itáliai zsidó rabbi, kommentátor, filozófus, orvos szerint a Tóra szöveg arra figyelmeztet, hogy életünkben tudattalanul áldás és átok között választunk, amit nem úgy kell elképzelnünk, mint a társasjátékot: „rosszat léptél…lépj vissza kettőt”. Pirké Ávot (3:15) által tanított módon: וְהַכֹּל לְפִי רֹב הַמַּעֲשֶ: „Mindenben a cselekedetek többségének minősítése a döntő.”
Ami annyit jelent, hogy a cselekedeteink többsége alapján leszünk Isten előtt megítélve. A tórai versben szereplő „ma” kifejezés azt tanítja, hogy nem a mondat elhangzásának idején voltak érvényesek a benne foglaltak, hanem minden időben, így konkrétan ma is.

Rabbi Meir Leibush ben Yehiel Michel Wisser (1809 – 1879) ismertebb rövidítéssel: Malbim hebraista nyelvész, és kommentátor, hogy a רְאֵה „lásd” kifejezés nem a jövőre vonatkozó ígéretként értelmezendő, hanem arra, hogy ténylegesen felismerhető („látható”) az I’stent teljes szívvel szolgáló, tehát parancsait megtartó emberek spirituális emelkedése. Vagyis az áldás mindenki számára elérhető.
…..persze, azért ez nem annyira egyszerű!

Rabbi Hunának egyszer megsavanyodott négyszáz hordó bora. Felkeresték a mesterek rabbi Jehuda vezetésével.
Ekképpen szóltak hozzá:
” Vizsgáld meg tetteidet, miért ért ez az átok, ez a csapás?”
Ő pedig így felelt:
„Gyanús vagyok-e szemeitekben, hogy vétettem valamit, valaki ellen?”
Ők viszont így válaszoltak:
„Hát az I’sten ok nélkül szokott büntetni?”
Arra azután a Mester:
„Hát aki valami rosszat hallott rólam, ám mondja el!”
A többi Mester pediglen ezt mondta:
„ Azt hallottuk, hogy a kertészednek, a vincellérednek nem adod oda a szőlőlombokat, holott a zsidó törvény szerint, a lomb az övé!”
Huna rabbi mosolygott:
„Nem adom-e oda? Hiszen ő ellopja tőlem az egészet, nekem nem is jut belőle!”
Mire a többiek megjegyezték:
“Hát hiszen így tartja a közmondás, hogy rájön az ízére, aki tolvajtól lop….”
Mindegy- mondta végül rabbi Huna-
“megfogadom, hogy mától fogva neki adom a lombot!…”

És íme, mi történt? Az ecet visszaváltozott borrá rabbi Huna hordóiban.
Talmud Brachot 5A.