Választások, avagy az „életre-halálra” vonatkozó döntések meghozatala.
רְאֵה אָנֹכִי נֹתֵן לִפְנֵיכֶם הַיּוֹם, בְּרָכָה וּקְלָלָה. (דברים יא, כו)
Íme lásd, én elétek helyezek a mai napon áldást és átkot.
(5M11/26)
I-ten választási lehetőségeket ad az embernek; ezeket áldásként és átokként, illetve életként és halálként írja le. Figyelemre méltó, hogy az emberiséget mindig is arra kellett bátorítani, hogy az életet válassza. Ez a látszólag automatikus, racionális választás soha nem volt olyan ” egyértelmű”, mint amilyennek lennie kellene. Miért választaná bármely épeszű ember az átkozott utat, amely a biztos halálba vezet, az élet áldott útja helyett? Úgy tűnik, a választás valamivel bonyolultabb, és az ítélőképességünk furcsa módon elhomályosult. A halál fája és annak buja gyümölcse ősidők óta csillogó és vonzó választásnak tűnt – finomabbnak, kívánatosabbnak. Ráadásul egy csábító, kígyó- szerű árus sziszegte a fülünkbe, hogy ennek a fának a gyümölcse minden problémánkat megoldja, megvilágosít és hatalmassá tesz bennünket.
Azoknak, akik sietve a Bibliájukhoz nyúltak, mert nem emlékeznek arra, hogy “a halál fájáról” olvastak volna, részben igazuk van: valóban létezett a halál fája, amelyet maga I-ten mutatott be az Élet fájának ellentéteként. Nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy az ember választhasson e két lehetőség között, ennek a fának egy tetszetősebb imázsra volt szüksége, és ezért “A jó és a rossz tudásának fája” néven hirdették és reklámozták. Bár sokan közülünk gyakran úgy gondolnak erre a fára és gyümölcsére, mint a másik választási lehetőségre, és kényelmesen, rövidítve a tudás fájaként emlegetik, valójában ez volt az a fa, amely a jó és a rossz összekeverését jelentette, egy olyan fa, amelynek gyümölcse eltávolított minket magától az élet forrásától – a tisztánlátástól és a megértéstől, az I-tenhez és a szentséghez való közelségtől. Ez a fa és annak gyümölcse a halálhoz vezető döntések fizikai megjelenítése – a megértés nélküli tapasztalaté, a bölcsesség nélküli tudásé, az értékek nélküli információé.
Ez a választás, ez az életút nem sokat változott Ádám és Éva óta: még ma, az információs korban is a jó és a rossz összeolvadása által létrehozott zűrzavar mérgező felhője hatalmas árnyékot vet, amely eltakarja a látóhatárt az igazi tudás és a valódi élet tekintetében. Kortárs példák bőven akadnak: a mi generációnkban a számítástechnika és az internet elképesztő mennyiségű információhoz ad hozzáférést, de a jó és a rossz gyakran összekeveredik és összezavarodik. Vajon minden információ, amelyhez hozzáférünk, megbízható? Akarjuk-e, hogy gyermekeink mindent befogadjanak, amit az internet kínál? Vajon mi magunk, intelligens és igényes felnőttek, képesek vagyunk-e pontosan értékelni vagy megfelelően elsajátítani mindazt a sok szót és képet, amivel megetetnek minket? Csoda, hogy a világ egyik legsikeresebb számítógépes vállalata egy olyan gyümölccsel ábrázolja magát, amelyből hiányzik egy falat – talán a tiltott gyümölcsöt ábrázolja?
A Tóra nem azt tanítja nekünk, hogy az internet vagy bármilyen technológia gonosz, vagy tiltott. A jó és a rossz tudása fájának képe azt a zűrzavart jelképezi, amely az emberi élet számos különböző aspektusában megtalálható. Figyelmeztetnek bennünket, hogy az igazság forrása – az abszolút igazság – elérhető számunkra, de a halál fájának gyümölcsei továbbra is csábítanak és vonzzák figyelmünket és képzeletünket. Miért vonzanak minket ezek a gyümölcsök? Keményen be vagyunk drótozva az önpusztításra? Halálvágyból teremtettek minket? A “halálfa” gyümölcsének megtapasztalására irányuló késztetés vajon kísérlet arra, hogy elaltassuk magunkat, hogy megbüntessük magunkat, vagy egyszerűen csak vágyunk arra, amit nem kaphatunk meg?
Vajon isteneknek képzeljük magunkat? Talán mindezek az indítékok együttesen; talán az indítékok zűrzavara egy újabb eredménye annak, hogy lenyeltük, és továbbra is lenyeljük a fa gyümölcsét, amely összezavarja és elhomályosítja az igazságot és a valóságot, és elvezet bennünket az életforrásunktól, a halálba.
Ahogy az ember egyre kifinomultabbá válik, ahogy egyre több és több információhoz jutunk hozzá, és egyre több információt próbálunk szintetizálni, úgy válik egyre égetőbbé a tisztánlátás iránti igényünk. Ám minden kifinomultságunk sem tett minket immunissá a zűrzavarral szemben; sőt, azt mondhatjuk, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Most jobban, mint valaha, szükségünk van egy egészséges adagra az Élet Fájának gyümölcséből – a világos erkölcsből és értékekből, amelyek képessé tesznek bennünket arra, hogy értelmet adjunk a modern élet meghatározó vonását jelentő információáradatnak. Választásaink gyakran sokkal kevésbé tűnnek egyértelműnek, mint az Édenkertben voltak; életünk a szürke árnyalataiból látszik összeállni. Mózes üzenete az, hogy az összetett erkölcsi dilemmák egyetlen kérdésbe sűríthetők: melyik választás vezet közelebb az életem spirituális forrásához? Az Élet Fája, a Tóra és annak megváltoztathatatlan erkölcsi irányelvei biztosítják ezt a világosságot. A teremtés hajnalától fogva a gonosz felcicomázza magát, ígéreteket tesz. Ahhoz, hogy az életet válasszuk, I-ten szavára kell összpontosítanunk, és nem a csábító árusra, aki kígyóolajat árul; mert az ő ígéretei üresek, és bájitala soha nem működik.
A választás, amellyel Izrael népe szembesült, amikor felkészült az Ígéret Földjére való bevonulásra, ugyanaz a választás, amellyel mind a mai napig szembesülünk, egyénileg és közösen. Ismét két út ágazik el attól az elágazástól, ahol most állunk. Megismételjük a múlt hibáit? Ismét a halált választjuk? Mózes emlékezteti őket, és minket is, a választási lehetőségekre, és a lehetőségeinkre. Arra kéri őket, ahogyan minket is, hogy felnőjünk a feladathoz, hogy emeljük a fejünket a zűrzavar felhője fölé, és ne veszítsük szem elől az Élet Fáját, az erkölcsi iránytűt, amellyel felfegyverkeztünk. Mózes mindenekelőtt arra emlékeztet bennünket, hogy képesek vagyunk a helyes döntést meghozni – de ez egy választás.
I-ten a maga részéről drukkol nekünk:
“בָחַרְתָּ בַּחַיִּים”
“Válaszd az életet”!
