A „náci” olimpia, ahol magyar zsidók nagy számban győzedelmeskedtek
Most vasárnap Tokióban véget értek a 32. nyári olimpiai játékok. A játékokat 2020. évben kellett volna megtartani, de a COVID 19 világjárvány okán ez egy évvel elhalasztódott, így nézők és hangulat nélkül kerültek megtartásra a versenyek. Az olimpia kapcsán visszatekintek egy korábbi, ugyancsak rendkívüli olimpiára a XI. nyári olimpiai játékokra, melyet 1936. augusztus 1. és 16. között rendeztek meg Berlinben. A helyszín kijelölését a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az 1931-es barcelonai ülésszakán hagyta jóvá. A nemzetiszocialisták 1933-as hatalomra jutása miatt elterjedt a hír, hogy Németországot megfosztják az olimpiai játékok rendezési jogától. A júniusi bécsi ülésen a német kormány képviselője kijelentette, hogy tiszteletben tartják az olimpiai szabályzatot, és mindenki számára lehetővé teszik a játékokon való részvételt. E nyilatkozat folytán a NOB meghagyta Berlinnek a megrendezési jogát. A náci Németország propagandacélokra használta az 1936-os olimpiai játékokat. Egy új, erős, egységes Németország képét mutatták, miközben igyekezett leplezni az antiszemita politikát, valamint az erősödő militarizmust. A nyári játékok története során első alkalommal indultak mozgalmak Európában és az Egyesült Államokban az 1936-os berlini olimpia bojkottálására a náci Németországban uralkodó szörnyű emberi jogi helyzet miatt. E kis írás a berlini olimpia zsidó származású magyar aranyérmeseinek állít emléket.
Elek Ilona (1907-1988) kétszeres olimpiai bajnok, hatszoros világbajnok magyar tőrvívó; a magyar sport első női olimpiai aranyérmese. Testvére: Elek Margit világbajnok tőrvívó. Zsidó származása miatt a berlini olimpia előtt kizárták a Honvéd Tiszti Vívó Klubból, majd a MAC-ból is, de ennek ellenére részt vett a játékokon, és 21 mérkőzéséből csak hármat vesztett el, ami elegendő volt az első hely megszerzéséhez, ezzel a magyar sport első női olimpiai aranyérmese lett. A náci szervezőket különösen bosszantotta, hogy egy német vívó (Helene Mayer) elől vitte el az elsőséget. Testvérével együtt írt önéletrajzi műve „Így vívtunk mi” címen jelent meg 1968-ban.
Kárpáti Károly (1906-1996) olimpiai bajnok birkózó, edző, szakíró, sportvezető. A magyar birkózók közül ő volt az első, aki a kötöttfogású mellett szabadfogású birkózásban is jelentős eredményeket ért el, őt tekintik a magyar szabadfogású birkózóstílus kialakítójának. A fogásnemben máig ő a legeredményesebb magyar birkózó. Három olimpián vett részt, 1928-ban Amszterdamban kötöttfogásban, 1932-ben Los Angelesben és 1936-ban Berlinben szabadfogásban indult. Súlycsoportjában 1932-ben ezüst, 1936-ban aranyérmet szerzett. Az aktív sportolást az 1936. évi olimpia után fejezte be. Pályafutását 1967-ig a Budapesti Honvéd vezetőedzőjeként folytatta, 1967-től szaktanácsadó volt. Az 1972-es müncheni olimpián a Magyar Televízió szakkommentátori feladatait látta el. A sportággal tudományos alapossággal foglalkozott, 1949-től 1953-ig a Testnevelési Főiskola előadója is volt. Életrajzi kötetén túl két könyve is a birkózással foglalkozott: Kárpáti Károly. Birkózás. Nova Irodalmi Intézet (1947), Kárpáti Károly. Görög-római és szabadbirkózás (1949).
Kabos Endre (1906–1944) háromszoros olimpiai bajnok magyar vívó. 1932-ben Los Angelesben a Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Piller György összeállítású, majd 1936-ban Berlinben a Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kabos Endre, Kovács Pál, Rajcsányi László, Rajczy Imre összeállítású magyar csapat tagjaként olimpiai bajnoki címet nyert. Az egyéni versenyen 1932-ben bronzérmes, 1936-ban olimpiai bajnok lett. Zsidó származása miatt a második világháború idején behívták munkaszolgálatosnak, és az őket szállító teherautó 1944. november 4-én, a 38. születésnapját megelőző napon éppen a németek által aláaknázott Margit hídon közlekedett, amikor az felrobbant. Más forrás szerint a budai oldal felé tartó 48-as villamoson utazott, amikor a halálát okozó robbanássorozat történt.
Bródy György (1908–1967) kétszeres olimpiai bajnok magyar vízilabdázó, sportvezető. Tagja volt az 1932-ben Los Angelesben és 1936-ban Berlinben olimpiai bajnokságot nyert magyar csapatnak. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt a keleti fronton. 1945-től a Magyar Úszó Szövetség ügyvezető alelnöke, és külkereskedelmi tisztviselő. 1948-ban egy külföldi útjáról nem tért haza és Dél-Afrikában telepedett le, ahol egy fonalgyárat alapított. 1967-ben egy labdarúgó-mérkőzésen szívroham okozta halálát.
Sárkány Miklós (1908-1998) kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, szövetségi kapitány, edző. 1922-től a III. kerületi Torna és Vívó Egylet, 1938-tól az Újpesti TE úszója és vízilabdázója volt. Nemzetközi szintű eredményeit vízilabdában érte el. 1932-ben, Los Angelesben és 1936-ban, Berlinben is tagja volt az olimpiai bajnokságot nyert magyar csapatnak. A második világháború után, 1945-től 1947-ig a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya lett. 1958-ban a németországi Wuppertalban telepedett le. 1968 és 1973 között a Német Szövetségi Köztársaság vízilabda válogatottjának vezetőedzője volt. Ezután haláláig Bécsben élt.
Emlékezzünk mindannyiukra büszkeséggel, kegyelettel: a nácizmus központjában mutatták meg, hogy Hitler pusztító ideológiájának semmi létjogosultsága nincs!
