“Az igazságot, az igazságot kövesd!”
( V.M. 17/7 )

A mondatban kétszer fordul elő az צֶדֶק “igazság” szó?
Talmud (Bává Meciá 30b) tanítja:

“Jeruzsálem azért pusztult el, mert a legszigorúbb tórai törvények szerint ítélkeztek, és nem mentek a törvény betűi mögé (לפנים משורת הדין), hogy értelmezzék azt.”

Ezt úgy kell értelmeznünk, hogy két lehetőség, két út van: דרח אמת és דרח שלום דרח אמת szó szerint „igazság útja” a Tóra törvényeihez való szigorú ragaszkodás. דרח שלום szó szerint „béke útja”. Jelentése az, hogy racionális, „emberi” meggondolásból lehet és kell engedményt tenni a szigorú törvénységben.

Ennek illusztrálására:
A psyshai Rabbi Bunam szerint a צֶדֶק szó kétszeri említése figyelmeztet, hogy az “igazságot csak igazság által lehet elérni.”

Az igazság keresése nem ad felmentést, csak és kizárólag becsületes módon lehet törekedni annak meglelésére. A Tóra nem bocsátja meg, ha a szentséget helytelen eszközökkel “üldözzük.”
Nem! A cél nem szentesíti az eszközt.
Mestereink felszólítanak: igyekezzünk felebarátjainkat jó oldalukról megítélni. Ez nem jelenti, hogy naivnak kell lennünk. „Igazsággal ítéld” – van, amikor kedvezőtlenül kell ítélkeznünk másokon. A kétszeres említés arra tanít, hogy se erőltetett jóindulattal, rosszindulattal ne viselkedjünk embertársainkkal, maradjunk az arany középúton.

Talmud Szanhedrin 32b. Ráv Ási véleménye:

“Az igazság első említése a szigorú törvényre, a második a kompromisszumra vonatkozik.”

Ábrahám Ibn Ezra (1089-1167) szerint a kettős kifejezés arra oktat, hogy a bíró akkor is az igazságot tartsa szeme előtt, ha az történetesen a kárára volna.
Obadja Szforno, itáliai orvos és tanító (1470-1550) szerint az idézett vers azokhoz szól, akik a bírákat megválasztották. Szerinte nem a vagyonos vagy jó megjelenésű embereket, nem is a legokosabbakat kell bírákul választani, hanem azokat, akiknek erős jellemük és igazságérzetük van.
Szanhedrin 88b. elmeséli Hillél és Sámmáj tanítványainak vitája kapcsán:

“Amikor megnőtt a nem kellően felkészült tanítványaik száma, akkor elszaporodott a vita Izraelben és a Tórából két Tóra lett.”

Korunk hibája, hogy sokan gondolják: alanyi jogon lehet bárki és bármikor vita résztvevője, annak tárgyától függetlenül. Talmud szerint viszont, a véleménynyilvánítás feltétele az értelem.

A berdicsevi Lévi Jiczhák rabbi mondta:
„Egy feje tetejére állított világot látok magam előtt. Régen Izraelben a teljes igazságot meg lehetett találni az utcán és a piacokon, mivel mindenki igazat beszélt. Amikor azonban az imaházba mentek, valami hazugságot hoztak létre. Most viszont fordítva van. Az utcákon és a tereken mindenki hamisan beszél, de az imaházban megvallják az igazat, Hiszen régen Izraelben igazság és hűség ragyogta be minden lépésüket, és ha a piacra, a kereskedés világágába léptek, lelkükkel hitelesítették a talmudi kijelentést:

„ A te igazad legyen igaz, és a te nemed legyen igaz.”
( Bava Mecia 49.),

És mindig a hűség jegyében cselekedtek. Ha azonban az imaházba mentek, mellüket döngetve szóltak: „Vétkeztünk, hűtlenkedtünk, raboltunk” ( engesztelés napi bűnvallomás szövegrész), és mindez hazugság volt. Hiszen hűségesek voltak az I’sten színe előtt. Ma fordítva van. Miközben kereskednek, hamisak és csalnak, de ima közben megvallják az igazat.”