Mostani hetiszakaszunk Ki Técé, mely a hatszáztizenhárom parancsolatból hetvennégyet, a lelkiismeret törvényeit tartalmazza.

Ezeket a mai korban egyetlen ország törvényei sem büntetik, csupán minden ember maga döntése, hogy betartja, lelkiismeretes és emberséges lesz-e. Ez a hetvennégy parancsolat többek között szól a talált tárgyak, állatok tulajdonosukhoz való visszajuttatásáról, a rabszolgákkal való bánásmódról, a szegények védelméről és méltóságáról, de ami nekem az egyik legfontosabb az az egyik legérdekesebb:

„Ne vesd meg az egyiptomiakat, mert jövevény voltál országukban.”

Ez nem feltétlenül azokról szól, akik alatt a zsidók rabszolgák voltak, hanem az új nemzedékről, akik már befogadták a zsidókat, és akik mellett falvakat is alapíthattak. Persze lehet az elődökre is mondani, mivel nem a nép vezette az országot, hanem a fáraó és egyéb vezetők.
Az egyiptomi emberek csak engedelmeskedtek, és a vezető hozta a döntéseket. Nem minden ember volt rossz. Szerintem, ebben az esetben azt akarja mondani ez a törvény, hogy ha egy csoport vezetője rossz, attól még nem kell azt gondolni, hogy az általa vezetett emberek egytől egyig ugyanolyanok.
Nyissunk minden ember felé.

Visszatérve a másik esetre: az egyiptomiak új generációi már befogadóak voltak.
Az ő felmenőik közül sem volt mindenki elvetemült. Ezért ne ítélj meg valakit arról, hogy milyenek voltak az ősei! Ők nem azonosak a most élőkkel.
És ez most is igaz, mint minden, ami a Tórában van. Ment, megy, és a jövőben is megy majd a szidalmazás, hogy kinek milyen volt a nagyapja, dédanyja, stb… De meg kell értenünk: ők nem azok, mint akiket szidalmazunk miattuk! Ők teljesen más személyiségek. Más körülmények között. Más tettekkel.
Senki sem tehet arról, hogy ki volt, milyen volt vagy mit tett az őse! A lényeg az, hogy Ő milyen ember. A felmenői cselekedetei miatt nem ítélhetünk el senkit.
Az ilyen viselkedésért az Ö.való is mérges.

Ne támadj egy embert azért, amiről nem tehet! 
Ne ejts ki egy darabot az emberségedből!