Tisztelt Rabbi!
Megtudja mondani, hogy mi a legkorábbi utalás arra, hogy a Tóra valóban hatszáztizenhárom parancsolatot tartalmaz?
Igaz hogy a hatszáztizenhárom parancsolatot csak a Tóra leírása után gyűjtötték egy csokorba?
Köszönöm a választ.
A rabbi válaszol:
A kérdés megválaszolásához szükség van a zsidó történelem egy kis megismerésére.
A Sínai hegyen I’ten Tórát adott a zsidó népnek. A “Tóra” szó, szó szerint “Tanítást” jelent.
A sivatagban töltött negyven év alatt Mózes leírta az egész Tanítást egy tekercsbe. Ez írott Tan néven vált ismertté, amit más néven, Mózes öt könyvének is szoktak nevezni.
Bár az írott Tan tartalmazza a kérdésében feltett hatszáztizenhárom parancsolatot, azonban pontosan nem írja le számunkra, hogy mik is ezek. Ezért, egy szóbeli magyarázat is érkezett az írott Tan mellé, amely megmagyarázta a leírt parancsolatokat, amit Szóbeli Tórának Szóbeli Tanításnak neveztek el.
A Szóbeli Tóra, mint ahogy nevéből is kitűnik “szájhagyomány” útján öröklődött nemzedékről nemzedékre, egészen a római üldöztetés idejéig, amikor bölcseink úgy döntöttek, hogy a szóbeli Tant leírják, így hozva létre a II. és a VI.század között a Talmudot.
A Talmud lett a legnagyobb és egyértelműen a legfontosabb, tematikus rendszerbe foglalt gyűjteménye mindannak, ami tartalmazza, a zsidóság, jogi és vallási alapvetését, szokásjogi gyűjteményét, bibliaértelmezéseinek tárházát. Mint ahogy feljebb írtam, az írott Tan nem mondja meg a parancsolatok pontos számát, a szóbeli Tanban viszont egyértelmű utalás van, azokra.
Ezek a Tanok 365 tiltó és 248 cselekvő parancsolatot tartalmaznak, és ezen számok összeadásával kapjuk meg a 613-as számot.
Meg kell említeni, hogy bár a zsidó hagyomány egyértelműen beszél a parancsolatokról , de a hatszáztizenhárom mint a parancsolatok összeadott száma, bizony sok vitát váltott ki a középkori tudósok körében is, hogy pontosan mi szerint vegyék a parancsolatok számlálásának az alapelveit.
Van egy számomra nagyon kedves tanítás arra, hogy a hatszáztizenhárom parancsolat Jákob történetéből származik.
Amikor Jákob visszatért a Szentföldre az arámi Lábán házából, békítő üzenetet küldött testvérének Ézsaunak.
Ezt Olvassuk:
Azután Jákob követeket küldött előre bátyjához, Ézsauhoz, Szeir földjére, Edom vidékére. Ezt mondta nekik:
„Így beszéljetek uramhoz, Ézsauhoz: „Szolgád, Jákob üzeni neked. Mint vendég tartózkodtam Lábánnál, és mostanáig ott laktam”
/1 Mózes 32:5/
Ez a héber laktam azaz גַּרְתִּי szó, zseniálisan rámutat arra, hogy ugyanazokat a betűket tartalmazza, mint a תרי״ג „tárjág” – azaz a 613-as szám héber betűkkel való leírása.
Így Jákob üzenete a következő volt:
Lábánnál vagyis egy nem zsidónál laktam mint vendég, egy idegen országban, de ennek ellenére a hatszáztizenhárom parancsolatot végig betartottam.
És itt kapjuk meg a választ a második kérdésére, hogy bár jóval később volt a Tóra adása, mint amikor Jákob élt, mégis az ősapa ismerte és megtartotta a törvényeket, amit mind az írott mind a szóbeli Tan tartalmaz.
