Bergoglionak nem volt könnyű élete. Aztán vállára rakták az egyháza minden terhét, de sosem feledte honnan jött.
Általános iskoláit a Don Bosco Szaléziak iskolájában végezte, majd az Escuela Técnica Industrial nevű műszaki középiskolában folytatta tanulmányait. Itt vegyésztechnikusi oklevelet szerzett. Ezután több éven át a Hickethier-Bachmann Laboratory élelmiszeripari részlegén vegyésztechnikusként dolgozott, de volt bárpultos és egyszerű takarító is. 21 éves korában egy életveszélyes tüdőgyulladás miatt tüdeje egy részét eltávolították. A buenos aires-i Villa Devoto főegyházmegyei szemináriumon tanult, majd három év után 1958. március 11 -én lépett be a Jézus Társaságba. Bergoglio hivatalosan 1960. március 12 -én lett jezsuitává, ekkor tette első fogadalmát. 1960-ban filozófiát is tanult, majd egy középiskolában kezdett irodalmat és pszichológiát tanítani. Teológiai tanulmányait 1967-ben kezdte a Facultades de Filosofía y Teología de San Miguel -ben és 1969. december 13 -án Ramón José Castellano érsek pappá szentelte.
Hamarosan a teológia professzora lett.
Szellemi képzésének utolsó szakaszát a spanyolországi Alcalá de Henares-ban fejezte be, ekkor, 1973. április 22-én, tette le jezsuitaként utolsó ünnepélyes fogadalmát. Hamarosan egy zarándoklat keretében Jeruzsálembe látogatott, de ezt az éppen kitört Yom Kippuri háború miatt félbe kellett szakítania. 1980-tól 1986-ig a San Miguel -i Filozófiai és Teológiai Kar rektora lett, ott ahol maga is tanult.
Mielőtt elfoglalta volna rektori székét három hónapot Írországban töltött, hogy angolul tanuljon.
Azért, hogy megfelelő értekezési témát választhasson több hónapot töltött a frankfurti Sankt Georgen Filozófiai és Teológiai Diplomás Iskolában. Elhatározta, hogy feltárja és alaposan tanulmányozza Romano Guardini német/olasz teológus munkásságát. Idő előtt kellett visszatérnie Argentínába, hogy gyóntatóként és lelki vezetőként szolgáljon a córdobai jezsuita közösségben. Tekintettel arra, hogy Bergoglio más álláspontot képviselt egy sereg ügyben, mint a jezsuita vezetők, 1992-ben megkérték, hogy költözzön ki a jezsuita rendházból. Bergogliot 1992. június 27-én szentelték Buenos Aires segédpüspökévé. Öt évvel később, 1997-ben nevezték ki Buenos Aires érsekének, egy év múlva pedig a város metropolita érseke lett. Ebben a szerepben Bergoglio új plébániákat hozott létre, és átalakította az érsekség közigazgatási hivatalát. Érsekként egyik fő kezdeményezése volt, hogy növelje az egyház jelenlétét Buenos Aires nyomornegyedében. Vezetése alatt megduplázódott a nyomornegyedben dolgozó papok száma.
Ebben az időben kezdték el a „nyomornegyed -püspökének” nevezni.
2000 -ben Bergoglio volt az egyetlen egyházi vezető, aki kimondta, hogy az argentin katolikus egyháznak „nyilvános bűnbánat ruháját kell felvennie a diktatúra éveiben elkövetett bűnökért” a „piszkos háború” vagyis az argentin katonai junta uralma alatt.
Szokásává vált, hogy a a nagycsütörtöki rituális lábmosást börtönökben, kórházakban, nyugdíjas otthonokban vagy nyomornegyedekben végezte.
2005. november 8-án Bergogliót három évre (2005–2008) megválasztották az argentin püspöki konferencia elnökének, majd 2008-ban egy újabb hároméves időtartamra újraválasztották. Már az argentin katolikus püspöki konferencia vezetőjeként nyilvánosan kért bocsánatot, amiért egyháza nem tudta megvédeni az embereket a katonai juntától a piszkos háború idején.
Bergoglio bíboros a személyes alázatról, a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettségéről vált ismertté. Egyszerű életmódja nagyban hozzájárul növekvő hírnevéhez. Egy kis lakásban lakott, nem pedig az elegáns püspöki rezidenciában, tömegközlekedéssel ment mindenhová és maga főzött önmagának.
II. János Pál pápa nevezte ki bíborossá 2001. február 21-én, római címtemploma a S. Roberto Bellarmino lett. Bíborosként több posztot is betöltött a Szentszéken: tagja volt a Papi Kongregációnak, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációnak, a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának, a Pápai Latin-Amerika Bizottságnak és a Család Pápai Tanácsának. 2005-ben részt vett II. János Pál pápa temetésén, majd a sede vacante időszakában a bíborosok kollégiuma mellett régensként irányította a Szentszéket a konklávé megnyitásáig.
A pápaválasztáson – a kiszivárgott hírek szerint – Ratzinger bíboros után ő kapta a legtöbb szavazatot.
A XVI. Benedek lemondása következtében összehívott konklávé második napján, 2013. március 13-án az ötödik választási fordulóban 19 óra 6 perckor választották meg pápának.
Érdekességek a múltból
Három nyelven – olasz, spanyol, német – beszél folyékonyan.
Mivel egy gyerekkori fertőzés miatt eltávolították egyik tüdőlebenyét, azóta egy működő tüdővel él.
1958-ban, 22 éves korában kezdte meg a noviciátust, azaz újoncidejét tölteni a jezsuita rendben.
A ’60-as években irodalmat és pszichológiát tanított gimnáziumokban.
Az egyszerűség híve, legtöbbször autóbusszal utazik.
2001-ben egy kórházban megmosta majd megcsókolta az AIDS-betegek lábát.
Közreműködött a „ A mennyben és a földön” című spanyol nyelvű könyvben.
Arra kérte argentin híveit, ne utazzanak Rómába a beiktatására, az útiköltség árát adják inkább rászorulóknak.
Egy aprócska lakásban élt, szerény körülmények között.
Nagy rajongója a labdarúgásnak, kedvenc csapata az argentin San Lorenzo FC.
A Domus Sanctae Marthae vendégházban lakik, nem az Apostoli Palota korábbi pápák által használt pápai lakásaiban.
Egy élő lánytestvére van: Maria Elena.
Kedveli a neorealista filmeket és a tangót.