Egyszer volt, hol nem volt, valahol a Kárpátokban, a hegyek között élt egy vallásos zsidó férfi a családjával, Mosénak hívták. Tórát olvasott, tanult, dolgozott, szorgalmas ember volt, mindig időben ért a zsinagógába, imádkozott reggel, délután és este. A falujában lakott a tudós rabbi, Iszrael Ben Eliézer, azaz a Bál Sem Tov. Nem is érhetett vallásos zsidót nagyobb boldogság, mint, hogy a mesterrel egy templomban imádkozhatott, hallgathatta a tanítását. Mosénak hét gyereke volt, négy fia és három lánya. A fiúk szépen jártak a héderbe, a zsidó iskolába, hogy ők is Tórát tanuljanak, ám az egyikük, Smuel valahogy nem úgy haladt, mint a többiek. Nem tanulta meg a betűket, nem tudott imádkozni, rosszul érezte magát az iskolában, minden perce kínlódás volt. Az apja szomorú volt, kétségbeesett, hogy ez a fia nem tud semmit, amit tudnia kellene, nem olvas, nem imádkozik, így egy idő után már nem is vitte magával a zsinagógába. Telt múlt az idő, a kis Smuel bár micvó lett, tizenhárom éves, így már neki is tartania kellett a nagyböjtöt. Az apja elvitte magával a templomba, hogy biztosan ne egyen, ne igyon és tartsa az ünnepet. Úgy gondolta, hogy ez egyedül nehezére esne, így maga mellett tartotta egész napra a fiát. Smuel szeretett az apukájával lenni, így örömmel ment. A kabátja zsebébe rejtette a kis furulyát, amin játszani szokott, amikor a mezőn vigyázott a nyájra, vagy, amikor egyedül érezte magát. Beértek az imaházba, a testvérei már ott voltak és imádkoztak, Smuel lekuporodott a sorok között és próbálta követni az eseményeket, de nem ment neki, nem ismerte a betűket, nem tudta hogyan kell imádkozni.

Egy idő után eszébe jutott a furulya és odament az apjához:

– Apa, játszani szeretnék a furulyámon.

Mose elszörnyedt a gondolattól, hogy a fia Jom Kippur napján a zsinagógában zenélni akar és éles hangon szólt Smuelre:

– Arról szó sem lehet, fiam. Ünnep van.

A délutáni imáig csendben nézelődött, amikor ismét odament az apjához:

– Apa, hadd játsszak a furulyámon, kérlek!

– Hol van a furulya? – kérdezte az apja.

Smuel a kabátja zsebére mutatott, amit egész idő alatt magán tartott. Benyúlt a zsebbe, ekkor Mose, más lehetőséget nem látván, rátette a kezét a fia kezére, amelyik a zsebében a furulyát szorongatta, hogy ne tudja elővenni.

Így maradtak, kéz a kézen a záróimáig. Ekkor Smuel kirántotta a kezét az apja kezéből és előszedte a hangszerét a zsebéből és azzal a lendülettel jó hangosan meg is fújta. Az emberek a zsinagógában hátrahőköltek a hang hallatán, Mose majd elsüllyedt szégyenében, hogy a fia így szegi meg az ünnep törvényét. A Bál Sem Tov amikor meghallotta a dallamot, lerövidítette az imáját és így szólt a leforrázottan álló Moséhoz és a megrökönyödött emberekhez:

– Ennek a furulyának a hangjával a gyermek magasba emelte az összes imánkat. Ez a gyermek ugyanis nem tud semmit, egész nap nézte és hallgatta Izrael népének imáját és tiszta lelke egészével fordult az Örökkévalóhoz, aki elfogadta az ártatlan lélek imáját, ezáltal felmelve mindannyiunkét.

Forrás:

Shmuel Yosef Agnon, Yamim Noraim, 1938

Újévi recept

Mindenmentes almasüti

(tej, tojás, glutén és mogyoró allergiásoknak is)

• Hozzávalók:
• 6 db nagyobb alma,
• 3 ek kókuszzsír,
• 4 ek barnacukor,
• 10 dkg fekete csokoládé,
• 10 dkg mazsola, vagy aszalt áfonya,
• 10 dkg kockázott datolya,
• 5 dkg csicseriborsó liszt,
• 2 ek tápiókaliszt,
• vanília, fahéj, ízlés szerint

A lereszelt almákat kifacsarjuk, a levét eltesszük, majd a kókusz zsíron megpirítjuk. Összekeverjük az aszalt gyümölcsökkel, a cukorral és a csokoládéval. Egy sütőpapírral tepsit bélelünk és előmelegítjük a sütőt 200 fokra. Az almalé felét csomómentesen elkeverjük a lisztekkel és a tésztához adjuk. A tepsibe egyengetjük és aranybarnára sütjük, nagyjából 35 perc alatt.
A tetejére tehetünk szeletekre vágott almát, kis citromlével meglocsolva, még egy kanál barna cukorral és kis sóval, így kiemelve a karamelles ízt.