Olyan zsidók, akik különben be sem teszik a lábukat a zsinagógába, az őszi Nagyünnepek időszakát valahogy mégis úgy intézik, hogy egy-két órát valamelyik templomban töltsenek.
Sokan ilyenkor fizetik be az éves kultuszjáradékot vagy egyéb adományt adnak a zsidó hitközség számára. Ros Hásáná közismertsége nem csak a zsidó közösséget érinti, a politika és a közélet számos szereplője küld ezekben az órákban köszönő üzenetet a magyarországi zsidóság számára. A Rosh Hásáná és a tíz nap múlva tartandó Jom Kippur a legfőbb zsidó vallási eseménysor: az őszi nagyünnepek vagy más kifejezéssel a félelmetes napok ideje.
A Talmud a Ros Hásánától Jom Kippurig terjedő időszakot a megtérés tíz napjának is nevezi.
Milyen delejes spiritualitás lehet, ami ilyenkor a zsidókat összeköti, miközben – különösen a holokauszt által sújtott Közép-Kelet Európában – a többi kapocs már jelentősen szétmállott?!
Herman Wouk (1915-2019) elsősorban háborús és családregényei révén világhírű Pulitzer-díjas amerikai író 1959-ben írta meg a judaizmus bemutató „Én Istenem” című művét. A nagyünnepek metaforáját Wouk így fogalmazza meg:
„A koskürt hangja a sötétségen át végighasít a világegyetemen. Az Isten trónusa előtt sorakozó angyali seregek megborzonganak hangjától. Ros Hásáná van, az ítélet napja. A sors tekercsei nyitva állnak az Örökkévaló előtt. Minden ember saját kezével írta beléjük elmúlt évi tetteit. Isten olvassa a bejegyzéseket, és ítéletet hirdet. Minden egyes emberi teremtményről elmondja, mi lesz a sorsa az eljövendő évben: ki fog meghalni, ki marad életben, ki lesz gazdag, ki lesz szegény, ki fog felemelkedni a világban, ki fog elbukni, ki fog békében élni, és ki lesz nyomorult. A koskürt napján hozott döntés nem végleges. Az emberek tíz napot kaptak, hogy végiggondolják cselekedeteiket, megbánják rossz tetteiket, jót tegyenek, javukra billentvén a mérleget, jobb viselkedést ígérjenek, és imájukkal a Bíró kegyelmébe ajánlják magunkat. Jom Kippur, a kegyelem utolsó napja, a vallomás és bűnbánat kritikus ideje. Amint a Nap eltűnik a horizont mögött, a sors tekercsei becsukódnak. A következő évre minden ember sorsa megpecsételődött”
Erról szólnak a Ros Hásánával, a zsidó újévvel kezdődő félelmetes napok. Talán Herman Wouk gondolatai aktuálisabbak, mint valaha: egy mindannyiunk életét alapvetően befolyásoló világjárvány rámutatott, hiába a modern világ sok technikai csodája, az orvostudomány fénysebességű fejlődése, mindannyian kicsiny porszemek vagyunk a Jóteremtő hatalmas, minden felett álló erejéhez képest. Bizton állíthatom, hogy az Örökkévaló utat fog Mindnyájunknak mutatni, hogy e nehéz időkből is megtaláljuk a kivezető ösvényt, ez is Ros Hásáná tanítása: az önvizsgálati időszak segít nekünk abban, hogy hogyan tegyük jobbá a szűkebb és tágabb környezetünket.
