Bruno Forte érsek, az olasz püspöki kar zsidósággal való párbeszédért felelős bizottságának elnöke mondta:
Ferenc pápát gazdag személyes kapcsolat fűzi a zsidósághoz.
Ennek szellemében tekintjük át, mit mondott és tett Ferenc pápá egyházfővé választása óta a zsidóságért.
A 266. pápa, akit 2013. március 13-án választottak a katolikus egyház fejévé, a Ferenc nevet választotta Assisi Szent Ferenc tiszteletére. Számára azért volt fontos Szent Ferenc, mert olyan egyházat szeretne, amely kiáll a szegények, a béke és a teremtett világ védelmében. Mindez nem általános óhajtás, Ferenc a tettek embere, ha bármi olyasmit érzékel, ami miatt meg kell szólalnia, nem habozik, megteszi. Pápaként kezdettől megértő figyelemmel fordult a zsidóság felé. Nem sokkal pápává történt megválasztása után a nemzetközi holokauszt-emléknapon régi barátjának, Abraham Skorka argentin rabbinak írt levelében elkötelezettséget szorgalmazott annak érdekében, hogy “az emberiség szégyenét képező borzalmak soha többé ne ismétlődjenek meg”. A Buenos Airesben működő Latin-Amerikai Rabbiképző Szeminárium rektorának címzett pápai levelet néhány nappal később nyilvánosan is felolvasták a nemzetközi holokauszt-emléknap alkalmából a római Zenepark auditóriumában rendezendő koncerten. Az egyházfő 2014-ben fogadta a Vatikánban az argentin rabbit, aki a pápát a 2014 májusi szentföldi látogatására elkísérő delegáció tagja volt.
Amikor megválasztása után hét hónappal, 2013 októberében, a római zsidók deportálásának hetvenedik évfordulóján, Ferenc pápa a római főrabbit fogadta a Vatikánban, az egyházfő kijelentette:
“Ellentmondásnak számít, ha egy keresztény antiszemita. Gyökerei a zsidóságban húzódnak: egy keresztény nem lehet antiszemita.
Az antiszemita érzelmek súlyosan sértik Istent”.
Ferenc pápa 2014. februárjában az Apostoli Palota Konzisztóriumi termében fogadta az amerikai zsidó bizottság ötvenöt fős delegációját. Beszédében arra buzdított: zsidók és keresztények működjenek együtt egy igazságosabb és testvéribb világért. Emlékeztetett, hogy a szervezet, amelynek tagjai több alkalommal találkoztak elődeivel, jó kapcsolatokat tart fenn a Szentszékkel és a katolikus világ sok képviselőjével. Háláját fejezte ki, amiért a bizottság jelentősen hozzájárul a zsidók és katolikusok közötti párbeszédhez és testvériséghez. A találkozón a pápa egy rendkívül lényeges dologra is felhívta a figyelmet: fontos, hogy átadjuk az új nemzedékeknek egymás kölcsönös megismerésének, nagyrabecsülésének örökségét, azt a barátságot, amely az utóbbi években tovább növekedett, az amerikai zsidó bizottság és a hozzá hasonló társulások elkötelezettségének is köszönhetően. Reményének adott hangot, hogy a zsidósággal való kapcsolatok tanulmányozását tovább mélyítik mind a szemináriumokban, mind a katolikus világiak képzésében, és ehhez hasonlóan a zsidó közösségekben és a fiatal rabbik körében is tovább növekszik az érdeklődés a kereszténység iránt.
Ferenc pápa első külföldi útja 2014 májusában a Szentföldre vezetett. A háromnapos látogatás célállomását az egyházfő maga választotta ki. Jordánia fővárosa, Ammán repülőteréről helikopter szállította a tel-avivi Ben Gurion repülőtérre, ahol hivatalos állami fogadtatásban részesült. Reptéri fogadtatásán Ferenc pápa hangsúlyozta „A palesztinok megérdemlik az önálló hazát, az izraeliek a békét”. Az őt fogadó Simon Peresz államelnök megköszönte a pápának az antiszemitizmus és a rasszizmus elleni kiállását, Izraelhez való baráti hozzáállását és testvérének nevezte.
Jeruzsálemi látogatásának utolsó napján megemlékezett a holokauszt és a terror borzalmairól. Felkereste a Herzl-hegyet, ahová elkísérte Abraham Skorka, Buenos Aires-i rabbi és Omar Abboud, Argentina muzulmán közösségének vezetője. A Herzl-hegyen Benjámin Netanjahu miniszterelnökkel és Simon Peresz államelnökkel közösen virágot helyezett el a Budapesten született Herzl Tivadar sírján. Herzl sírjának megkoszorúzását rendkívül fontos gesztus volt az egyházfő részéről, hiszen korábban egyetlen pápai előde sem kereste fel a zsidó állam megálmodójának és az azt életre hívó cionista mozgalom megszervezőjének sírját.
Izrael vezetői a Jad Vasem holokauszt-emlékmúzeumba is elkísérték vendégüket. Az intézmény „Emlékezés sátra” nevű épületében a pápa magasabbra lobbantotta az örökmécses lángját, majd két, Izraelben tanuló keresztény diákkal megkoszorúzta a haláltáborokból elhozott hamvak fölé emelt jelképes sírt. Olaszul felolvasták Ida Goldis olasz zsidó nő egykori levelét, majd a pápa kezet fogott hat túlélővel. Köztük volt az újvidéki vérengzésekből megmenekült, majd egy pécsi kolostorban elbújtatott Eva Sík is. Ferenc pápa a helyszínen rövid beszédet mondott:
“Ezen a helyen újra halljuk Isten hangját. Hol vagy Ádám? Nagy gonosz hatolt közénk, amilyen soha korábban. Add meg nekünk a kegyelmet, hogy szégyellhessük az emberek tettét, hogy szégyellhessük ezt a hatalmas bálványimádást” – mondta az egyházfő. “Soha többé, Uram, soha többé”– tette hozzá.
A Jad Vasemben a vendég egy 13 évesen a holokausztban megölt gyermek által festett, “Ima” című kép másolatát kapta ajándékba, majd a lezárt, kihalt utcákon a város szívébe utazott találkozóra Izrael askenázi és szefárd főrabbijával.
Ferenc pápa 2016-ban az olaszországi zsidó-keresztény párbeszéd napján harmadik egyházfőként ellátogatott az olasz főváros zsinagógájába. A pápát Riccardo Di Segni főrabbi, a római zsidó közösség vezetője fogadta. A látogatást úgy időzítették, hogy az pontosan az olaszországi keresztény-zsidó párbeszéd napja legyen (január 17.), amely után tíz nappal a holokauszt emléknap (január 27.) következik. Arról nem is beszélve, hogy a látogatás után néhány nappal volt a Nostra Aetate (Korunkban) kezdetű nyilatkozat megjelenésének ötvenedik évfordulója. A Nostra Aetate az 1965-ben véget ért II. Vatikáni Zsinat történelmi záródokumentumaként ismert, a katolikus egyháznak a nem keresztény vallásokkal, mindenekelőtt a zsidósággal való kapcsolatáról.
A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) Nostra Aetate kezdetű nyilatkozata ma is biztos vonatkozási pontot jelent az egyház számára az „idősebb testvéreinkkel” való kapcsolatok számára – fejtette ki a pápa.
A nyilatkozat nyomán „megújult erővel érlelődtek tovább megfontolásaink a bennünket egyesítő spirituális örökségről, amely párbeszédünk alapja. Ez az alap teológiai, és nem pusztán a közös tisztelet és megbecsülés iránti vágyunk kifejezése. Ezért fontos, hogy párbeszédünket mindig mélyen áthassa az Istennel való kapcsolatunk tudata. A párbeszéd mellett lényeges, hogy a zsidók és a keresztények közösen cselekedjenek egy igazságosabb és testvéribb világ érdekében, különös tekintettel a szegényekre és szenvedőkre, az özvegyek, árvák és idegenek védelmére, miként a Kivonulás könyve is buzdít. Istentől ránk bízott feladatról van szó, ami kifejezetten vallási kötelesség”.
Visszatérve azonban a római zsinagóga látogatására: mitől volt más, mint a többi? “Ferenc pápa látogatása a római zsinagógába azért különbözik elődjeiétől, mivel ő az első egyházfő, aki a pápává választása előtt már közös könyvet adott ki egy rabbival folytatott párbeszédről” – nyilatkozta az említett könyvben szereplő rabbi, Abraham Skorka a Buenos Airesben működő Latin-Amerikai Rabbiképző Szeminárium rektora.
Ferenc pápa valóban megszólal, amikor erre égetően szükség van, ennek ékes példája, amikor két évvel ezelőtt az antiszemitizmus erősödése kapcsán kijelentette:
“Ez sem nem humánus sem nem keresztény! A zsidók a testvéreink!”
– hangsúlyozta, majd az Apostolok cselekedeteit idézte fel és ennek kapcsán beszélt az antiszemitizmus erősödéséről.
Fontos döntése volt, hogy hosszú évtizedek meddő vitája után úgy határozott, hogy kutathatóvá teszi a II. világháború idején uralkodó egyházfővel, XII. Piusszal kapcsolatos titkos levéltári dokumentumokat, amit zsidó szervezetek már több évtizede követeltek. Az izraeli kormány és a jeruzsálemi Jad Vasem holokauszt múzeum üdvözölte a lépést. „Az egyház nem fél a történelemtől” – mondta Ferenc pápa a Vatikán Titkos Archívumának tagjaihoz szólva, és hozzátette: XII. Piusz megítélését „előítéletek és túlzások” torzították. A pápai döntésnek köszönhetően mintegy 16 millió oldal vált kutathatóvá.
De az egyik legfontosabb mondata 2015-ben hangzott el, amikor kijelentette:
„Ami a keresztényeknek Jézus Krisztus, az a zsidóságnak a Tóra”
