A szombat szó alapjelentése munkabeszüntetés, szünet; I’sten hat napon át teremtette a világot, és amikor eljött a szombat a Teremtő beszüntette a munkáját.
De a szombat szónak van egy másik értelme is, amit a midrásokban és a zsidó gondolkodók írásaiban meg is találunk, és ez a “visszatérni”. A szombat szó második értelme nem mond ellent az első jelentésnek, hanem kiegészíti azt. A Teremtő a világ teremtése előtt úgyszólván nem foglalkozott a világgal. Valójában a világ teremtése olyan cselekedet, ami nem tartozik a világi lét előtti léthez és ebből a szempontból a szombat visszatérés ahhoz, ami a teremtés előtt volt. Ezért tehát elmondható, hogy a szombat a hetedik nap, amikor a teremtés egész műve tökéletessé válik, de az is, ami az első nap előtt volt;
Más szóval: minden “Szombat” a teremtés utáni és a teremtés előtti “Szombat” is.
A “szombat” szó kettős értelmét a bűnbánat szóban is megtaláljuk. A bűnbánat első lépése, hogy az ember felhagy a bűnös cselekedetek elkövetésével, elszakad tőlük; másrészt a „bűnbánat” szó másik jelentése „visszatérés”, azaz visszatérés a bűn előtthöz. Ahogy a mindennapi életben is könnyebb abbahagyni valamit, mint visszatérni a normális kerékvágásba, a bűnbánatban is sokkal egyszerűbb megállítani azt az egy cselekedetet és felhagyni vele, mint visszatérni a bűn előtti ártatlanság állapotába. A bűnbánat minden cselekedete, az azt kísérő imák és kívánságok elérnek ameddig csak lehetséges és nem csak a cselekedetek megváltoztatásával, hanem a bűnök teljes visszaszorításával (legalább a szívben, mert vannak olyan tettek, amiket nem lehet kitörölni a valóságban) és visszatérni a bűn előtti ártatlansághoz. Így tanuljuk a tanítóktól: “ a bűnbánat megelőzte a világot ”. Ezért a bűnbánat megtestesíti azt a vágyat is, hogy visszatérjünk abba a valóságba, ami világunk előtt volt.
Ezek a napok a bűnbánat napjai és péntek este különleges szombat köszönt be hozzánk “a megtérést szombatja”.