Az engesztelés napjának közeledtével sokunkban felmerül a kérdés, mit és hogy mondjunk, magyarázzunk, meséljünk el gyermekeinknek a legnagyobb zsidó ünnep kapcsán. Míg Ros Hásáná, Szukot, Szimhát Tóra, Hanuka, Purim és Pészáh micvái és története könnyen feldolgozható a kisebbeknek is, Jom Kippur megértetése több okból is nehezebb feladat. Íme néhány ötlet, hogyan sajátíttassuk el kisgyermekünkkel az ünnep lényegét.
Jom Kippur előtt
Kérjünk egymástól bocsánatot, valamiért, amivel esetleg megbánthattuk egymást. Jom Kippur előtt rendszeresítsünk egy “sajnálom” napot, amikor rajzban, játékban, rövid üzenetben tudatjuk egymással, hogy nem szándékosan voltunk figyelmetlenek. Készítsünk tervet a gyerekekkel a következő évre, hogy milyen jó cselekedetet fognak gyakorolni, legyenek ezek könnyen betartható ígéretek, például, odaülnek a társuk mellé, aki egyedül eszik, vagy lesznek a “párjai” a sorakozónál annak, akinek általában nem jut. Válogassunk össze játékokat, ruhákat, amiket eladományozunk, esetleg készítsünk egy perselyt, amelybe gyűjtünk egy szervezetnek, alapítványnak. Készüljünk a böjtre, főzzünk, süssünk együtt, alakítsunk ki saját hagyományt a böjt utáni első étkezésre, a mi családunkban ez egy “mindent bele” sütemény, forró, főzött kakaóval. Beszéljünk a böjtről, a szabályairól, jelentőségéről, ki hogyan tartja, ki nem tarthatja. Mondjuk el az ünnep menetrendjét, ahogy mi tartjuk, hogy gyermekünk felkészülhessen időben a zsinagóga látogatásra, esetleg a hosszabb sétára. Beszéljük meg, hogy miért megyünk fehér ruhában, miért veszünk fel edzőcipőt, vagy gumipapucsot és főképp, hogy meddig fogunk a templomban maradni és mit is csinálunk ott. Terítsük meg együtt az asztalt, a böjt előtti vacsorához, érdemes könnyű ételeket választani, sok zöldséggel, salátával, hogy ne kínozzon bennünket az éhség már a böjt reggelén.
Jom Kippur napján
Keljünk későn, meséljük el Jónás történetét, sétáljunk a zsinagógába, töltsünk ott annyi időt, amennyit korábban megbeszéltünk, majd otthon várjuk együtt a böjt végét.
Gyerekek böjtje
A böjtölés 13 éves korig nem elvárás, viszont már korábban megkezdhetjük évenként egy órával kitolni az első étkezés időpontját, így a bármicvó, bátmicvá gyermek már megfelelő rutinnal rendelkezhet az első teljes, vagy majdnem teljes böjtjéhez. Furcsán hangozhat, de kimondottan büszkék, amikor először sikerül kibírni a 25 órát, ami még gyakorlott felnőtteknek is komoly nehézséget okoz. Kezdésnek elég, ha valamelyik kedvencükről önként lemondanak, például Jom Kipurkor nem isznak gyümölcslevet, vagy nem esznek édességet, reggelizőpelyhet. A Misna Yoma szerint a kisgyermekeknek nem kellene böjtölnie, de az érettség elérése előtt néhány évvel már gyakorolniuk kellene a böjtölést, hogy fokozatosan hozzászokjanak a parancsolat betartásához. (Misna Yoma, VIII. 4) Majmonidész szerint kilenc-tízéves korban, saját erejükhöz mérten lehet kezdeni az első étkezés kitolásával a böjtre való gyakorlást. (Shvitat Asor II 10-11)
Két rövid mese
Akik a mezőn laknak
Egyszer régen egy zsidó elhatározta, hogy Jom Kippurra elutazik a Bál Sem Tovhoz, hogy az ő falujában, a nagy rabbival töltse az ünnepet. El is indult jó korán. Felkészítette a legjobb lovát, előhozta a szép kocsiját a hosszú útra, csomagolt magának elemózsiát, édes teát, a lovának sárgarépát, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben. Az idő is szép volt, éppen hogy csak sárgulni kezdtek a levelek, az út tiszta volt és száraz, egy csepp sár nem sok, annyi sem ragadt a ló patájára. Emberünk boldog volt, hogy milyen jól halad, hamarabb ért az út feléhez, mint azt korábban gondolta volna. Boldogan galoppoztak tovább. Mire legközelebb felnézett, szürkült az ég, esteledett, így azt mondta magának “Közel járok már Mezibushoz, remekül haladok, imádkozom itt, a ló is fáradt, pihen kicsit addig, aztán indulunk tovább!” Így is tett, leszállt a lováról, itatta, etette, még a jó sárgarépával is megjutalmazta, imádkozott, majd érezte, hogy borzasztóan elálmosodik. Így gondolkodott magában “Imádkoztam, ettem, a ló még fáradtnak tűnik és én is aludnék egy rövidet, hamar kipihenem magam és délre már Mezibusban vagyunk. Mindenre lesz időm az ünnep bejövetele előtt.” Miután ezt ilyen jól megbeszélte magával, leheveredett a kocsija aljában egy fa mellett, pár pillanatig hallgatta a levelek zizegését, majd elnyomta az álom. Mire felébredt, elszörnyedve látta, hogy nem csak az egész éjszakát, de a nap nagy részét is átaludta, mindjárt bejön az ünnep. Szegény nagyon nekikeseredett, sírt este, sírt nappal, majd Jom Kippur kimenetelével elindul Mezibus felé. Másnap megérkezett és a Bál Sem Tov elé ment a nagy szomorúságával, aki, meglepetésére széles mosollyal, szinte nevetve fogadta. “Ne bánkódj, örülj! Az ég akarta, hogy a elakadj, így a te imád együtt emelkedett fel azokéval, akik a mezőkön, távoli tanyákon laknak, akiknek nincs módjuk zsinagógában imádkozni.”
Amikor a betűk egyesültek
Egyszer volt hol nem volt, élt egy vidám zsidó, aki jól tudta az ünnepek micváit, így azzal is tisztában volt, hogy Jom Kippurig ehet, ihat, ami a szívének kívánsága. Így szólt magához, “Ehetek, ihatok a délutáni ima utánig, aztán szedelőzködök és ripsz-ropsz, már a városban is leszek a gyors lovammal, ünnep előtt az imaházhoz érek!” Így is lett, evett kicsit, imádkozott, repetázott, ivott egy jó húzásnyit a hideg kútvízből és felszállt a lovára. Ahogy gyors léptekkel haladt a ló, egyszer csak észrevette, hogy eltévedtek az erdőben. “Ezt a fát nem ismerem, jajj, ezt a patakot sem, ezek a bokrok meg mintha most nőttek volna ki a földből, vajon hol vagyok?” Bolyongott még, a kiutat keresve, aztán látta, hogy megy le a Nap, mindjárt felhangzik a zsinagógában a Kol Nidre dallama, ő meg itt poroszkál az erdőben. Elkeseredetten így szólt, “Hogy fogok én imádkozni? Fejből nem tudok szinte semmit, az ünnepi imakönyveket a családdal előre küldtem, én meg maradok az erdőben, ez már teljesen biztos!” Törte a fejét, gondolkodott, majd csak eszébe jutott valami, “Világ teremtője, most mi lesz? Mit tegyek? Ó, várj! Egy versre emlékszem, a Zsoltárok könyvéből, miszerint az Úr szavai mindig tiszták, hát most kérlek, rakd össze a betűket szavakká és a szavakat imává!” S ekkor elkezdte: “álef, bet, gimel, dálet, héj..” hangosan felmondta az álefbetet, a héber ábécét, amit már kisgyerek korában jól megtanult. Így esett, hogy a furfangos ember imája tetszésre talált és sok más ember imáját is felemelte Jom Kippur napján.*
*A két rövid mese S. Y. Agnon, Days of Awe, Yamim Noraim című összeállítása alapján 1948., New York, Schocken Books