Előtte könnyű böjtöt – com kál – szoktak kívánni egymásnak. Egy jeruzsálemi barátom soha nem mulasztotta el, hogy válaszként megjegyezze: tévedés, a cél nem az, hogy könnyű legyen. Ellenkezőleg, hiszen a Tórában három helyen (1. – lásd Jegyzetek) is így van megírva:
„…Sanyargassátok lelkeiteket…”
Jom Kippur délutánján Jónás könyvét olvassuk fel. Az, hogy Jónás (héberül Jóna) próféta volt, kiderül a Királyok könyvéből (II. 14. 25.): „…az Örökkévalónak, Izraél Istenének szava szerint, melyet szólt szolgája, a Gát-Chéferből való Jóna, Amittáj fia, próféta által.” A cselekmény ismert, ha máshonnan nem, Babits Mihály 1938-ban megjelent elbeszélő költeményéből, amely itt-ott azért eltér az eredeti bibliai történettől vagy kibővíti azt. Röviden: az Örökkévaló elküldi Jónást Ninivébe, az Asszír Birodalom fővárosába, mert „gonoszságuk fölszállt elém”, s pusztulás lesz a sorsuk, ha nem térnek meg. Jónás szokatlan és prófétához méltatlan módon megtagadja a küldetés végrehajtását és Jaffó kikötőjén át Tarsisba készül szökni. Miután a tengeren vihar tör ki, Jónás kéri a hajósokat, hogy vessék őt a hullámok közé, lecsillapítva ezzel az Örökkévaló iránta felgerjedt haragját. Jónást elnyeli egy nagy hal (2. – lásd Jegyzetek), aminek a gyomrában három napig elmélkedhet és imádkozhat. Ezután kezdődik a második küldetés, amelyet Jónás a szárazföldre kerülve már híven végrehajt. Ninivé lakosai az isteni üzenet hatására mind megtérnek, ezt látván az Örökkévaló megkíméli a várost. Jónás félrevonul és az Örökkévaló egy árnyékot adó növényt (3. – lásd Jegyzetek) ültet mellé, hogy védje őt a napsütéstől, azonban másnapra egy féreg által elpusztítja a növényt. Jónás ekkor ismét a halált kívánja.
A könyv az Örökkévaló példázatával végződik.
Miként kapcsolódik Jónás könyve Jom Kippurhoz? A könyv üzenete egyértelmű: Ninivé lakosaihoz hasonlóan meg lehet bánni bűneinket és mindenki számára nyitva áll a megtéréshez vezető út. Ezen túlmenően több figyelemre méltó és magyarázatot igénylő részlet olvasható a viszonylag rövid, négy fejezetből álló könyvben. Jónásnak fontosabb volt a megtérésnél az, hogy az általa közvetített üzenet – nevezetesen, hogy Ninivét negyven nap múlva elpusztítja az Úr – beteljesedjen. Attól tartott, hogy hamis prófétának hiszik, amint Mózes V. 18. 22-ben olvasható: „Amit elmond a próféta az Örökkévaló nevében és nem lesz meg az ige és nem következik be, az az ige, melyet nem szólt az Örökkévaló; gonosz szándékból mondta a próféta, ne félj tőle.” A hajósok és Ninivé lakosai viszont kifejezetten pozitív színben tűnnek fel. Az is kiderül a könyvből, hogy a félelemből véghezvitt megtérés is kedves az Örökkévaló szemében, még ha sokan eleve ideiglenesnek is tartják.
Mind a bibliai, mind a Babits Mihály által ábrázolt Jónás közös és igencsak elgondolkodtató jellemzését olvashatjuk dr. Reinhard Piroska tanulmányában (IMIT évkönyve, 1942.): „Gyönge ember; gyönge és gyarló. Mint mindannyian. Testvérünk a gyöngeségben és gyarlóságban, a küldetésben, kudarcban és gyötrelemben… Mindannyian gyötrelmek tüzében edződünk és mindannyiunk életének számadása csak az idők távlatában, bibliai szóval élve: csak az Életnek abban a Könyvében zárul le, melybe Isten nevünket beírta.”
Fontos tanulságok olvashatók egy korábbi forrásban, Schön Dávid recenziójában, amelyet Lőwy Mór temesvári főrabbi német nyelven kiadott könyvéről írt és amely a Magyar Zsidó Szemle 1892. 7-8. számában jelent meg. Eszerint az igaz próféta köteles teljesíteni küldetését, bármi legyen az, nem térhet ki sorsa elől. A népnek azonban módjában áll megváltoztatni saját sorsát, jóra fordíthatja azzal, hogy letér a gonoszság útjáról, és a választás csakis az emberek kezében van. Jónás könyvének két fő eleme a megtérés eszméje és Isten könyörületessége a hozzá közeledők iránt. Ez az oka, hogy a történetet éppen Jom Kippur napján elevenítik fel a zsinagógákban. A főrabbi ugyanakkor felveti a kérdést: meddig terjedhet az Örökkévaló türelme és jósága, meddig védelmezheti Jeruzsálemet és népét, ha az egyre halogatja a megtérést? A kérdés nyitott – Jom Kippur közeleg, lehet rajta elmélkedni akár a könnyűnek, akár a nehéznek választott böjt közepette.
Jegyzetek
- Mózes III. 16. 29. és 23. 32, Mózes IV. 29. 7.
- Bár fordításokban tengeri szörny, cethal és bálna is olvasható, a héber szöveg szó szerinti fordítása: nagy hal.
- Egyes fordítások meghagyják a héber szót (kikajon), máshol töknek vagy ricinusfának írják.