Ne félj!

Orbán Izsák
2021.09.15.

Jom Kippur.
Általánosságban tudjuk mit jelent. Egy ünnep, ahol böjtölünk, nem hordunk bőrcipőt, és egyéb más szokások.
De tényleg csak ennyi?

Ezen az ünnepen bepecsételődik, ami Ros Hásánákor megíródott. A sorsunk. Vagy a jók könyvébe, vagy a rosszak könyvébe, vagy a közepesekébe, ahonnan megtérhetünk és bekerülhetünk a jóba. Többek között 25 órás böjtöt tartunk, a nap nagy részét zsinagógában töltjük, nem veszünk fel bőrcipőt, nem csinálunk olyan dolgokat, amik nekünk örömet okoznak, imádkozunk, önvizsgálatot tartunk, végiggondoljuk, hogy miken kéne javítani, miért is élünk,… és itt álljunk meg egy kicsit.
Itt az örök kérdés: Miért?
Sok mindent csak úgy csinálunk. Mert ez az előírás, így kell csinálni. Csak nagy ritkán gondolunk bele, hogy miért is csináljuk azt. Vagy ami még fontosabb: miért kéne azt csinálni?
Miért kéne önvizsgálatot tartanunk?
Miért kellene elgondolkodni a tetteinken, hisz az olyan rossz, amikor felfedezel valamit, amit rosszul csináltál, vagy valami rosszat csináltál! Egyébként is van más dolgom. Nem ez a jó hozzáállás.
Ez gyávaság.

Ha félsz, nem csinálod; ha nem csinálod, nem szembesülsz vele; ha nem szembesülsz vele, akkor nem veszed észre, és ebből nagy baj lehet. Mit nem veszel észre? Magadat. Magadat nem veszed észre, mert nem foglalkoztál azzal, hogy van-e valami, amin változtatni kéne, amit el kéne hagyni, le kéne szokni róla,..vagy amit csinálni kéne. Ezeket, ha nem csináljuk meg, akkor bizony ott maradnak, tovább belerondítanak akár tudtunkon kívül az életünkbe, hatással lesznek a környezetünkre, ennek következményeképpen akár elkerülhetnek minket az emberek, rosszindulatúnak tekinthetnek, ez mind attól függően, mit kellett volna „eldobni”, vagy mit „felvenni”.

Tehát erősen ajánlott ezen elgondolkodni, és beszélni róla. Igen, beszélni róla az embertársainkkal. Hiszen mi nem úgy látjuk magunkat, ahogyan ők látnak minket. Mi mindig vagy jobbnak, vagy rosszabbnak látjuk magunkat. És már megint itt van a kis csel. Nem véletlenül! Ez is ugyan olyan jól lett beillesztve ide, mint mindenhova.
Csak fel kell ismerni, elő kell hozni.

Visszatérve az ünnepre és egyik számomra legfontosabb tanulságára: ne félj!
Ez olyan általánosnak hangzik, mert mindenki ezt mondogatja. De nem az. Egyáltalán nem.

Ennek a két szavas mondatnak óriási súlya van, mivel ezen is múlik az életed nagy része.
Ne félj szembenézni magaddal, ne félj tükör elé állni és beszélni róla.
Miről?
Mindenről.

Nyílj ki! Ha másoknak még nem mersz, akkor nyílj meg magadnak! A Jóteremtőnek.
De ne fojtsd el magadban a segélykiáltást!