Az utóbbi években számos kellemetlen hírt olvashattunk Woody Allenről. Az idén 86 éves filmes magánéletét nem tisztünk ebben a cikkben véleményezni, annál inkább a filmes munkásságát, azon belül is az Annie Hall-t, ami nem csak egy furcsa pár szerelmi története, hanem a modern amerikai zsidó identitásának is egyfajta lenyomata.
A sztárról köztudott, hogy zsidó neveltetést kapott, héber iskolába járatták orosz és osztrák bevándorló szülei az Egyesült Államokban. A vallást azonban mindig is kellő távolsággal kezelte, ami az Annie Hall egyik legemlékezetesebb párbeszédéből teljesen átérezhető.
– Azt olvastam, hogy tágul a Világegyetem- szólalt meg a kisfiú.
– Hogy tágul a világegyetem…- mondta az orvos.
– A világegyetem az a minden. És ha egyszer elkezdett tágulni, akkor szét is fog esni. És akkor mindennek vége lesz.
– Mi közöd van neked ehhez a dologhoz?!- mondta az anyuka felháborodottan, majd az orvoshoz fordult- Nem hajlandó házi feladatot írni.
– Így már semmi értelme –reflektált a gyerek.
– Ebbe nekem ne keverd bele a Világegyetemet! Te itt laksz Brooklynban, és ha jól tudom Brooklyn nem tágul!
Allen igazi neurotikus lévén minden oldalról megvizsgál a filmjeiben az élet nagy kérdéseit, azonban zsidó gyökerei mindig is jelen vannak az alkotásaiban. Miközben ő maga is mélyen retteg a táguló világegyetem végétől, nem felejt el a Földön élni. Nyíltan kiáll az antiszemitizmus ellen és mélyen elítéli a vallási okokból elkövetett támadásokat. Allen tulajdonképpen a modern értelmiségi (nem) zsidó prototípusa, aki a maga kérdésekkel teli világában csupán békét és egyenlőséget szeretne az emberek között… meg persze szerelmet.
Jah, hogy a filmről is kéne valamit írni? Pont a fent említett dolgokat keresi az Annie Hallban ellen, miközben próbálja megérteni, hogy a szabados elveket valló Annie miért rakta ki a szűrét. Allen karakterének kérdésekkel teli Odüsszeiája egyszerre vicces és sokkoló, miközben a film végére megérti a lényeget!?
Eszembe jutott egy régi vicc: Elmegy a fószer a pszichológushoz:
– Doktor úr, a bátyám bolond! Tyúkanyónak képzeli magát!
Mire a doki:
– Miért nem hozta el hozzám?
Erre a fószer:
– Én elhoznám, de akkor ki kelti ki a kiscsibéket?
Hát, valahogy így gondolkozom én is a szerelemről. Teljesen irracionális, őrült, abszurd dolognak tartom, de elmondhatatlanul vágyom utána, hisz azok a kiscsibék kellenek.
Allen női megfelelőjeként Diane Keaton egy teljesen új karaktert teremtett a vásznon 1977-ben. Nem egy törékeny oldalborda, aki főállásban arra vágyik, hogy feleség lehessen, aki már 10 évesen esküvőtervező füzetet nyitott, hogy egy nap fehér ruhás „menyasszőrny” lehessen. Annie vágyik a szerelemre, karrierre, miközben arra is, hogy megértse a felfoghatatlant, vagyis a világot és legyen egy másik fura fazon ebben a nem táguló Brooklynban, aki megérti az érthetetlen lelki világát.
Az Annie Hall furcsa mód a legkevésbé zsidós zsidó film egy zsidóról, aki nem zsidó, de közben nagyon is zsidó és igazi zsidóként foglalkoztatja a zsidóság… ugye totál neurotikus ez a mondat? Pont, mint maga Allen és az Annie Hall!