A pzyshai Szimche Bunem rabbi tanítja:
„Mindenkinek ki kell jelölnie egy képletes utat! Ez az út ne legyen se a sugárzó napfény, se a sötét árnyék. A fény és árnyék közötti átmenetet válaszd: ez a helyes élet útja.
Egy kicsit fény, egy kicsit árnyék.”
Jom Kipuri lemondás és sanyargatás után a Szukojsz ünnep a középút modell. Az árnyékot adó nádtetőn hézagok hagyunk, hogy a napfény behatolhasson. A sátorban az árnyék ellensúlyozza a jólét ébresztett túlzott törekvéseket. Hajlamosak vagyunk feladni a nyugalmat és elégedettséget biztosító középutat. Elvarázsol az izgalmakkal, de egyben gondokkal terhelt „napos oldal”. Minden nehézséget vállalva, mindent akadályt átugorva törekszünk a boldogságot ígérő fényre. Életcél, egyre többet „kihozni”az adódó lehetőségekből. Egyre többre vágyunk, ezért készek vagyunk feladni a belső békét, feláldozni az emberi együttérzésünket is.
Az Ünnep üzenete: térjünk vissza az elégedettség hajlékába. A SÁTOR a szeretet és béke feltétele is egyben! Az Ünnepi Sátor a középút szimbóluma. Ne a jobbszélen járj az országúton- hirdeti a Talmud Szukot traktátus- és ne a balszélen. Járj középen, akkor nem érhet baleset (csalódás)!.
A Sátor ünnep parancsa: a lemondás. Elhagyjuk házainkat, szerény sátorban töltjük napjainkat. Elhagyjuk büszkeségünket, gőgünket és a ház kényelméről lemondva sátorban lakunk.
Az Újév egyik éjszakáján, a sloczowi maggidnak, rabbi Jehiél Mikhálnak megjelent álmában egy ember, aki előimádkozó volt és aki nemrégen halt meg.
Mit csinálsz itt?- kérdezte a rabbi! Az árnyember válaszolt: Rabbi ezen az éjszakán teremtik újra a lelkeket és én egy ilyen lélek vagyok.
És miért küldtek megint ide téged?
Itt a földön, – mesélte az előimádkozó- feddhetetlen életet éltem!
És mégis újra erre a világra kellett jönnöd? – kérdezősködött a rabbi.
Halálom előtt megvizsgáltam cselekedeteimet és azt találtam, hogy mindig helyesen cselekedtem. Nagyon büszke lettem magamra…. és még abban az órában meghaltam. Most tehát azért küldtek újra erre a világra, hogy jóvátegyem gőgömet.
Az Ünnepi Sátor másik modellje:
Szimha Bunam rabbi tanította:
„Az ember, amikor belép az Ünnepi Sátorba, mindig két ajtón halad át: olyan, mint amikor ebből a világból távozik, és amikor az eljövendő világba belép.
Majd onnan is ki és megint be.”
A Sátornak, harmadik modellje:
Így tanítanak mestereink:
„Aki ünnepi sátrat épít, olyan mint aki felépíti Jeruzsálem árva romjait. Figyelj hát: aki árvát nevel házában, aki szégyellős szegényt keres fel otthonában, aki férjhez ad elhagyott lány és feleséget keres elhagyott férfinak, aki könyvet ad magányos ifjúnak….olybá vétetik az Úr előtt, mintha állna az olajfák lábánál és építené Jeruzsálem drága romjait.”