Lehetetlen döntés egy lehetetlen világban, Meryl Streep Oscar-díjas alakításában.

Sokszor eszembe jut az egyik az egyik kedves ismerősöm nagymamájának a története. Nővérke volt és a családja egy részével a pesti gettóból hurcolták el az egyik koncentrációs táborba. Ápoló lett, saját elmondása szerint ennek köszönheti, hogy túlélte a Holokausztot. A legyengült foglyokat kellett ápolnia egy embertelen világban, ahol embertelen döntésekre kényszerítették. Sokat kellett hazudnia a beteg állapotáról, akadtak olyanok, akiket szó nélkül, a szeme láttára lőttek le. A halál mindennapos vendége volt…volt akinek segített is “elaludni”, mivel már nem bírta a láger orvosainak a kegyetlenségeit elviselni. Emberségből tettem egy embertelen világban – mondta régen. Egy nap egy náci tiszt bement hozzá és azt mondta, válassza ki a legrosszabb állapotban lévő betegeket. Tudta, hogy ez mit jelentett, először nem akart semmit se mondani. Újra nyomatékosította a katona, hogy válaszoljon, mert az életével játszik…végül döntött.

Mindig ez a történt jut eszembe, ha valaki szóba hozza egy filmes beszélgetésen az 1982-es Sophie választása című alkotást. Mesterműnek éppenséggel nem nevezném, közel 40 évvel a bemutató után látszódnak a film hibái, ám két dolog vitathatatlan; nehéz ennél kegyetlenebb történetet találni a Holokauszt idejéből, a másik pedig Meryl Streep zseniális teljesítmény a címszerepben.

William Styron író egy lengyel bevándorlónő történetén keresztül mutatta be a lehetetlent, miszerint mit tehet egy anya egy koncentrációs táborban, ha arra kérik, válassza ki a két gyereke közül, melyik menjen a gázkamrába és melyik a gyerektáborba? Ha feláldozza magát, akkor a gyerekinek is vége. Ha mindkettőt a halálba küldi, akkor örökre mardossa a tudat, hogy egyet megmenthetett volna a krematóriumtól. Viszont mi van akkor, ha ez egyiket mégis kiválasztja? A címbéli Sophie-t 1947-ben ismerjük meg a történet szerint New Yorkban, a világháború után, ahol egy mentálisan igen csak labilis férfival éli a mindennapjait, amikor betoppan hozzájuk a fiatal író Stingo, aki lassan, de biztosan rájön arra, ki is Sophie valójában, miért került koncentrációs táborba és végül, hogy hogyan döntött?

Meryl Streepről az elmúlt több mint 45 évben csak szuperlatívuszokban beszélt a színházi – és filmes szakma. Alan J. Pakula rendező jó érzékkel adta neki Sophie szerepét, ugyanis ezt a karaktert, azzal a teherrel amit cipel, csak és kizárólag Streep tudta eljátszani. A karakter minden naivságát, szenvedését, báját, sőt erotikus érzékiségét képes akár egyetlen pillantásába belesűríteni. Érdekes, hogy Streep a második Oscar-díját is egy olyan anya megformálásért kapta, akinek súlyos döntést kellett hoznia a gyerekeivel kapcsolatban, csak a Kramer vs. Kramer egy sokkal emberibb világban játszódik.

Sophie döntése legyen titok azelőtt, aki még nem látta a filmet, mindenesetre annyit elárulhatunk, hogy torokszorító pillanatokban lesz része a film minden nézőjének, amikor Sophie meghozza a döntéseit.