Olvassuk újra!

Tavaly ősszel, még a levelek hullása előtt, egy szép szellős estén Marci és Lili lefekvéshez készülődött. Ahogy ilyenkor az szokás náluk, megbeszélték, hogy melyik mesét fogják kérni az apukájuktól, egy kicsit vitatkoztak, hogy Findusz legyen, vagy a Nádtengeri rejtélyek, ám végül szépen megegyeztek.

Mondták volna, ügyesen, kórusban, hogy mit szeretnének hallani, ám az apukájuk megelőzte őket.

– Ma Szimhát Tóráról mesélek nektek. Ha marad időnk fél kilencig, akkor olvasok abból is, amit kérni szerettetek volna. Rendben lesz így?

– Igen, persze! – válaszolt Lili – az úgyis egészen rövid lesz, cukrot kapunk és ti megengeditek, hogy együnk belőle, itt a vége, fuss el véle!

– Jajj, Lili, kihagytad, hogy szerepelnek az ovisok! – tette hozzá Marci, aki a hónapokat már megtanulta, az ünnepeket is nagyjából, de szerette volna apukájától is hallani – Szerepelnek az ovisok, cukrot kapunk, itt a vége, fuss el véle!

– Igazad van, de szokott lenni még valami, a Tórával, szóval, apa, elmondom helyetted, már keresheted is a könyvet! Szerepelnek az ovisok, valamit csinálnak a bácsik a Tórával, cukrot kapunk, ti megpróbáljátok velünk elboltolni Legora, mi alkudozunk és itt a vége fuss el véle!

– Úgy látom, van még mit mesélnem az ünnepről, a cukron, az ovisokon és a valamin kívül. Szimhát Tóra azt jelenti, hogy a Tóra örömünnepe. Ekkor fejezzük be az utolsó szakasszal és kezdjük el az elsővel a Tóra olvasását.

– És ennek annyira örülnek a zsinagógában, hogy olvadós cukrot adnak annak, aki nem rohangál és nem dobja fejen a másikat. Mint tavaly én, véletlenül – mondta Marci, aki tényleg véletlenül találta el a barátját Danit, amikor a kedvenc színes édességét át akarta neki passzolni a sorok között.

– Igen, ennek valóban örülnek. Marci te tudod, hogy hogyan kezdődik a Tóra?

– Igen apa, tudom, már bébikorom óta. Mózes első könyvének, első fejezetének első mondatával.

– Ezt tényleg jól tudod. És arra is emlékeztek, hogy mi az az első mondat?

– Persze, hogy emlékszünk. Úgy kezdődik, hogy “Kezdetben teremtette az Örökkévaló az eget és a földet…” Mielőtt megkérdezed, a könyv címe az, hogy Kezdetben, az első szava is az, hogy kezdetben, könnyű megjegyezni. Bébikönnyű. – mondta Lili.

– Apa! Van egy dolog, amit nem értek. Minden évben újra elolvassák a zsinagógában a Tórát, elejétől a végéig? – kérdezte Marci.

– Igen. Szimhát Tórakor fejezzük be és kezdjük el. Ilyenkor az összes tóratekercset, ami csak van, kivesszük a tóraszekrényből és hétszer körbe megyünk vele a zsinagógában. Lassan te is elbírsz egy kisebb tekercset.

– Tudom, a nagyi mindig tartja az ujját felfelé, meg a nénik hozzá is érnek a bordó bársonyhoz – mondta Lili.

– Ezt tudom, de még mindig nem értem – vágott közbe Marci – miért olvassák el minden évben a Tórát, elejétől a végéig, elfelejtik, hogy mit olvastak előző évben, meg előtte, meg előtte, meg előtte, meg előtte? Van egy bácsi, akinek hetven éve volt a bármicvója, ő már biztosan kívülről fújja, mégis el fogja olvasni újra?

– Igen, el fogja olvasni újra. Nem felejtette el, hogy mit olvasott, egyszerűen újraolvassa. Erről is szól az ünnep. Nagyjából 2500 éve a zsidók Tórát olvasnak minden héten háromszor, hétfőn, csütörtökön és szombaton. A hagyomány szerint Ezra vezette be, azért, hogy az emberek, akik már nem is tudtak héberül, hallják és értsék azt, ami a Tórában áll.

– Ezt értem, apa, de miért olvassuk újra és újra? – kérdezte Marci, aki nem szerette, ha valamit nem értett.

– Mondok egy példát. Lili, te hányszor kérted anyától, hogy mesélje el, hogy milyen volt, amikor baba voltál?

– Minden évben a születésnapom előtt meg még ötezerszer – válaszolt Lili.

– És te Marci, hányszor kérted, hogy meséljem el, hogy milyen volt a gyerekkorom a nagyiékkal a Tiszánál?

– Sokszor. Nem annyiszor, mint Lili a babakori történeteivel, de sokszor.

– Arra is emlékeztek, hogy hányszor meséltem el az összes Boribonos mesét?

– Igen. A gyerekek szeretnek egy mesét többször meghallgatni. Ez tudományos tény – mondta Marci, aki hallott erről egy beszélgetést, az anyukája is benne volt és csendben kellett lenni, ha a szobában akart maradni.

– Így van – nevetett az apukája – a nagyobb gyerekek és a felnőttek pedig szeretnek újraolvasni. Mivel a Tóra a zsidóság legfőbb olvasmánya, így azt öröm újraolvasni és öröm újra és újra meghallgatni is. Ezért Szimhát Tóra a Tóra örömünnepe. Táncolunk, vonulunk, boldogok vagyunk, hogy befejeztük, és, hogy újrakezdjük. Nem is beszélve a cukorról és a Legoról, amit, valami azt súgja, hogy régen kinéztetek.

– Persze, hogy kinéztük! A Lili talált egy békás készletet, én pedig nagyon szeretném a 31122-est.

– A 31122-esre még várnod kell Hanukáig, de egy 31121-esről beszélhetünk – nevetett Marci és Lili apukája, aki a fiához hasonlóan egész sok adatot meg tudott jegyezni.

– Apa, szerintem már lekapcsolhatod a villanyt, holnap viszem a kosaramat a zsinagógába, megszámolom hány kört mennek a bácsik a tórákkal és megnézem az ovisokat, ha lesznek. Elálmosodtam, jó éjszakát – mondta Lili.