1975-ben az UNESCO október elsejét – Yehudi Menuhin kezdeményezésére – a Zene Világnapjává nyilvánította. A világhírű hegedűművész szerint azért is fontos megismernünk a sokszínű muzsikát, mert ez közelebb hozza egymáshoz az embereket és kultúrákat. Október első napja egy kiváló magyar zsidó brácsaművész, zeneszerző és egyetemi tanár, Pártos Ödön születési évfordulója is.
A Zene Világnapján rá emlékezünk.
Pártos Ödön (1907-1977)
Asszimilált zsidó családban született Pártos Rikárd és Hirsch Janka gyermekeként. Csodagyereknek számított, 14 évesen már a Zeneakadémián tanult, a hegedűszakon Hubay Jenő növendéke volt, zeneszerzésben Kodály Zoltán, kamarazenében Weiner Leó volt mestere. 17 évesen szerzett hegedűművész diplomát és még csak 18 éves, amikor már zenekari vezetőként dolgozik Európa zenei központjaiban: Luzernben és Berlinben. A náci hatalomátvétel miatt hazatért Németországból 1933-ban, de nem sokáig maradt Magyarországon, 1935-ben a Szovjetunióban kap vezetői állást a bakui konzervatóriumban. Két év elteltével visszatért Budapestre és a Hangversenyzenekar elsőhegedűse lett. Az 1938-as Anschlusst követően kivándorolt az akkori Palesztinába, ahol az ereci zenekarban, mely később az Izraeli Filharmonikusok nevet vette fel elsőbrácsás lett.
Pártos az európai zenei hagyományt, Kodály és Bartók hatását magával vitte Erecbe, mely sajátos zenei stílusában ötvöződött a keleti, jemeni zsidó dallamvilággal. A népzenét tartotta a zeneszerzés alappillérjének. Így születnek meg az Izrael dallamai vonósokra és zongorára (1948), a Látomások fuvolára, zongorára és vonósokra (1957), és a Makamat fuvolára és kvartettre (1959) darabjai.
1946-ban komponálja meg Jizkor című művét brácsára és vonószenekarra, melyben a holokauszt mártírjainak állít emléket. A mű egy tételből áll, ahol a szólista brácsa egyfajta felvezető imaként szolgál, melyre a zenekar visszhangként felel. Pártos a brácsa fő témáját a kelet-európai zsidó liturgikus zenéből meríti.
A Jizkor 1957-ben csendült fel először Izraelben, a brácsa szólót maga a zeneszerző játszotta.
Pártos Tel-Avivban élt, 1938-1956 között az Izraeli Filharmonikusok főhegedűse, 1956-1977 között a Tel-Avivi Konzervatórium és Zeneakadémia professzora és igazgatója volt. Már letelepedésekor nagy hatást gyakorolt az izraeli komolyzenei életre, s az izraeli zeneszerzők között ő volt az első, aki 1954-ben Izrael-díjban részesült az Ein Gev című szimfonikus fantáziájáért. Egyre több megbízást kapott változatos zeneszerzői munkája révén, így keresték meg Chicagóból is, és válaszul hegedűversenyt komponált Yehudi Menuhin számára.
Pártos Ödön és Yehudi Menuhin találkozása
Magyar gyökereit sem feledte el. Egykori tanárával, Kodály Zoltánnal az 1963-ban Tel-Avivban megrendezett Nemzetközi Népzenei Tanács konferencián találkozott. A konferencia tiszteletére adott koncerten saját szerzeményét, a 3. brácsaversenyét adta elő. Pártos tartotta a kapcsolatot a pesti Zeneakadémia Kodály-növendékeivel is, és a Kodály előtt tisztelgő közös kompozíció egyik tételének szerzőjeként felidézte magyarországi tanulmányait. Ez a közös kompozíció, a „Hommage a Zoltán Kodály” egy késői reflexiója volt, melyben megemlékezett magyarországi pályafutásának kezdetéről.
Pártos Ödön és Kodály Zoltán
Forrás:
Pártos Ödön életrajza