Október 6-án emlékezünk az 1849-ben ezen a napon Aradon kivégzett tizenhárom magyar honvédtisztre, akiknek az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban történő részvételük miatt jutott osztályrészül a mártírsors. Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost.
A szomorú évforduló kapcsán lapozzunk bele dr. Bernstein Béla „Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz és a zsidók” című könyvébe. **
Bernstein Béla, rabbi, őstörténetíró Várpalotán született 1868 január 7-én. 1890 és 1892 között volt a budapesti Rabbiképző növendéke, a közbeeső esztendőt a breslaui Jüdisch-theologisches Seminarban töltötte. Bölcsészdoktori oklevelét 1890-ben Lipcsében szerezte, 1892-ben avatták rabbivá Budapesten. 1892-ben lett szombathelyi főrabbi, ugyanilyen minőségben került 1909-ben Nyíregyházára. Az Országos Rabbiegyesület alelnöke, a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet vezérlőbizottságának tagja volt. Szaktárgya a zsidó történet és legkiválóbb ismerője a magyar zsidók szabadságharcbeli történetének. Erről írt kitűnő munkáját az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat jutalommal tüntette ki. Az 1898-ban megjelent kötetéhez az írófejedelem, Jókai Mór írt előszót, emelkedett gondolatait érdemes hosszabban is citálni:
„Magyarországon a Mózes hitvallás népe, a héber faj mindenkor a legbuzgóbb híve volt és maradt a magyar állameszmének, a szabadságnak. A legnagyobb megpróbáltatás korszakában a 48/49-iki szabadságharcz alatt bizonyította ezt be legigazabban. A midőn a hazának minden másajkú népfajai, amelyekkel a magyar szabadságát megosztotta, a melynek fiait a jobbágyságból felszabadította, földeiken urrá tette, – fegyverrel támadtak ellene, – ugyanakkor a héber faj vérét, vagyonát és szellemét hozta áldozatul a magyar nemzet, az alkotmányos szabadság megvédelmezésére…
Ezen csodálatos hazaszeretetnek nagyszámú adatait találjuk e könyvben összegyűjtve.”
Mivel jelen írás apropója az aradi tizenhárom évfordulója, azaz a szabadságharc leverése, így Bernstein könyvének ezen fejezetére fókuszálok. Itt kerül említésre, miszerint Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz a szabadságharc leverését irányító császári főparancsnok 1849. január 7-i proklamációban így utasít:
„Végül figyelmeztetni akarom a budai, a pesti, különösen pedig az ó-budai zsidókat, hogy a felségsértő Kossuthtal az u.n. honvédelmi bizottmánynyal és a rebbelisek országgyűlésével minden néven nevezendő összeköttetéstől tartózkodjanak…a ki a fenn jelzett bünök miatt hadi vagy rögtön itélő biróság által elitéltetik, azon zsidó község a melyhez tartozik, 20,000 vp. frtot fizet büntetésül.”
Lőw Lipót pápai főrabbi 1849. május 31-én Veszprémben a függetlenségi nyilatkozat megünneplésénél hitszónoklatot tartott, betegen Pestre szállították, október 15-től december 15-ig maradt fogságban, végül közbenjárásra kapott kegyelmet. Bernstein Béla könyve számos hasonló esetet dolgoz fel.
Az aradi tizenháromra visszatérve így fogalmaz:
„Mindez persze csak egy csöpp azon tengernyi szenvedéssel szemben, mely azon szomorú időben az egész ország magyar lakosságát érte, hisz elég, ha csak az aradi október 6-ra gondolunk. De nem akarunk mi a felhozott esetekből külön vértanu koszorút fonni a zsidók feje köré, csak arra akartunk utalni, hogy mint magyarok szenvedtek ők is a győztes ellenfél boszúja által, mert mint magyarok vettek részt a szabadságharcz küzdelmeiben, a mit az ellenség igen jól tudott.”
Bernstein Béla könyvét 2018-ban a Zrinyi Kiadó hasonmás kiadásban adta ki.
**az idézeteknél az eredeti helyesírást tartottuk meg!