E rovatunkban rendre ismert magyar zsidó sportolókat, edzőket, sportvezetőket mutatunk majd be. Olykor nem csak egyet, hanem pl. egy csapat több tagját, vagy éppen mestert és tanítványát. Kezdésként is „duplázunk”, igaz ezúttal más okból. Úgy illik, hogy az első igazán neves sportolóval, az első magyar olimpiai aranyérmessel, Hajós Alfréddal indítsunk. Ám azt talán kevesen tudják, hogy testvére, a bajnoknál nyolc évvel fiatalabb, Henrik is kiváló úszó volt. Ezért most vele is megismerkedhetnek.
Hajós Alfréd (Guttmann Arnold) 1878. február 1-én született egy budapesti szegény zsidó családba. Édesanyja egyedül nevelte öt testvérével, miután édesapja, akitől megtanult úszni, egy dunai vízi balesetben életét veszítette. Bajnokunk rendkívül sokoldalú ember volt, nem csak úszásban, de több más területen is kiváló eredményeket ért el. Hiába nyerte meg 1895-ben és 1896-ban is Bécsben a nem hivatalos Európa-bajnokság 100 méteres gyorsúszó számát, a vezetők hosszú ideig nem akartak úszót jelölni a csapatba. Csak az utolsó pillanatokban került be az állami pénzen utazók közé Tapavicza Momcsilló helyett. (Az erős ember, fő számaiban, birkózásban és súlyemelésben nem szerepelt jól, maradt ideje, így teniszben is rajthoz állt és egyetlen győzelemmel harmadik lett.)
Hajós, április 11-én, a Zea-öböl, 11 fokos és igen hullámos vízében megrendezett 100 méteres úszásban végig vezetve győzött 1:22:2-es idővel. (Érdekességként, ma 47 másodperc alatt van a világcsúcs.) Némi szervezési malőr miatt lemaradt az 500 méteres viadalról, így 1200 méteren indult és nyert 60 méteres előnnyel. A győzteseket a királyi palotában ebéden látták vendégül, ahol a király mindenkivel váltott néhány szót, amikor a magyar fiatalemberhez ért, a következőt kérdezte: „Hol tanult meg ilyen remekül úszni?”– A vízben – felelte Hajós. Válasza hatalmas sikert aratott. Hazaérve diáktársai ünnepelve fogadták a Műegyetemen, Ilosvay professzort kevésbé hatotta meg a siker. S a következőt mondta az ajtaján belépő, az olimpiáról mesélni kezdő Hajósnak:
– Nem érdekelnek a legendái, nem vagyok kíváncsi arra, mennyit ugrott (!) a versenyen! De biztosítom, kíváncsibb leszek arra, hogy vizsgáin mennyire felel meg a követelményeknek.
A vizsgán aztán a professzor közönyösen tálalta a kérdéseket és a bajnok egyikre a másik után felelt, amikor az utolsó kérdést is megválaszolta a professzor bejegyzett valamit a könyvébe, majd felállt, és két kézzel megrázta diákja kezét, s így szólt: „Most én is gratulálok olimpiai győzelméhez! Szívből kívánom, hogy hivatása területén is olyan sikereket könyveljen el, mint az athéni győzelmei voltak!” Hajós Alfréd a következő évben befejezte úszó pályafutását. De a sportot nem hagyta abba! A BTC-vel megnyerte az első két honi labdarúgó bajnokságot, szerepelt a magyar válogatott első mérkőzésén (1902). Négy év múlva két meccsen szövetségi kapitányként is irányította az együttest, de játékvezetőként is ténykedett, illetve neves (sport)újságírónak is számított. Az 1924. évi nyári olimpiai játékok szellemi versenyében egy stadiontervével ezüstérmet szerzett (Lauber Dezsővel közösen) úgy, hogy az első díjat nem adták ki. Hajós Alfréd tervei alapján építettek a róla elnevezett Nemzeti Sportuszodát, a debreceni Aranybika szállót és Lőcsey Gimnáziumot, az Újpest stadionját és megannyi sportpályát az országban. Továbbá, a II. világháború után ő vezette a Vajdahunyadvár, a Tőzsdepalota és több más középület helyreállítási munkálatait.
A zsidótörvények hatálya alól sokáig felmentették, de a „hálás országban”, a holokauszt idején neki is bujkálnia kellett. 1945 után már csak ritkán szerepelt nyilvánosan, de 1947-ben, az első magyar válogatott mérkőzés ötvenedik évfordulóján ő végezte el a kezdőrúgást az osztrákok elleni meccsen. 1955. november 12-én hunyt el Budapesten, tizenegy évvel később (1966) beválasztották az úszás halhatatlanjai, az International Swimming Hall of Fame tagjai közé.
Hajós Henrik
Azt a fentiek nélkül is tudja minden sportrajongó, s talán tudja/tudta a sportot legfeljebb az olimpia idején követő, hogy Hajós Alfréd nyerte 1896-ban, Athénban az első magyar olimpia aranyérmet. Az viszont talán újdonság, hogy öccse Henrik is nyert Athénban, szintén olimpián, de nem az igazin… 1886. július 21-én született Hajós, azaz Guttmann Henrik, s akárcsak bátyja, több sportágat is kipróbált. 1903-tól az MTK, majd 1910-től a 33 FC úszója, atlétája és labdarúgója volt. Egyes források szerint 20, mások szerint 11 magyar bajnoki címet szerzett, de győzött az osztrák és a cseh bajnokságon is. Legnagyobb sikerét az 1906-os – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által el nem ismert – pánhelén (olimpiai) játékokon érte el. A görögök az első újkori olimpia 10. évfordulóját ünnepelték meg egy nagyszabású viadallal, melyen 20 ország 884 sportolója vett részt, a magyar küldöttség 40 főből állt. (S ez valóban jelentős verseny volt, hiszen 1896-ban, az igazi olimpián csak 14 ország 241 sportolója, s csupán 7 magyar állt rajthoz.) Első lett a 4×250 méteres gyorsváltó, melynek Ónody József, Hajós Henrik, Kiss Géza, Halmay Zoltán voltak a tagjai. Utóbbi két évvel korábban, St. Louis-ban két egyéni olimpiai aranyat nyert! Hajós Henrik az 1908. évi londoni olimpián 100 méteres és 400 méteres gyorsúszásban indult, de nem jutott a döntőbe. Az aktív sportolást 1912-ben fejezte be. Az 1912. évi stockholmi olimpián már nem vett részt. Visszavonulása után vállalati tisztviselőként tevékenykedett. Az első világháború után több évig Bécsben élt.
1963. június 2-án hunyt el.
