Tisztelt rabbi!
Azt hallottam, hogy a vallásos zsidók nem hallgatnak popzenét ez igaz?
Köszönöm a választ.
A. Rabbi válaszol:
Azzal kezdem a válaszom, hogy a judaizmusban a zenét és a zenéhez tartozó szöveget az egyik legerősebb erőnek tartják, amely befolyásolja az ember szívét.
A Tóra egészét bölcseink dalként emlegették. Amikor Mózesnek megparancsolta Isten, hogy írja le az első Tóra tekercset, azt mondta neki:
„Most pedig írjátok le ezt az éneket! Tanítsd meg rá Izráel fiait, add a szájukba, mert ez az ének lesz a tanúm Izráel fiaival szemben”
(5Móz 31:19).
Ez szó szerint a Tóra egészére utalt. Ha elmegyünk egy zsinagógába amikor hangosan olvasnak a Tórából, akkor feltűnik a számunkra, hogy nem úgy olvassák mint egy könyvet, hanem az olvasó énekli a Tórát mint egy dalt, mert a Tóra minden szavát énekelni kell.
Hogy ezt megértsük, először is tudnunk kell, hogy a zsidó hagyomány, úgy tekint a Tóra egészére mint egy óriási isten által alkotott szimfóniára. Minden része egyfajta hangszert jelöl és mindegyik szakasz szükséges a nagyszerű koncert teljes egészéhez.
Másodszor, a zene egyenesen a szívhez megy. A judaizmusban a szív az a hely, ahol az emberi testi és a lelki vonatkozások egy létezésbe olvadnak össze. Ennek a kettős létnek a kifejezése a beszéd erejében rejlik, amely a lélek és a test összekapcsolásának pillanatában indul el. A beszéd zenitje a dal, amely a test és a lélek legmélyebb kapcsolatára támaszkodik a szívben.
Jól ismerjük azt a történetet, amikor a még fiatal Dávid, hárfán játszott Saul királynak, hogy megnyugtassa annak háborgó lelkét, majd a már később királlyá lett Dávid írt egy egész könyvet, amik imákat tartalmazott a zenén keresztül, ezek lettek a mindannyiunk számára ismert zsoltárok.
Összegezve, a zenének mélyen befolyásoló és meghatározó hatása volt mindig az emberi lélekre, ezért minden tekintetben bármilyen zenei stílusról legyen is szó, óvatosan kell eljárni, és nem szabad alábecsülni a hatást, amelyet zene gyakorolhat az lélekre.
