Az első magyar olimpiai bajnok után most az első magyar női olimpiai bajnokról olvashatnak. A hölgyek közt első, a vívó Elek Ilona, akár csak Hajós Alfréd, szintén duplázott, ám jelentős különbség, hogy előbbi nem ugyanazon az olimpián szerezte az aranyait, hanem megvédte címét. Nem elhanyagolható tény, a II. világháború miatt 12 (!) év telt a két játékok között. Azonban abban is megegyeznek, hogy miként – mint arról már írtunk – Hajós Alfréd testvére, Henrik is kiváló sportoló volt, úgy Elekéknél is jutott a tehetségből az ifjabb testvérnek, hiszen Margit is a vívás legjobbjai közé tartozott.
Elek Ilona, vagy ahogy mindenki ismerte, Csibi 1907. május 17-én született és 1988. július 24-én hunyt el. A kétszeres olimpiai-, hatszoros világ- és ötszörös Európa-bajnok tőröző nem csak a páston használta jól a kezét, ugyanis kiválóan zongorázott, zongoraművész akart lenni. Ráadásul el is végezte a Zeneművészeti Főiskolát, ám a vívás miatt – egy időre – lemondott zenei karrierjéről. Krencsey Géza vívómester azt mondta róla: száz olyan zongorista is lesz, mint ő, de százévente születik olyan tőrvívó, mint ő. Nem tévedett! Azért sportolói pályafutása után megírta az 1959. évi budapesti vívó-világbajnokság indulóját, és az úgynevezett labdarúgó-indulót, illetve több táncdalnak, így Szécsi Pál egyik dalának is ő szerezte a zenéjét. A dal címe: Nem tudja a jobb kéz mit akar a bal (szöveg: Halmágyi Sándor). A dal az 1971-es táncdalfesztiválon hangzott el. A szabálytalan szépségű és igen határozott nő akkor kezdett vívni, amikor Magyarországon még lenézték a női sportot, a női vívást pedig nem tartották kívánatosnak. Ha egy gimnázium megtudta, hogy tanítványai vívnak, igazgatói megrovás járt érte. Nos, ilyen megrovást kaptak az Elek lányok is. Alig húsz évesen, már az 1928-as olimpiai csapatban is számításba vették, mint tartalék. Ekkor még senki nem sejtette, hogy két évtizeddel később még a csúcson lesz, s majd egy újabb évtized elteltével, kis híján betöltve az ötvenet vonul vissza. Egy versenyen húga egyik asszójában rosszul döntöttek egy találat kapcsán, ezért kiosztotta a versenybírót, aki két évre eltiltatta a versenyzéstől, s emiatt lemaradt az 1932-es olimpiáról is.
1933-ban aratta első nemzetközi sikerét, a budapesti Eb-n, csapatban a dobogó tetejére állhatott. Egy év múlva, Varsóban a csapat mellé az egyéni aranyat is begyűjtötte. Az egyéniben négyes holtverseny alakult ki, végül húgát, Margitot megelőzve nyert. A következő esztendőben, Lausanne-ban is duplázott. Talán meglepő, de csak 1936-ban szerezte meg első magyar bajnoki címét, abban az évben, amelyikben a magyar nők közül elsőként olimpiai aranyat is nyert. Berlinben, az olimpián remekelt és 21 asszójából csupán hármat vesztett el. Egy zsidó sportoló állhatott a dobogó tetejére – ismét –, a nácik olimpiáján, ráadásul egy német tőrözőt megelőzve.
Igaz, – a tragikus sorsú – Helene Mayer győzelme esetén sem lett volna teljes a hazaiak öröme. Hiába nyert az 1928-as olimpián, s szerzett több világbajnoki és Európa-bajnoki aranyat, zsidósága miatt megfosztották német állampolgárságától. Mayer az 1932-es, Los Angeles-i olimpián is esélyesnek számított, végül ötödik lett úgy, hogy két órával a döntő előtt értesítették: egy otthoni katonai hadgyakorlaton meghalt a barátja. Ezek után maradt Amerikában, s végezte el a Berkeley egyetemet, majd egy másik kaliforniai egyetemen tanított. Innen hívták vissza a berlini olimpia előtt, mert minél több aranyat akart a náci rezsim. Maga Göbbels közölte, senki nem említheti a származását. Mayer a dobogón náci karlendítéssel üdvözölte a díszpáholyt – később elmondta, a családtagjait védte, akik munkatáborban voltak. 1952-ben tért haza Németországba, férjhez ment, majd egy év múlva mellrákban meghalt.
De térjünk vissza a balkezes zsenihez, Elek Ilonához, az olimpiát ő is úgy nyerte meg, hogy zsidósága miatt nem sokkal korábban kizárták a Honvéd Klubból. A következő évben, első világbajnokságán Párizsban csapatban győzött, míg egyéniben (Mayer mögött) a második helyen zárt. Aztán már nem csak nem versenyezhetett, de a II. világháború alatt bujkálnia kellett… A világháborút követően tevékeny szerepet vállalt a magyar vívósport újjáélesztésében és az 1946-is bajnokságon csapatban és egyéniben is nyert. 1948-ban tizenkét évvel a berlini siker után, Londonban 41 évesen megvédte olimpiai bajnoki címét, s a magyar nők közül elsőként lett kétszeres olimpiai bajnok. Itthon sorra nyerte az aranyakat, majd 1951-ben egyéniben lett világbajnok, míg a következő négy évben csapatban. Az 1952-es olimpián csak egy hajszál választotta el a triplázástól. Helsinkiben talán egy kicsit kapkodott, de a belga Anspach egyértelműen hibásan ellene ítélt a döntő tusnál, így Irene Camber nyert, s Elek Ilona „csak” második lett. Négy évvel később már nem tudott javítani, mert hiába volt tagja a VB bronzérmes csapatnak, nem jutott ki az 1956-os olimpiára, amely élete végéig fájó sebet jelentett számára. Pályafutása után az Óra és Ékszer Kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese volt. Testvérével együtt írt önéletrajzi műve Így vívtunk mi címen jelent meg 1968-ban.
Elek Margit
Ha már oly sokszor szóba került a „hugi”, emlékezzünk meg a szintén sikeres Margitról is, aki 1910. május 5-én született és 1986. február 4-én hunyt el. A fiatalabb és alacsonyabb Elek-lány öt világbajnoki és három Európa-bajnoki címet gyűjtött csapatban, de több érmet is szerzett, szintén csapatban. Egyéniben 1934-ben állhatott dobogóra, amikor nővére mögött ezüstérmes lett a kontinensbajnokságon. Az 1948-as londoni olimpián bejutott a nyolcas döntőbe és végül a hatodik helyen végzett. Részt vett az 1952-es Játékokon is. Hatszor nyert magyar bajnoki címet. Miután abbahagyta a sportot a Pénzügyminisztériumban dolgozott.
