A színkavalkádban gazdag ősz az az évszak, ami a képzőművészek egyik legkedveltebb témáját adja. Igaz ez a magyar zsidó festőkre is, akik szinte kivétel nélkül megörökítették ennek a különleges hangulatot árasztó időszaknak a légkörét, és kifejezésmódjuk által ízelítőt kapunk néhányuktól az alábbiakban arról, hogyan és milyennek látták az életnek ezt a periódusát.
A XIX. századi impresszionizmus utat nyitott a plein air, azaz a szabadban való festészethez. Elhagyva a műtermek komorságát, a természetben való ábrázolás vált mérvadóvá. A levegő és a fény hatása kiszélesítette a színskálákat és egy újfajta festésmódot eredményezett. Aranykorát éli ekkor a tájképfestészet, melyet hazánkban az 1900-as évek elején induló Nagybányai Művésztelep festői kiemelkedő módon képviseltek. A művésztelep alapító tagjai között volt a zsidó származású Iványi-Grünwald Béla (1867-1940), aki Székely Bertalan és Lotz Károly növendéke volt, a müncheni majd a Párizsi Akadémián tanult. Festészetét könnyed magabiztosság jellemzi, melyet a realizmus elemei és a szecesszió kísérletei járnak át. Sokrétű művészetében mindig megújuló stílusjegyek lelhetők fel alkotásain. 1910-ben készült Ősz című festménye magán hordozza az impresszionizmust jellemző szabálytalan, de látványos kompozíciót, a színek elevenségét, a formák kissé elmosódottnak tűnő alakját.
A Nagybányai Művésztelep tagja volt Jándi (született: Léderer) Dávid (1893-1944) is, akinek művészetében a formák térbeli hangsúlyozása mellett az erőteljes színek használata jelenik meg. Ez jól érzékelhető Ősz Nagybányán című festményén. Jándi sajátos formavilágával és egyedi stílusával adta vissza a nagybányai táj nyújtotta impressziókat.
Nagybánya hatást gyakorolt Perlrott-Csaba Vilmos (1880-1945) művészetére is, aki a magyar avantgárd stílus egyik megteremtője és jeles képviselője lett. Termékeny, és az új stílusirányzatokra fogékony művészként érzékelhetőek alkotásain a fauvizmus intenzív színei és a kubizmus elemei. Különleges kifejezőerejét mindvégig megőrizte, és a rá jellemző sajátos stílusát jól tükrözik vissza Őszi utca Nagybányán vagy az Őszi gyümölcsfák című képei is.
Elhagyva a nagybányai atmoszférát, a somogyi táj ragadta meg Kunffy Lajost (1869-1962), aki zsidó földbirtokos család gyermekeként először jogi tanulmányokat végzett, majd a művészet felé fordult és a párizsi Julian Akadémián fejezte be tanulmányait. Szoros barátságot kötött Munkácsy Mihállyal, akinek akadémikus stílusa megfigyelhető Kunffy korai művészetében. Nyaranta, majd a későbbiek során végleg visszavonult somogytúri birtokára, ahol a falusiak mindennapjai és a táj adta az inspirációt képeihez. Az évszakok változását saját kertjében örökíti meg, az ősz hangulatát adja vissza Kertem ősszel című képében, ahol lombjukat hullató gesztenyefák sárga és vörös színekben játszanak.
A naturalisztikus, realista, sokszor komor hangulatú képeit idővel felváltotta az impresszionista elemeket tartalmazó fényesebb tónus, az élénkebb színhasználat. Már ezek a stílusjegyek érzékelhetőek a Lellei út ősszel című képén is: világosabb, üdébb színhatás.
Perlmutter Izsák (1866-1932) egy nagypolgári, művészetet támogató és szerető zsidó családban született, s már gyermekkora óta vonzotta a festészet. Párizsban, Hollandiában tanult, majd hazatérve rákospalotai birtokán telepedett le, ahol életképeket, tájképeket, családjáról és a rákospalotai akkori vidéki élet jellegét bemutató szomszédokról készített portréképeket. Stílusában ott rejlenek a szecesszió jegyei: a fények játéka, az élénk színek, a nagy és telt formák ragyogással töltik meg képeit. Ez figyelhető meg Őszi táj című festményén is.
Perlmutter sajátossága volt a közeli kompozíciók ábrázolása. A centralizált látószög által az ember egész közel kerül a képhez, s már nem külső szemlélőként nézi, hanem úgy érezheti: ott van benne. Perlmutter ezzel az eszközzel még bensőségesebbé teszi az adott hangulatot, s vele együtt élhetjük át a pillanat meghittségét. Ezt érezhetjük az Őszi hangulat című festményén is.
Forrás:Magyar Zsidó Lexikon: Képzőművészet – Festészet
