ללמוד וללמד ולשמור את כל ליבי בתורתך

Tanulj, taníts és tartsd meg teljes szívemet tanításodban

Ebben a mondatban feladatokat tűz ki az Ember, a halandó emberek számára.

„Lismoa” magyarul annyit tesz, hogy meghallgatni, odafigyelni az elmúlt idők szavára.
„Lilmod” tanulni, tanulni a múltból és levonni ebből a megfelelő következtetést a jelen időnkre.
„Lölaméd” tanítani, tanítani korunkat és útmutatást adni az elkövetkezendő időknek.
Végül a „…vekászot et kol divréi Torátechá…”. Az ősi tanítások szellemében úgy élni és úgy cselekedni, hogy azáltal a közösségünk tudása egyre nagyobb és egyre gazdagabb legyen.

Mit tanít ezen az ünnepen az elmúlt idők szava?

Talán azt, hogy mindig ki kell állni az igazunk mellett. Nem elég várni, hogy maguktól történjenek meg a dolgok. Nem szabad engedni, hogy méltatlan, botcsinálta hatalmaskodók irányítsák közösségeink mindennapjait. Ha összefognak az elnyomottak és szakadnak a gátak, akkor minden önkényt elsöpör a szabadságvágy ereje.

Október 23-a egy nemzet ünnepe. A mi nemzetünké. Mikor megemlékezünk azokról a hősökről, akik szembeszálltak a megszálló diktatúrával. Akik, mertek nemet mondani az elnyomásra. Akik, mertek saját hazájukban Magyarok lenni.
És zsidók is. Mert ne feledjük, hogy az akkori forradalmárok között számtalan zsidó honfitársunk is kivette a részét.

Aczél Tamás, Benjámin László, Déry Tibor, Háy Gyula, Karinthy Ferenc, Örkény István, Tardos Tibor, Zelk Zoltán, Kende Péter, Kövesi Endre, Lőcsei Pál, Méray Tibor, Tardos Tibor, Tánczos Gábor, Kornai János, Péter György, Tardos Márton, Nagy Imre, Donáth Ferenc, Fazekas György, Gimes Miklós, Heltai György, Molnár Miklós, Osváth Ferenc, Vásárhelyi Miklós. Marián István, a „katona” Kovács István, Gosztonyi Péter Angyal István, Szirmai Ottó, Nickelsburg László, Bán Róbert, Lukács György, Ádám György, Mérei Ferenc, Szalai Sándor, Eörsi István, a Krassó-testvérek, Miklós és György.

Az 1956-os forradalomra emlékezni kell. Fejet kell hajtanunk a mártírok előtt. Tovább kell vinnünk a forradalom fáklyáját.
És azt a tudást, amit az ő szellemi örökségük ad nekünk.

Karod erős – szived emelkedett:
Végetlen a tér, mely munkára hív,
S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
Szünetlenül, mely visszaint s emel,
Csak azt kövesd…

Felhasznált irodalom:
Haraszti György:
Trapéz a lejtőn
(A magyarországi zsidóság a második világháború után és az ’56-os forradalomban)

Madách Imre:
Az ember tragédiája
tizenötödik szín