A Bar Kochba lázadást vezetőjéről Shimon Bar-Kochbáról nevezték el. A lázadás egyedisége Bar Kochba személyiségében rejlik, aki hős volt, karizmatikus és kemény, szigorú fegyelemmel vezette hadseregét.
Sokan a Messiást látták benne.
Miután a lázadás kudarcot vallott, Bar Kochba megítélése is megváltozott. Voltak, akik Bar Kochba -t ‘Bar Kuziba’ -nak nevezték, a hazugság vagy csalódás szóból. A lázadás jelentős változásokat hozott Izrael földjén a zsidó népnek.
A Bar Kochba lázadás indokai:
A zsidó nép heves gyűlöletet érzett a rómaiak iránt, akik súlyos adót vetettek ki, földeket foglalta és kényszermunkára fogták a lakosságot.
A nép egy része abban a hitben élt, hogy eljött a Messiás, és a római birodalommal való szembenállás felgyorsítja a megváltás menetét. Rabbi Akiva ‘messiás királynak’ nevezte Bar Kochbát. Ezzel egy időben Hadrianus császár megígérte, hogy helyreállítja Jeruzsálemet és a templomot, de valójában Jeruzsálemet bálványimádó várossá változtatta, és Jupiternek építtetett templomot a Templomhegyen. A zsidók többsége úgy érezte , hogy I’sten szent nevéért folytat háborút. Hadrianus császár betiltotta a körülmetélést, és ezzel is gyengítse az ország zsidó identitását és a zsidók vallásgyakorlását. A zsidók Ábrahám korától a körülmetélést tartották az I’sten és Izrael népe közötti szövetség jelének.
Míg a lázadás szellemi vezetője rabbi Akiva volt, addig Bar-Kochba az ellenállás katonáit irányította.
A haderő Jeruzsálem körül a judeai sivatagban és a holt tenger térségében összpontosult. A lázadás központja Beitar város volt, mely Jeruzsálemtől délre feküdt. A Bar Kochba felkelést a nép többsége támogatta és részt is vettek abban.
A felkelést gondosan megtervezték. és hosszan készítették elő. Megerősítették a településeket, kiásták a földalatti búvóhelyek hálózatát, a gabona raktárakat és a ciszternát a víz tárolására, valamint fegyvereket halmoztak fel, de felkészültek a fegyverek gyártására, sérült fegyverek javítására is. A katonákat kiképezték a reguláris és a földalatti harcra is.
A lázadóknak sikerült meglepni a rómaiakat és bevették Jeruzsálemet.
Körülbelül két évvel a lázadás kitörése után a rómaiak Julius Szeruszt a kiváló római tábornokot küldték Britanniából a Szentföldre, hogy vezesse a nagy túlerőben lévő római hadsereget. A rómaiak városról városra haladtak. Megostromolták, majd bevették azokat. Megfélemlítő mészárlással semmisítették meg a lázadó erőket. Elfoglalták Jeruzsálemet és a zsidók várait országszerte.Végül Beitar, a lázadás főhadiszállása ivóvíz hiánya miatt esett el. Bar Kochba -t kardélre hánytak a városba betörő római katonák.
Miután a lázadás elbukott a Júdeai zsidó településeket is teljesen elpusztították a rómaiak. A zsidók az országban kisebbségbe kerültek, és rabszolgának adták el őket a Földközi -tenger térségében. A források szerint a birodalomban annyi zsidó rabszolga volt, hogy egynek az ára alacsonyabb volt, mint egy ló takarmánya. A nehéz helyzet miatt sokan kivándoroltak. Főleg Babilóniába, ahol akkor már jelentős zsidó közösségek voltak.
Galilea és lakói nem vettek részt a felkelésben, így az ottani településeket nem támadták meg. A lázadás júdeai menekültjei ott találtak menedéket. A zsidóknak tilos volt Jeruzsálemben letelepedni, és oda be nem léphettek csak azon a napon, amikor a Templom pusztulását gyászolták. Aki megszegte ezt a tilalmat, azt azonnal kivégezték.
A felkelés következménye mindig a megtorlás, de a szabadságharc I’sten akarata szerint végül győzelemhez vezet.