David Ben-Gurion, Izrael Állam első miniszterelnöke – a városi legenda szerint, városi legenda, mert én Auschwitzból egyenesen az akkori Palesztinába menekült nagynénémtől hallottam -, amikor hírét vette, hogy az új országban megtörtént az első „civil” és nem katonai gyilkosság, így kiáltott fel: „Most lettünk ugyanolyan nemzet, mint bármelyik másik!” A legenda (?) azt példázza, hogy a zsidó (illetve izraeli) nép semmiben nem különbözik, mint a többi nemzet: egyéni erények és gyarlóságok összessége alakítja azt. Mit szólt volna az országalapító, ha megélte volna a Rabin-gyilkosságot? Jichák Rabin miniszterelnök 1995. november 4-én este esett merénylet áldozatául. A gyilkos Jigal Amir radikális jobboldali zsidó volt, aki ellenezte a békefolyamatot. A végzetes lövések a békét támogató politikai nagygyűlésen érték Rabin miniszterelnököt. Ki volt Jichák Rabin? Mi vezetett a gyilkos merényletig? Kötetnyi irodalma van a kérdéskörnek, terjedelmi okok miatt csak röviden felvillantom a lényeges eseményeket: Ukrán és Fehérorosz területekről származó zsidó szülők gyermekeként Rabin már Palesztinában született, 1922-ben. 1964-től Izrael vezérkari főnöke, a hatnapos háború hőse. Miniszterelnök 1973-1977, majd 1992-től haláláig. Rabin vezető szerepet játszott az oslói egyezmény aláírásban, amely létrehozta a palesztin nemzeti hatóságot, és részleges irányítást juttatott annak a Gázai övezet és Ciszjordánia különböző részei felett. A megállapodás aláírását megelőzően Rabin levelet kapott Jasszer Arafattól, a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) elnökétől, amelyben lemondott az erőszakról és hivatalosan elismerte Izraelt, illetve még ugyanezen a napon, 1993. szeptember 9-én, Rabin válaszlevelet küldött Arafatnak, amelyben biztosította a Palesztin Felszabadítási Szervezet hivatalos elismeréséről. Az alapelvek nyilatkozatát 1993. szeptember 13-án írták alá Washingtonban.
Az aláírási ceremónia a Fehér Ház pázsitján zajlott ugyanannál az asztalnál, amelynél 1978-ban Begin, izraeli miniszterelnök és Szadat, Egyiptom elnöke aláírta a Camp David-i egyezményt. Rabin az aláírást követően kényszeredetten kezet fogott Arafattal, és erőltetett mosolyát tévénézők milliói látták szerte a világon. Ez a kézfogás, mint minden ilyen esemény, forradalmi változást és az új valóságot szimbolizálta: Izrael elismerte a PFSZ-t, tárgyalt vele, egyezmény jött létre, és a PSZF is elismerte Izraelt. 1994-ben az oslói egyezmény létrehozásában betöltött szerepéért Rabin Jasszer Arafattal és Simón Peresszel együtt elnyerte a Nobel-békedíjat. A megállapodások erősen megosztották az izraeli társadalmat, néhányan Rabint a békét előmozdító hősnek, mások árulónak látták, aki elfecsérli a földet, amelyet jog szerint Izraelhez tartozónak tekintettek. A jobboldalon sok izraeli gyakran őt okolja az oslói egyezmény következményének betudott terrortámadásokban odaveszett zsidók haláláért. A szélsőjobboldali sajtóban és röpcédulákon Rabint náci egyenruhában vagy éppen a hagyományos arab fejkendőben ábrázolták, mint a zsidó nép ellensége. Ebben a pattanásig feszült belpolitikai légkörben dörrent el a halálos fegyver. Rabin halálát követően még aznap este, 1995. november 4-én Simon Pereszt választották miniszterelnöknek a rendkívüli kormányülésen. Rabint a Kneszet előcsarnokában ravatalozták fel, egymillió ember rótta le kegyeletét a koporsója előtt.
Husszein, Jordánia királya televíziós beszédében így fogalmazott: „Soha nem hittem, hogy eljöhet ez a pillanat, amikor el kell búcsúzzak a bátytól, a kollégától, a baráttól, a férfitól és a katonától, aki a megosztottság másik oldaláról közeledett hozzánk, akit mi is úgy tiszteltünk, ahogyan ő tisztelt minket, az embert, akivel azért ismerkedtem meg, mert rájöttem, akárcsak ő, hogy át kell kelnünk a minket elválasztó szakadékon, párbeszédbe kell fognunk, és aki olyan örökséget hagyott ránk, mely méltóképpen állít neki emléket…Katonaként éltél. A béke katonájaként halltál meg. És azt hiszem itt az ideje, hogy mindannyian előálljunk és a béke szószóló legyünk…”
Bill Clinton a temetésen Izrael népét szólította meg gyászbeszédében: „Még a sötétség ezen órájában is él a szelleme, és ezért nem szabad elkeserednetek. Arra gondoljatok, amit véghez vittetek: a valaha sivatagi tájat paradicsommá változtattátok, az ellenséges terepen virágzó demokráciát építettetek, csatákat és háborúkat nyertetek meg, és most megnyeritek a békét, mely az egyetlen tartós győzelem.”
Jichák Rabin személye, életútja, sikerei örökre velünk maradnak, gyilkosa, Jigal Amir életfogytig tartó szabadságvesztését tölti.
