שְׁנֵי גֹיִים בְּבִטְנֵךְ, וּשְׁנֵי לְאֻמִּים, מִמֵּעַיִךְ יִפָּרֵדוּ; וּלְאֹם מִלְאֹם יֶאֱמָץ, וְרַב יַעֲבֹד צָעִיר

„ Két nép van a te méhedben és két nép válik szét belsődből, az egyik nép erősebb lesz a másik népnél, az erősebb szolgálja majd a fiatalabbat.”
( I.M. 25/23.)

Rási ( Slomo Itzhaki 1040-1105 Troyes) a nagy Tóra kommentátor szerint: גיים „gojim” népek a pontozatlan héber szövegben úgy is olvasható: „géjjim” előkelők!
Kik ezek?

Egyik közülük Antonius filozófus római császár (Marcus Aurelius Verus). Ő az, aki a rabbinikus irodalom szerint rokonszenvezett a zsidókkal. A másik Júda ha-Nászi a „fejedelem”, a Misna szerzője aki Antonius császár személyes barátja volt.
Talmud Ávodá Zárá 10:

„ előkelők voltak, mert sem retek, sem saláta nem hiányzott soha asztalukról, sem száraz, sem esős évszakban.”

A két személyiség élete már csecsemőkorukban összefonódott. A rómaiak törvénye tiltotta a körülmetélést. A törvény betartását ellenőrző hatóságot Antonius császár anyja úgy játszotta ki, hogy fiát, a jövendő császárt mutatta meg, hogy nem történt meg a circumcisió.
A császár sokszor kikérte Jehuda ben Simon Gamliel véleményét. Ezt ugyan sem a rómaiak se a zsidók nem nézték jó szemmel. Rabbi Jehuda, azonban megtalálta módját, hogy úgy adjon tanácsot, hogy az egyiknek se ártson.

Egyszer a császár két törvényt tervezett. Az egyik, hogy fiát Commodust nevezzék ki örökösének, a másik, hogy adják meg Tiberiásnak a szabad városi jogot.
Élt benne a szkepszis, hogy nem fogják elfogadni egyiket sem. Kikérte Rabbi Jehuda véleményét és tanácsát kérte. Mit tett a rabbi? Hívott két szolgát, egyiket a másik nyakába ültette, a fennlevőnek adott kezébe egy galambot és mondta hogy röpítse el a galambot. Ebből a császár megértette, hogy érje el, hogy fia császár legyen, majd hagyja meg, hogy ő adjon szabad városi rangot Tiberiásnak.

Máskor a császár panaszkodott, hogy a szenátus tagjai vaskalapos öreg emberek, mindnyájan a patrícius családok fejei folytonosan megnehezítik a kormányzását. Amikor üres lett az államkassza, ismét küldöncöket küldött a rabbihoz, tanácsát kérve. Jehuda kivitte a küldöncöket a kertbe, egyenként kihúzta az érett retkeket és fiatal hónapos retkeket ültetett helyébe. Az elámult küldöncök a válaszlevelet várták de a rabbi válasz nélkül küldte őket vissza a császárhoz. A filozófus császár látva, hogy nem kapott válaszlevelet, kikérdezte őket. Akkor azok elmondták mi történt, amiből megértette, hogy egyenként szabaduljon meg az öreg házsártos szenátoroktól és ültessen fiatal embereket helyükbe.

Rabbi Jehuda egyszer, amikor a Misna megszövegezésével foglalkozott, küldöncök zavarták meg munkájában. Jelentették, hogy a császár sok aranydénárt küldött, a rabbinak ajándékba. A rabbi, aki maga is gazdag ember volt mondta, hogy nincsen rá szüksége az adományra. „Tedd csak el- üzente- a császár, majd azok akik utánad jönnek (adó formájában) megadják azoknak, akik utánam jönnek.”
Úgy is lett, hiszen Commodus utáni polgárháborúban ugyanis elvették Tiberiástól a szabad adóra nem köteles városi státust és adóra kötelezték.