Beszélgetés Weisz Ferenc főkántorral

Kereskedőnek tanult, majd áruházi eladó lett. Csodálatos hangja volt, amit korábban csupán arra használt, hogy a raktárban magának énekelgessen. 2007-től nyolc éven át volt a Páva utcai zsinagóga főkántora.

– Hogyan lesz valakiből kántor, hiszen gondolom gyermekkorában nem annak készült?

– Kereskedőnek tanultam. Akkoriban még olyan világ volt, hogy elment valaki az általános iskolába és kvázi felmérte, melyik gyerek mire alkalmas. Az én esetemben ez az ember dr. Ritoók Pálné volt, aki 1962-ben eljött a Hernád utca 46. alatti általános iskolába és azt mondta, belőled kereskedő lesz, pontosabban textil, ruha és cipőeladó.

– Megfogadta a tanácsot?

– Meg bizony, a Vas utcában tanultam, aztán 1966-ban cipőboltban lettem eladó és bevallom nagyon szerettem. Ide-oda mentem, nem unatkoztam, intéztem az ügyeket. A cipőbolt után az Otthon Áruház következett: textil, ruha, és padlószőnyeg szakértő lettem. Nézzen rám, ez a „kisember” napi közel negyven tonnát mozgattam meg. Aztán még jött néhány áruház az életemben.

– Vallásos családból érkezett?

– Azt azért nem mondanám, a Bethlen téri zsinagógába jártunk. Édesanyám berettyóújfalui, édesapám miskolci családból származott. Apámat 1946. augusztus 18-án engedték szabadon orosz hadifogságból. Korábban a mauthauseni koncentrációs tábor foglya volt. Azért került orosz hadifogságba, mert az oroszok nem akartak kockáztatni, úgy gondolkodtak, hátha a rabok között is rejtőznek nácik, így aztán inkább mindenkit elvittek. Az orosz tiszt szó szerint azt mondta apámnak: kicsit kell fát vágni. Apám hazatérése után egy véletlen folytán elkeveredett az Elemér utca 35-be (ma Marek József utca), ahol meglát egy csodaszép, fekete szemű lányt, nyakában dávid csillaggal. Apám azonnal beleszeretett és néhány héttel később, szeptember 22-én tartották az esküvőjüket a Bethlen téri zsinagógában.

– Gondolom annak rendje-módja szerint elvitték katonának.

– Pontosan, majd 1972-ben leszereltem. A rabbiképző zsinagógában, ahol Scheiber Sándor a péntek esti istentiszteleteket tartotta működött az Országos Rabbiképző Intézet Ádám kórusa, Ádám Emil karnagy vezényletével, ahová bekerültem. Karnagy úr tíz éven át, 1973-tól 1983-ig tanított kántornak, de csupán nem hivatalosan.

– Mégis hogyan került aztán a rabbiképzőbe?

– Az egyik áruházi osztályvezetőm hitsorsos volt és meghallotta, amikor a raktárban félhangosan énekeltem. Annyit mondott, olyan csodálatos orgánumom van, hogy meg kellene próbálnom a rabbiképzőt. Mindez 1987-ben történt, ekkor 39 éves voltam. Azt szoktam mondani, hogy ezzel a lépéssel elhagytam a földi életet, mert ez egy teljesen más világ. 1990-ben végeztem a főiskolán, ahol óriások tanítottak, például Schweitzer József, Scheiber Sándor, Schőner Alfréd, Raj Tamás vagy Berger István, akit mindenki csak Csulónak hívott. Ő volt akkoriban Pécs főrabbija. De tanított Deutsch Róbert és Schmidek József és Kardos Péter is.

– Ebből a fantasztikus névsorból kitől kapta a legtöbbet?

– Egyértelmű a válaszom: Raj Tamástól.

– Miért éppen Raj Tamást emelte ki?

– Mert mellette tanultam meg mindent, amit egy vallásfelügyelőnek tudnia kell. Például azt, hogyan kell kóser bort, sajtot készíteni. Tíz éven, 1995-től 2005-ig voltam ugyanis a Lauder iskola vallásfelügyelője és liturgiát tanítottam a gyerekeknek. De ő volt az is, aki kántornak hívott a Nagyfuvaros utcai zsinagógába 1995-ben, ahol ő volt a rabbi. Reggel mentem imádkozni, aztán irány a konyha, onnét pedig az autóval a Lauderbe. Eszembe jut egy történet Raj Tamással kapcsolatban. A rádióba hívták, mert előadásokat tartott a zsidó vallásról. Ő, mint rabbi ment, én vele tartottam, mint kántor és a tanítványaimból állt a kórus. Fantasztikus pillanat volt.

– Mi a dolga egy iskolában a vallásfelügyelőnek?

– Reggel elmegy a konyhára, ahonnét az iskolába szállítják az ételeket és ellenőrzi, hogy minden rendben van. Aztán kíséri az autót, amivel az ételt szállítják. Azután már az iskolában beáll a pult mögé és segít kiosztani az ételt a gyerekeknek. Nincs is annál nagyszerűbb élmény, mint amikor jönnek a gyerekek és felteszik a kérdést: Feri bácsi, kaphatok még?

– Ha már szóba kerültek a fiatalok. Sok helyen hallani, hogy mai fiatalok esetében már nem annyira fontos a vallás. Ön hogyan látja ezt ma?

– Őszintén mondom, nem tudnék biztosan válaszolni a kérdésre, hiszen már tizenhat éve nem élek fiatalok között. Egyet azonban tudok: az akkori gyerekek közül sokan Izraelben vannak, és rendszeresen kapom az üzeneteiket, nagyon köszönik, hogy tanítottam őket. Vannak olyan gyerekek, akik tőlünk tanulták meg akkor a zsidóságot és ma is ebből élnek. Különleges osztályok jöttek össze a Lauderben akkoriban. Sok ma már ismert ember járt oda akkoriban, például Balla Zsolt is, aki a Budeswehr első tábori rabbija.

– Mi a kántor a feladata a zsinagógában?

– Ő a közösség küldötte. Amikor kántor vagyok, a fal felé fordulok és közlöm a közösség óhaját a fentebbvalóval. Lényegében közvetítőként működik. Ehhez kell némi orgánum, de nem ez a legfontosabb, hanem annak tudása, mit óhajt a közösség. Ez egy csodálatos hivatás. Hozzá kell tennem, hogy 2007-től nyolc éven át a Páva utcai zsinagóga főkántora voltam. Ott egy csodálatos rabbival, Tótha Péter Joellel dolgoztam együtt.

– Mitől lesz valaki jó rabbi?

– A jó rabbi közvetíteni tudja a közösség nyelvén a Tórában rejlő üzeneteket. Aki nem tud héberül, nehezen tudja követni a Tórát, a héber abc 22 betűs, minden betűnek van egy számértéke is. A Tórában, ha eljutunk a világ teremtésének hatodik napjig utána minden hetedik betű kiadja az Izrael szót. Ami még érdekesebb a Tóra első betűje a B, az utolsó szava Izrael, az utolsó betűje pedig a lamed. Ha b-t és a lamedet összeolvassuk a szív szót kapjuk. A Tóra egy csodálatos világ.