.וַיֵּצֵא יַעֲקֹב, מִבְּאֵר שָׁבַע; וַיֵּלֶךְ, חָרָנָה
“És elment Jákob Beér Sévából és ment Cháránba”
(I.M. 28/10.)
Jákob testvére halálos fenyegetése miatt elhagyja otthonát Beér Sevát, és Cháránba utazik. Útközben elérkezik „a helyre”, ott alszik, álmot lát, melyben a földet a mennyel összekötő létrán angyalok föl és lemozognak a felső és alsó világ között. I’sten az álmomban ígéretet tesz, hogy a földet, amelyen Jákob fekszik, leszármazottjainak adja. Reggel Jákob a követ, amelyen a fejét nyugtatta, felállítja oszlopkőnek, és fogadalmat tesz, hogy abból, egykor I’sten háza lesz.
( I.M. 28/10-22.)
Megkezdődik az Ősapa megpróbáltatása, sorsa kiteljesedik.
B’résit rábbá 68:2 szerint Ézsau fia, Elifáz elkobozta Jákob minden vagyonát. Jákobnak felidézi magában, hogy amikor Ábrahám elküldte Eliezert, hogy feleséget hozzon fiának, Izsáknak, a szolga értékes árukkal megpakoltan, tevékkel indult útnak. Neki üres kézzel kell feleséget keresni. Jákob létfilozófiai kérdése: a kihívások nehézségeinek következtében megszülethet az emberben a Teremtőbe vetett hit?
Jákob névváltozása, az, hogy Israel nevet kapja a válasz:
.עֶזְרִי, מֵעִם יְהוָה עֹשֵׂה, שָׁמַיִם וָאָרֶץ
„segítségem az Örökkévalótól van”
(Zsoltárok 121:2).
Érthető Jákob bizonytalansága. Egyedül marad és vagyon nélkül hite nem ingott meg, mert tudta, hogy I’sten sikeressé teszi útját. A benne levő bizonytalanság okozója az, hogy I’sten a világot nem természetes rend szerint működteti. Az embernek saját erejéhez mérten kell mindent megtennie sikeressége érdekében. Honnan tudhatta, honnan tanulhatta ezt? Ábrahámtól, aki szolgáját, Eliezert értékes árukkal megpakolt tevékkel küldte útjára. Jákobot „I’stentudata kísérte az önmegvalósulásához!
Zohár 147a. Rabbi Hija így tanítja: „ És feltámad (felkel) a nap és lenyugszik a nap.” (Préd 15.)
„ És feltámad” amikor Jákob Beer Sevában lakott. „..és lenyugszik a nap amikor Jákob Horonba ment, mondván: „ Meg hála, mivel-hogy a nap lement.” ( I.M. 28/11.) „ és az ő helyére siet, ahol feltámad”. Olvassuk továbbá: „Lefeküdt azon a helyen.” ( I.M. 28/11.)
Jöjj és lásd: a nap megvilágítja az egész világot, és a pályáján két irányba megy: „Siet délre és átmegy észak felé..” ( Préd. 1/6.) Az egyik határ jobb, a másik határ bal. Hogyan kell ezt érteni? „ A dél melege az élet fáján a HESZED (szeretet), észak keménysége Gevura (erő). I’sten dicsősége a Sechina, ahol a nap lenyugszik.
Jákob elment keletről, Beer Sevából, és nyugatra ment: És Horon felé tartott!
Rási tanítja, hogy egy város ragyogása és dicsősége csökken ha igaz ember elhagyja azt.
Mire utalt ezzel?
„Így szól az Úr: Az én nevemet ne ismerje senki. Az én nevemet ki ne mondja senki. Én eltitkolom nevemet. Nem akarom, hogy tudjatok Róla, nem akarom, hogy éljetek Vele, nem akarom, hogy ajkukra vehessétek.
Mert láttam, hogy az Én Nevemben, melyet nem is ismertek igazán, már mennyi vért ontottak és mennyi rosszat tettek a földön.”
Kohelet Rabba 3/11
Rási, a nagy Tóra kommentátor, aki az első keresztes hadjárat (1095-99) idején élt, tapasztalta, hogy a zsidók eltűnését minden város ahol laktak megsínylette.
Gezerat SHUM fogalom három város: Speyer, Worm és Majnz zsidó lakosainak lemészárlását takarja, ami az első keresztes háborúban történt.
A keresztes hadjáratok véres eseményeit zsidó túlélők örökítették meg az utókor számára: Eliezer ben Nathan, Salamon ben Somon Meintzban, valamint a bonni Efraim, a korszak költői siratódalokban “kikkók”-ban énekelték meg testvéreik szenvedését. Ezeket a legtöbb zsinagógában recitálják.
Sziván hó 20.-án, böjtnapon tartanak, ilyenkor recitálják ezeket a szlichákat és kikkókat.
“Véres könnyekkel siratom Worms szent közösségét,
Szívemből jajkiáltás fakad Maintz megöltjeiért,
Igaz hősök voltak ők, kik az Úr szent nevéért haltak vértanúhalált.
Ó Uram, ne hallgasd el kiontott vérüket,
Se a gyerekek vérét, kiket szüleik áldozatul hoztak…”