A magyar neológia legkiválóbb tudósa, kora egyik legnagyobb sémi filológusa, a modern iszlámtudomány megteremtője volt. 100 éve hunyt el Goldziher Ignác. Rá emlékezünk.
Székesfehérváron született 1850. június 22-én, apja kereskedő volt, felmenői Hamburgból érkeztek Magyarországra. Még csak 16 éves, amikor Vámbéry Ármin és Ballagi Mór támogatásával törököt és fárszit tanul a budapesti egyetem bölcsészkarán. Autodidakta módon később elsajátította az arab, orosz és szanszkrit nyelvet is. 23 évesen állami ösztöndíjjal kutatásokat folytatott az akkori Palesztinában, Szíriában és Egyiptomban. Fiatal kora ellenére neve már ekkor tekintélynek számított a világ orientalistái között. Több nemzeti akadémia tagja, számos külföldi egyetem díszdoktora és vendégelőadója volt. A prágai, leideni, oxfordi és cambridge-i egyetemektől kapott meghívást, hogy véglegesen tanítson náluk, de ő visszautasította: arra vágyott, hogy itthon oktathasson. 1874-től 30 éven át a Pesti Izraelita Hitközség titkáraként tevékenykedett, majd a századforduló után haláláig a Rabbiképzőben oktatott vallásfilozófiát. Fő kutatási területe a sémi filológia és irodalomtörténet, illetve az iszlám vallástudomány volt. Otthonosan mozgott a Tanach és a Korán, a középkori zsidó irodalom és az iszlám társadalomtörténet területén. Elsőként vizsgálta az iszlám vallás kialakulásának történeti fejlődését, megteremtve ezzel a modern kritikai iszlámkutatás alapjait. Ő végezte el a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteményében lévő héber, arab, perzsa és török nyelvű keleti kéziratok meghatározását és elrendezését. Huszonévesként jelentette meg a zsidó vallástörténeti szempontból forradalmi újításnak számító Mítosz a hébereknél című kiadványát, melyben egyszerre érhető tetten a tudományos feltevés és a felvilágosult vallási reformjavaslata is. 21 évesen a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 42 évesen rendes tagjává választotta, 60 évesen a nyelv-és irodalomtörténeti osztály elnöke, mely tisztségéről 9 év múlva önként mondott le az őt ért antiszemita támadások miatt. Számos alkalommal képviselte a Magyar Tudományos Akadémiát külföldi kongresszusokon, így például 1889-ben Stockholmban tartott orientalista konferencián, ahol maga a svéd király nyújtotta át Goldzihernek a legkiválóbb orientalistának járó nagy aranyérmet. Rendkívüli életművet hagyott ránk, egy 1927-es bibliográfiai összegzése 580 kötetet és tanulmányt sorol fel. 1921. november 13-án hunyt el, sírja a Kozma utcai zsidó temetőben található.
