Sziasztok, Lábán vagyok, birkatenyésztő és büszke apa. Háránban lakom, a feleségemmel, a gyerekeinkkel és nagyjából az összes létező birkával, báránnyal, barival, juhval és kecskével. A családom elég szerteágazó, mindenhol vannak rokonaim. Legalábbis, ami helyet ismerek Háránon kívül, ott vagy az asszonynak, vagy nekem lakik pereputtyunk. Így került ide ez a Jákob gyerek is. Úgy történt, hogy egyszer csak megjelent minálunk, de a híre már megelőzte. Micsoda egy pletykás népek lakják még a sivatagot is, hihetetlen. Már hetekkel korábban hallottuk, hogy összerúgta a port a testvérével, Ézsauval. Az még enyhe kifejezés, hogy összerúgta, inkább ráborított egy hegynyit! Az anyjával, a Rebekával kicselezték az izomagyút, de aztán jobbnak látták elrejteni ezt a Jákobot a bátyja haragja elől. Idefelé elszenderedett a nagy menekülésben, álmában megjelentek neki az angyalok, ráadásul létrán jöttek, mentek. Azt mondták neki, hogy majd ott, az a hely lesz a Jákob leszármazottainak az otthona. Azért ahhoz majd még nekem is lesz pár szavam, mondtam is neki, hogy ne álljon addig féllábon. Szóval megérkezett hozzánk Jákob és összefutott a lányommal, a Ráhellel a kútnál. Máshol nagyon nem tudtak volna összefutni, nem járt a lány semerre, csak amerre dolga volt. Ott éppen a bárányokat itatta volna, de a nagy követ nem tudta egyedül elgördíteni. Jákob segített neki, elmesélte, hogy ki fia, borja, aztán már jöttek is hozzánk, a sátorba. Örültem a rokonnak, hogyne örültem volna! Itt egy erős férfi, dolgozni is tud, fiatalabb is nálam, fizetni se kell neki, hiszen bujdoklásban van, nem karriert épít. Gondoltam, ráveszem, maradjon nálunk, legyen pásztor, egyen, igyon, lakjon ingyen, de fizetést tőlem ne várjon. El is mondtam neki, hogy mi jár a fejemben. Rögtön beleegyezett, csak adjam hozzá a lányomat feleségül. Hét évben kiegyeztünk, ő dolgozott, serényen és meg végre tudtam pihenni, meg sesbesezni a falubeliekkel. Jól ment neki a munka, a nyájam úgy nőtt, mint még soha, az egész hegyoldalt ellepte. Egész gyorsan eltelt az a hét év. Készült nagyon a lagzira, se nem látott, se nem hallott! Vittük neki a menyasszonyt, jól lefátyolozva, ahogy azt kell, kimondták az igent, nagy volt a boldogság. Én csak somolyogtam az esküvőn, mint aki tud valamit, amit más nem. Na másnap jön hozzám Jákob. Vörös a feje, mint a gránátalma leve. Én sejtettem, hogy mi lelte, de gondoltam, kivárom, hadd mondja. Mondta is, csak úgy döngött a sátor fala. Röviden az történt, hogy van nekem egy idősebb lányom, a Lea. Nem akadt neki kérője, az igazat megvallva, nem egy világszépe, meg kicsit undok is. Szóval itt szomorkodott, hogy nem lesz neki férje. Amikor a Jákob megkérte a lányomat, hirtelen szöget ütött a fejembe, hogy itt a remek alkalom, férjhez adom egy kis csellel az idősebbiket! Jákobnak sok gondja nem lehet a furfanggal, neki sem esett nehezére egy kis trükközés. Amikor befejezte a mondandóját, el is magyaráztam neki, hogy előszőr az idősebb lánynak kell férjhez mennie, aztán lehet szó a fiatalabbról. Lámcsak, ha annyira kell neki a Ráhel, dolgozzon érte még hét évet, két feleség nem sok, állapodjunk meg. Beleegyezett, így továbbra se kellett neki fizessek, a lányomat férjhez adtam, a nyájam nőtt, jöttek sorban az unokák, meg voltam magammal elégedve. Na de, eltelt az újabb hét év. Mit volt mit tenni, hozzáadtuk a Ráhelt Jákobhoz. Na, most bezzeg, gyorsan a fátyol alá nézett, aggódott, hátha van még egy lányom, akit így akarok elsózni! Megvolt ez az esküvő is. Lea annyira nem örült, de Ráhel és Jákob annál inkább. Másnap jön megint a Jákob. Gondoltam, ajjaj, pénzt fog kérni a munkájáért. És igazam lett. Azt mondta, tizennégy évig ingyen dolgozott, mostantól viszont fizessek. Rajtam nem fogsz ki, gondoltam.

Mondtam neki, persze, fiam, minden pöttyös juh, bárány, kecske, ami születik, a tied. Belegyezett, ment a dolgára. Én sem voltam rest, szóltam a fiaimnak, ha pöttyös kost láttok, vegyétek el gyorsan. Így is tettek. Aztán a csíkosokat ígértem oda, aztán meg a foltosokat. A fiaim meg jó előre elszedték, amit odaígértem, gondoltam, fehér birkának, juhnak, kecskének nem születik foltos kölke, így amik születnek, megmaradnak nekünk. Jákob viszont szerencsés lehet, mert ha pöttyösről álmodott, pöttyösek születtek, ha foltosról, foltosak, ha csíkosról, akkor meg csíkosak. Beszélték a juhászok, hogy gallyakat rak eléjük, amikor isznak, azért ellenek csíkosat. Na ilyet se hallottam még. Szaporodott a nyája, amióta világ a világ, ember nem látott még ilyen tarka nyájat, mint, ami ennek a Jákobnak lett! Dühöngtem magamban rendesen. Lassan annyi állata lesz, mint nekem, hogy fogom akkor magam mellett tartani őt meg az unokákat? Be is következett, amitől tartottam, egyszer csak, amikor odavoltam nyírni, se szó, se beszéd, felpakolta a gyerekeket, a lányaimat, összeterelte az állatait és uzsgyi, már itt sem volt. Hazaérek, nézek körbe, a sátraik sehol, az állatok sehol, a gyerekek sehol, a lányaim sehol, ráadásul még a kedvenc bálványaim képét is megcuffolta! Na több se kellett, nyergeltük a tevéket, pakoltuk a szamarakat, szóltam mindenkinek, hogy eriggyünk utánuk! A lányokkal, a gyerekekkel, meg azzal a hatalmas nyájjal nem tudnak száguldozni, hamar beérjük őket, gondoltam és úgy is lett, hét nap alatt utolértük őket, Gileád hegyénél. Ott voltam én, a jól feltüzelt rokonaim, szemben a Jákobbal, a lányaimmal, meg az unokáimmal, akik szegények csak sírtak az ijedségtől, de akkor olyan dühös voltam, hogy még az sem érdekelt. Leugrok a tevémről, futok be a sátraikba, nézem, hogy hol van, amit tőlem elvittek, a Lea sátrában semmi, a Jákobéban semmi, a Ráheléban szintén semmi. Erre ott termett a Jákob, hogy mit keresek olyan nagyon. Mondom neki hogy, amit tőlem elvittek. A lányaim próbáltak nyugtatni, a gyerekek meg sírtak, aztán Jákob beszélt velem, mint férfi a férfival. Végtére is tényleg kicseleztem az esküvővel, tényleg húsz évet dolgozott nekem és tizennégy évig semmit nem kért. Aztán végül, amit meg kért, azt az Isten adta neki, nem én. Szövetséget ajánlott, én elfogadtam. Itt tartunk most, már csak arra vagyok kíváncsi, mi lesz majd, ha Jákob összefut az úton a testvérével?

Készülődés gyerekekkel, Hanukára

Ebben az évben korán köszönt ránk a csodálatos nyolc nap, így érdemes idejekorán elkezdeni az ünnepi készülődést. Azokban az években, amikor már a környezetünk is ünnepre készül, feldíszített üzletekkel, utcákkal, intézményekkel, talán könnyebben hangolódunk mi is a kicsit ugyan másfajta, de külsőségeiben mégis hasonló készülődésre.

Díszítsük a lakást!

Hanukai ablakdísz, vagy fali dísz:

Trenderli, vagy hanukia formákat vágunk ki selyempapírból és átlátszó papírra kasírozzuk őket. Ablakban remekül mutat, de a gyerekszoba falát is szépen díszíti. A selyempapírokat megfesthetjük, vagy papír reszeléket is ragaszthatunk rájuk, a még színesebb összhatásért.

Hanukiák, bármiből

Az ünnep egyik varázsa, a kevés szabály. Igaz ez a hanukiára is, nyolc ága kell legyen, egy sorban, innentől viszont, csak a képzelet szab határt. Készíthetjük kartonpapírból, filc darabokból, ruhaszárító csipeszekkel:

Készíthetjük száraztésztából, hullámos lasagne farfalle és tortilloni tésztákból. Kizárólag dekorációs célból, gyertyát ne gyújtsunk benne. Arany, vagy ezüst festék spray használatával még szebb végeredményt kapunk.