A ZSIMAgazin szokásos keddi megjelenési napja idén november 16-ára esik, mely „duplán” sorsfordító dátum a magyar történelemben: 1918. november 16.-án kiáltották ki az első (nép) köztársaságot, rá egy évre pedig, 1919. november 16-án vonult be Budapestre az általa szervezett Nemzeti Hadsereg élén Horthy Miklós, a későbbi kormányzó. A nemzeti emlékezetben, a történészek elemzéseiben, általában a közgondolkodásban igencsak nem egységes a két esemény megítélése, azonban XX. századi történelmünk oly emblematikus eseményeiről van szó, hogy a ZSIMAgazin sem tud elmenni az évforduló mellett szó nélkül, mindazonáltal a magyar zsidóság sorsát is alapjaiban érintette a két esemény.

1918 őszén sorban kiváltak a Monarchiából az egyes nemzetállamok: kimondták a Csehszlovák Köztársaság megalakulását (melyhez Szlovákia is csatlakozott), később Horvátország jelentette be kiválását, majd az önálló Ausztria új kormánya alakult meg. Gróf Károlyi Mihály törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentben a független Magyarország felállítására:

„Törvényjavaslat az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal, országokkal fennálló közjogi kapcsolat megszüntetéséről

1. §. Magyarország ősi függetlenségének teljes visszaállítása.

2. §. Az 1867. évi XII. t.-c. hatályát veszti és az 1848. III. t.-c. alapján kell kormányozni. Minden hadügy a magyar hadügyminiszternek, minden pénzügy a magyar pénzügyminiszternek hatáskörébe tartozik. Kiegészítésként a magyar külügyminiszteri tárca felállíttatik.”

 

1918. október 31-én József főherceg – mint a királyt teljhatalommal helyettesítő kormányzó – visszavonta gróf Hadik János előző nap kelt miniszterelnöki kinevezését, és Károlyi Mihályt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét nevezte ki miniszterelnöknek, aki „népkormányt” alakított a Magyar Nemzeti Tanács három pártjának (Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt, Polgári Radikális Párt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt) képviselőiből. Ugyanezen a napon egy katonai különítmény meggyilkolta gróf Tisza István volt magyar miniszterelnököt.

1918. november 16-án kikiáltották az (első) Magyar Népköztársaságot, ami ekkor még nem „szocialista köztársaságot” jelentett, hanem csupán a „nép” előtaggal kívánták nyomatékosítani az új berendezkedés és az addigi „úri” Magyarország közti különbséget. Emiatt az 1918. november 16-tól 1919. március 21-éig tartó időszakot Első magyar köztársaság néven szokás számon tartani a magyar történelemben. 1919. januárjában a miniszterelnököt, Károlyi Mihályt köztársasági elnökké választották. Ekkor a kormány cselekvésre szánta el magát: földet osztottak, hadsereget szerveztek. Mozgástere az új kormánynak azonban már nem volt, a kommün hatalomátvételét nem tudta megakadályozni. A 133 napos Tanácsköztársaság – mondjuk ki: kommunista diktatúra – után, még mindig a Kisantant szorításában teljes volt a politikai instabilitás. A Tanácsköztársaság idején a hazánkat megszálló román hadsereg kivonulásának második szakaszára – az antant elvárásai szerint – 1919. november közepén került sor, amikor kiürítették a magyar fővárost és annak környékét, illetve a Duna és a Tisza közötti területet. Ezzel a Nemzeti Hadsereg (az első világháború utáni zavaros időszakban, a Tanácsköztársaság idején, a „vörösterror” leküzdésére hozta létre a tiszti csoport) ellenőrzése alá került a trianoni Magyarország területének jelentős része. Alapos előkészítés után a román csapatok november 14-én több szakaszban adták át a fővárost a két nappal korábban megalakult budapesti karhatalomnak.

Az ünnepség 8 órakor katonai fogadtatással kezdődött Kelenföldön. A jelentéstétel után a csapatok elindultak a Fehérvári úton a Gellért tér felé. A menetet egy szakasz lovas rendőr és egy nyolc trombitással kiegészült huszárszakasz vezette. Az antik idők óta a győztes vezért jelképező fehér lovon bevonuló, az altengernagyi egyenruháját és kitüntetéseit viselő fővezér követte őket. A fehér ló a magyar mondavilágot is megidézte, mert utalt az ’új honfoglalás’ címén az Árpád vezérrel megvont párhuzamra. Horthy Miklós mögött a nemzetiszínű fővezéri zászló, majd Horthy legszűkebb törzse haladt. A Gellért téren Horthy Miklóst Budapest nevében Bódy Tivadar polgármester köszöntötte. A nemzeti és a fővárosi színekkel, jelképekkel feldíszített téren az esős őszi idő ellenére nagy tömeg jelent meg. A polgármester szerint a főváros „mártíromi szenvedéseket volt kénytelen elviselni” az elmúlt egy évben. Horthy Miklós ezzel szemben Budapestet minden kétséget kizáróan „bűnösnek”, a „nemzet megrontójának” nevezte. Szerinte a város „megtagadta ezeréves múltját”, „sárba tiporta a nemzet koronáját, a nemzet színeit és vörös rongyokba öltözködött”. A nemzeti és keresztény hagyományaival, értékeivel szembeforduló fővárosnak azonban meg lehet bocsátani, ha „ez a megtévelyedett város visszatér megint hazájához”, ha újra szeretni fogja a „szent koronát, a kettős keresztet”, „a három hegyet és a négy folyót, szóval magyar hazáját és magyar faját”. A vezeklést Budapest szerinte nem kerülheti el, így amíg eleget nem tesz a fővezér felszólításának, a bűnbánatnak, amíg nem tér vissza a nemzethez tartozás feltételeként megnevezett értékekhez, addig nem lehet a nemzet részének tekinteni. Horthy a fogadtatás ideje alatt, beszéde üzenetének megfelelően, parancsnoklási pózban ült a lován.

Ezzel kezdődött a Horthy-korszak negyedszázada, mely több alkorszakra osztható, értékelése nem ezen írás feladata, ehelyütt csak két – furcsa módon azonos napra eső – történelmi esemény felvillantása volt a cél.

 

Forrás:

Magyar Népköztársaság

Őszirózsás forradalom

Turbucz Dávid: Horthy Miklós bevonulása Budapestre: 1919. november 16.

Tarján M. Tamás: Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonul Budapestre