.וַיִּשְׁלַח יַעֲקֹב מַלְאָכִים לְפָנָיו, אֶל-עֵשָׂו אָחִיו, אַרְצָה שֵׂעִיר, שְׂדֵה אֱדוֹם

És Jákob előre küldött követeket Ezsauhoz, a bátyjához Széir országába, Edom földjére
( I.M. 32/4.)

 

Edom (אֱדוֹם) országa, amit a történelem Idumea néven ismer, közel keleti állam volt, amit már az ie. 1550-1300 között uralkodó XVII. egyiptomi dinasztia uralkodói is számon tartottak. Az edomita sémi nép, a Holt tengertől délre eső területen telepedtek le. A Zsidó hagyomány az edomitákat, Ézsáutól Jákob ikertestvérétől származtatja. Obádjá próféta könyve így kezdődik:

Obádjá látomása Edomról. Így mondta az Örökkévaló I’sten Edom kapcsán: üzenetet kaptunk I’stentől és követ lett küldve a népek közé: gyerünk, keljünk fel és háborúzzunk ellene!
(Obádjá 1:1)

Talmud Szanhedrin 39b-ben felteszi a kérdést: „miért pont Ovádjá prófétált Edom-ról?” Rabbi Jichák mondta: I’sten így szólt: Jöjjön Ovádjá, aki két gonosz ember, Áháb király és Jezebél királyné mellett élt, mégsem tanult gonosz tetteikből. Jöjjön Ovádjá prófétáljon!”

Ézsau, (Edom) szülei két igaz ember Izsák és Rebeka voltak. Ézsau mellettük élt, nevelkedett, de nem tanult jó cselekedeteikből.

Az erdő fáiból származik az erdő fáit végül felaprító fejsze nyele is.

Ézsau elhatározza, hogy megöli testvérét, Jákobot, azért mert kétszer is kijátszotta, becsapta.

יִקְרְבוּ יְמֵי אֵבֶל אָבִי, וְאַהַרְגָה, אֶת-יַעֲקֹב אָחִי

…közelednek az atyámért való gyásznapok, akkor megölöm testvéremet, Jákobot
(27:41)

A Ramban ( 1194 –1270.) középkori hispániai zsidó orvos, Biblia– és Talmud-kommentátor, filozófus, teológus és költő is idézi a közmondást, amikor bírálatot fogalmaz meg Jákobbal szemben:

Aki megfogja a kutya fülét, nem csodálkozhat, ha megharapja.

Mi a bírálat tárgya? Hiszen Jákob „megbűnhődte már, múltat s jövendőt”

A hazatérő Jákobnak át kell menni Ézsau földjén Edomon. Stratégiailag, jobb lett volna, ha nem figyelmezteti testvérét Ézsaut a küldöttei által. Elkerülhette volna az életveszélyes találkozót. Átvonulhatott volna titokban is Edom országán. Ramban nem az Ősatyát akarta bírálni, hanem a hasmoneus uralkodók kritikáját fogalmazta meg:

Véleményem szerint ez arra utal, hogy azért estünk Edom ( Edom alatt Rómát kell érteni), mert a második Szentély idején működő királyok (a hasmoneus dinasztia tagjai) szövetséget kötöttek a rómaiakkal, sőt, néhányan közülük el is mentek Rómába.
Ez volt az oka bukásuknak.

Összegezve:
Mivel az ősatyák tettei jelül szolgálnak az utódoknak, ezért Jákob cselekedetéből azt tanulták, hogy lehet túl közel menni – a szó fizikai és szellemi értelmében egyaránt – az ellenséghez. Bár Jákob sikeresen megúszta a találkozót, de leszármazottjai nem, mert közeledésük következményeként rombolták le később a Szentélyt és szűnt meg a zsidó nép függetlensége (Tur HaAroch).

Egyszer, egy ember felkereste rabbiját és elpanaszolta, hogy nincsen elegendő jövedelme, ezért gyakran szorul emberek adományára. A rabbi megkérdezte: Mond barátom, megtörtént már, hogy nem volt segítőkész ember, aki adományt adott, és éhen maradtál? Az ember azt válaszolta, hogy valóban mindig volt adakozó és nem maradt éhen se ő se családja. Akkor miért panaszkodsz?
Igen rabbi, folytatta az ember, de ezt mondjuk az evés után:

לא לידי מתנת בשר ודם

„ Ne engedd, hogy az ember adományára szoruljunk…”

A rabbi kijavította: „ Nem „adományt”, „adományokat” kell mondani. Mert I’sten EGY, de követei (מַלְאָכִים) számosak. Erre utal az ima arra, hogy ne szoruljunk azokra az adományokra, melyeket csak a földi adakozók adományának tudunk tekinteni.
Abban az órában, amikor elvesszük az adományt, engedd felismernünk, hogy az adományozók a te követeid.