Chanuka első* szombatjának haftarája ** Zekarja (Zakariás) könyvéből való, és a babiloni fogságból való visszatérésről szól. Érdekesége, hogy ugyanez a haftara tartozik a Be’háálotchá című tórai szakaszhoz (Mózes IV. 8-12). A polgári időszámítás kezdete előtt 539 őszén II. Kurus (Koresh, Cyrus) perzsa király elfoglalta Babilont. A következő évben kiadott királyi nyilatkozat többek között megnyitotta a lehetőséget a Cionba való visszatérésre, véget vetve ezzel a zsidó nép mintegy 50 éves száműzetésének, amely az első Szentély lerombolása után vette kezdetét. A visszatérés felett érzett örömöt Zekarja így írja le:
„Ujjongj és örülj, Cion leánya, mert íme én megyek, hogy lakozzam közepetted, úgymond az Örökkévaló”
(Zekarja 2. 14)
Ám amilyen nagyok voltak a szabadsághoz fűzött remények, olyan nagy lett a csalódás – részben azért, mert a zsidók többsége, megszokva az új és valószínűleg nem is olyan rossz körülményeket, Babilonban maradt, részben azért, mert sok visszatérő hovatartozása a vegyes házasságok következményeként megkérdőjelezhető volt.
Zekarja elkíséri a Dávid király dinasztiájából származó Zerubbábel és Józsua főpap vezette első hazatérőket. Látnoki szemei előtt a főpap szennyes ruhában jelenik meg az Örökkévaló angyala előtt, jobbján pedig ott áll az őt vádoló Sátán. Miután Józsuát az angyal utasítására tiszta ruhába öltöztetik, új képet lát a próféta: egy színarany mécsestartót ***. Mi az összefüggés az elpiszkolódott ruha és a mécsestartó között A főpap fiai a száműzetésben más népekhez tartozó lányokat vettek feleségül, ezt jelképezi a szennyes ruha. Itt önkéntelenül felmerül a kérdés: okolható-e Józsua, amiért fiai, ahelyett, hogy példaadással népük fennmaradására törekedtek volna a száműzetésben, siettették annak beolvadását? Ibn Ezra a történések idején még kiszámíthatatlan következményekről írva tudni véli, hogy a főpap egyik unokája feleségül vette kora zsidógyűlöletéről ismert polgárának lányát. Józsuát általában elmarasztalják, amiért elhanyagolta fiai nevelését, de vannak, akik érdemeire való tekintettel eltekintenek ettől a mulasztásától. Ami a nevelést illeti, ide kívánkozik Simon Peresz (1923-2016), a népszerű izraeli politikus frappáns megállapítása: az számít zsidónak, akinek az unokája is zsidó. Később, a visszatérés után, Ezrá és Nechemjá korában nemcsak megtiltották a vegyes házasságokat, de kötelezték a Babilonban megházasodott férfiakat, hogy váljanak el idegen feleségeiktől. Ezzel a radikális megoldással szemben a nagytekintélyű Ben-Cion Meir Cháj Uziel rabbi (1880-1953) elválás helyett a betérésben, elválasztás helyett az összeolvasztásban látta a vegyes házasságok okozta problémák elsimításának útját.
Több megoldást kínálnak a magyarázatok a „tűzből kiragadott üszök” jelképére. A Midrás szerint Nabukodonozor babilóniai király úgy döntött, hogy tüzes kemencében éget el két csábítót, akik nem átallottak kikezdeni a királynéval. Ezek azonban, arra hivatkozva, hogy Chánánjá, Misáél és Ázárjá, akiket a király ugyancsak kemencébe dobatott, ám megmenekültek a haláltól, hárman voltak (lásd: Dániel könyve 3.), kérték, adjanak melléjük is még valakit. A király megengedte, ők pedig Józsuát, a főpapot választották, abban bízva, hogy az ő érdemei jóvoltából megmenekülnek. A két csábító halálra égett, Józsua azonban, bár a ruhája megperzselődött, valóban megmenekült, így hát rá vonatkozik a „tűzből kiragadott üszök”. Egy másik magyarázat szerint a jelkép a Makkabeus felkelés vezetőit, Matitjáhut és fiait jelöli, akik megmenekültek a szír-görög elnyomástól.
Van egy, szövegkörnyezetéből sokszor kiragadva idézett mondat a haftara utolsó bekezdésében: „…Nem hatalommal, sem nem erővel, hanem az én szellememmel, mondja az Örökkévaló, a seregek ura” (4. 6). A történet korára vonatkoztatva ez úgy értelmezhető, hogy a kis zsidó közösség a hatalmas és jól szervezett idegen uralom súlya alatt csakis az Örökkévalótól kapott saját erkölcsi és szellemi fölényében reménykedhetett. A történelem folyamán a szétszóratásban élő zsidók ezzel a mondattal igyekeztek bizonyítani – több-kevesebb sikerrel –, hogy nem áll szándékukban erőszakkal fellépni a hatalommal szemben.
* Az idén chanuka nyolc napja között egyetlen szombat van, de attól függően, milyen napon kezdődik az ünnep, lehet kettő is.
** A haftara „befejezést” jelent. A szombati, illetve az ünnepnapi Tóra-felolvasást valamelyik prófétai könyvből kiválasztott részlettel szokás befejezni. (Naftali Kraus: A próféták népe)
*** A látomásban megjelenő gyönyörű jelkép, a színarany menóra a magyarázata, hogy ez a prófétai szakasz szerepel chanuka szombatján.
