Sziasztok, Ézsau vagyok, megint. Emlékeztek rám, én vagyok Izsák fia, az izmos vörös hajú, hihetetlenül jóképű vadász. Amikor utoljára beszéltünk, kicsit fiatalabb voltam, mondjuk úgy huszonkét évvel, de rajtam nem fog az idő. Pont annyira jól nézek ki, mint akkor, amikor az öcsém megpattant elölem. Így elöljáróban annyit, hogy le fog esni az állatok, amikor meghalljátok, mit művelt már megint!

Én békésen éldegéltem, vadásztam, neveltem a gyerekeimet, számoltam a nyájamat, jöttem, mentem, sokat utaztam, egész jól boldogultam, itt Edóm földjén. Közben persze a pletykás szomszédok susogtak nekem az öcsémről, hogy megnősült, kétszer, hogy jól megviccelte az apósa, meg dolgoztatta is ingyen, vagy tizennégy évig, de megérdemelte. Egy szép reggelen megyek ki megnézni az állatokat, hallom ám, hogy nagy a zúgolódás az emberek között. Kérdezem, mi lelte őket, de nem tudtak egy értelmes mondatot sem kinyögni, csak mutogattak, valami fura szerzetek felé. Amint megláttam őket, már tudtam, honnan jöttek. Aztán ők is mondták, hogy Jákob küldte őket, de addigra már majdnem lerobbant a fejem a nyakamról, olyan dühös lettem! Röviden, az én drága testvérem megindult felém, hogy béküljünk ki, de annyira nem volt bátor, hogy csak úgy elém álljon, követeket küldött, hogy megtudakolják, hogy még mindig szíjat akarok-e hasítani a hátából. Segítek: igen, sőt, most, hogy ezek itt megjelentek, már hókon is csapdosnám szívem szerint. Nem válaszoltam ezeknek a küldöncöknek semmit, füttyentettem egy hatalmasat, a vakondok is hallották a föld alatt és el is kiáltottam magam, a jó mély, öblös hangomon: fegyverbe! Több se kellett az embereimnek, ugrottak ki a sátrakból, térültek, fordultak, egy szemvillanás alatt lettek vagy négyszázan! Mentünk Jákob elé, ha annyira látni akar, rajtam ne múljon!

Szerencséjére jó messze voltak még tőlem, több napi járásra. Ha akkor belém botlik, komoly baja lett volna, az biztos! Közben a pletykás sivatagi népek mesélik nekem, hogy a követek visszatakarodtak Jákobhoz, elmondták neki, hogy felé tartok, az meg azóta is a rettegéssel van elfoglalva. Ezt, mondjuk jól is teszi. Ha nem félne tőlem, azon őszintén csodálkoznék, néha még én is megijedek magamtól, annyira erős vagyok. Nem dicsekszem, de ami igaz az igaz. Szóval csak megyünk, a csapatom, meg én, öblös léptekkel haladunk  és egyszer csak ott van előttem az én testvérem. Nézem, ez satnyább lett mint volt, meg is őszült, fáradtnak is tűnik, nyúzottnak is, hirtelen már nem is akarom annyira megleckéztetni. Összetalálkozunk, ő, meg én. Látom, ahogy jön felém, hogy sántít, de nagyon. Amikor elém ért hétszer meghajolt előttem. Aztán bemutatta a feleségét, ő is meghajolt és kedvesen nézett rám. Hogy legyek én bosszúálló, ha meghajolnak előttem és kedvesen néznek rám? Ne gondolkodjatok sokat, elmondom. Sehogy. Összeborultunk az öcsémmel, megöleltük egymást és kibékültünk. Leültünk a tűz mellé beszélgetni. Elmondta, hogy álmában egy angyallal harcolt, reggelre meg a csípője úgy fájt, mintha elvágták volna a szökőínját. Na, én ugyan nem tudom, mi az a szökőín, de nem hangzott jól, az biztos. Azt is mondta, hogy a neve most már Izrael, mert végül legyőzte az angyalt. Ennek őszintén örültem, ha nem győzi le és az angyal megöli előttem, hiába jöttem volna el idáig. Megismertem a családját, adott nekem egy vagon birkát, olyan vicces foltosokat. Ugyan nekem is van pont elég, de ragaszkodott hozzá, csak elfogadtam. Még egy darabig beszélgettünk, aztán szépen elköszöntünk egymástól. Nem hinném, hogy sűrűn összejárunk majd, de mégis valahogy jobban érzem magam, most, hogy megint jóban vagyunk a testvéremmel.

 

Hanukai készülődés 2.

Az ünnepre való készülődés  mindig jó móka. Hanukakor ez még inkább igaz, hiszen kevés szabály és  rengeteg élmény vár a gyerekekre. Kézműveskedünk, dalt tanulunk, lakást díszítünk és sütünk. Mit sütünk? Fánkot, persze, de milyet?

Ha rendelkezünk dagasztógéppel, akkor a klasszikus szuvgania sem nagy kihívás, kis olajszag, de az eredmény csodálatos, én ezt a receptet szoktam elkészíteni, azért is remek, mert nem szaggatja, hanem vágja a fánkokat, így nincs maradék tészta.

Sok éven keresztül készítettem túrófánkot hanukakor, a gyerekeimnek nagyon tetszett, hogy önmagát fordítja meg az olajban:

• ¼ kg túró
• 3 tojás, szétválasztva
• 3 kk cukor
• ½ kk só
• ¼ kk szódabikarbóna
• 1 csomag vaníliás cukor
• citromhéj
• 6 ek liszt
• olaj a sütéshez
• porcukor

A tésztát kikeverjük, a felvert tojásfehérjét utoljára keverjük bele. Kicsit állni hagyjuk, majd nedves kanállal a forró olajba szaggatjuk. Amikor az olajban lévő része megsült, magától átfordul. Konyhai törlőre szedjük, porcukorba megforgatjuk és langyosan esszük.

Latkeszt is, kremzlit is.

A latkesz reszelt zöldség, tojás és liszt keveréke, hanukához méltóan, olajban kisütve. Almaszósszal, tejföllel, sajtkrémmel, lebennel, joghurttal, ahogy ízlik. Érdemes kipróbálni az édeskrumpli/sárgarépa/krumpli változatot, édes, ropogós, egészen különleges íze van.

A kremzli ugyanez, csak a hozzávalók főtten kerülnek a tésztába, ezt is lehet variálni, esetleg sajttal tölteni.

Hanukai mézeskalács? Persze. Egész makkabeus hadsereget gyártottam, pajzsokkal, trenderlikkel és hanukiákkal és könnyen beszerezhető Dávid csillagokkal.

 

 

Az idei év slágere a hanukai mézeskalács ház lesz, természetesen hanukiával a kertben.

Szerezzünk be néhány Hanuka témájú könyvet. Ehhez találunk segítséget ezen a linken

 

Játszunk!

A trenderli és a szerencsejáték

A trenderli négy oldalán lévő betűk jelzik a pörgető szerencséjét a hanuka gelttel, azaz csokival, dióval, babbal, esetleg aprópénzzel  játszott bankos  játékban:

Nun: semmi nem történik

Gimel: mindent

Héj: felét

Sin: fizess

Családonként változik, hogy a pörgető mit nyer, az előzőleg pörgető játékos vagyonát, vagy a bankot, utóbbi esetben hamar vége van a játéknak. Több résztvevővel érdemes inkább számokban megadni  a gimel és a héj értékét.

 

Jó szórakozást!

Hanuka száméáh!