József álmai — Az igazi nagyság mércéje

Petrovits Péter
2021.11.26.

Az aktuális Tóra-szakasz József és testvérei közötti kapcsolat megromlásának beszámolójával kezdődik. József két álma igen jelentős szerepet játszott abban, hogy a testvérek egyre jobban megharagudtak rá. Az álmok közelebbi elemzése további betekintést adhat abba, hogy hogyan okoztak ilyen szakadást a testvérek között. Bét HaLévi (HaLévi háza/iskolája) – rabbi Josef Dov Soleveitchik[1] megjegyzi, hogy a Tóra az első álom után azt mondja, hogy a testvérek gyűlölték Józsefet, míg a második álom után nem azt írja, hogy gyűlölték, hanem azt, hogy féltékenyek voltak rá[2].
Mi az oka ennek a különbségnek?

Bét HaLévi erre úgy válaszol, hogy alaposabban megvizsgálta az álmokat. Az első álomban József azt mondta, hogy ő és a testvérei a mezőn voltak, és hogy testvéreinek kévéi felálltak, és meghajoltak az ő kévéje előtt. Azt nem mondta, hogy maguk a testvérek hajoltak meg előtte. Ezzel szemben a második álomban a csillagokhoz hasonlította őket, és azt állította, hogy azok meghajoltak előtte. Ez utóbbi álomban a csillagok a testvéreket jelentették, és azt, hogy ők maguk hajoltak meg közvetlenül József előtt.

Bét HaLévi elmagyarázza, hogy a két álom két különböző területet jelent, amelyeken a testvérek alárendeltek és alábbvalók lesznek Józseffel szemben. Az első álomban a kévék József jövőbeli felsőbbrendűségét jelképezték a testvérekkel szemben az e világi siker – עולם הזה (Olam Hazeh) területén. A kévéik meghajlása az övé előtt azt jelezte, hogy fizikai megélhetésükben tőle fognak függeni. A fizikai téren elért siker azonban nem tesz valakit önmagában véve felsőbbrendűvé másoknál, csupán azt jelenti, hogy több vagyona van. Ennek megfelelően egy gazdag ember nem áll magasabb szinten, mint egy koldus. Ennek alapján Bét HaLévi megmagyarázza, hogy az első álomban, amely a גשמיות gásmijut-ot (az anyagiasságot) ábrázolta, maguk a testvérek nem a József iránti alárendeltségüket mutatták, inkább a fizikai javaik mutatkoznak alacsonyabb rendűnek, mint a testvérüké. Ezzel szemben a második álom József jövőbeli szellemi felsőbbrendűségére utal a testvérekkel szemben. Valójában egy személy belső nagyságát a szellemi képességei határozzák meg. Ennek megfelelően a második álomban, amely a רוחניות ruchniut-ot (szellemiséget) képviselte, a testvérek maguk is meghajoltak József előtt, jelezve az ő velük szembeni eredendő szellemi felsőbbrendűségét.

Ezzel a felfogással Bét HaLévi választ ad arra a kezdeti kérdésre, hogy az első álom után a testvérek miért gyűlölték Józsefet, míg a második álom után féltékenyek voltak rá. A gyűlölet akkor keletkezik, ha valaki neheztel egy másik ember tetteire, míg a féltékenység úgy jelentkezik, ha valaki alacsonyabb rendűnek érzi magát társainál. A testvérek azért gyűlölték Józsefet az első álom után, mert az azt sugallta, hogy szükségük lesz rá a megélhetésükhöz, és fizikailag uralkodni fog felettük.
Azonban nem voltak féltékenyek rá, mert a nagyobb gazdagságának kilátása nem éreztette velük, hogy alacsonyabb rendűek lennének nála. Úgy tartották, hogy a fizikai képességek megszerzése az egy személyen kívüli dolog, és ezért nem méltó a féltékenységre. Ezzel szemben a második álom után féltékenyek voltak rá, mert ez azt jelentette, hogy szellemileg felsőbbrendű lesz náluk, és ez valóban féltékenységet ébreszthetett bennük.

Bét HaLévi magyarázatából két nagyon fontos tanulság vonható le. Először is, megtanulhatjuk, hogy az ember anyagi javainak nincs jelentősége az igazi nagyságát illetően. Egy gazdag ember lehet, hogy tiszteletet érdemel, de nem szabad irigyelni a vagyonát, mert az nem a valódi értékének a barométere. Egyedül az ember szellemi szintje határozza meg az ember valódi nagyságát, és csak az érdemelhet irigységet.

Nagyon is lehetséges, hogy valaki a saját fontosságérzetét az anyagi javai alapján ítéli meg. Az anyagi javakkal kapcsolatos helyes szemlélet fenntartásának egyik lehetséges módja, ha megnézzük, mi határozza meg a Tóra világában a „nagy” embert. A vagyonnak nincs jelentősége annak meghatározásában, hogy ki a גדול בישראל „Gadol b’Jiszráél” (a legnagyobb Tóra-tudósokra használt kifejezés), sőt, sok גדלים (Gedolim) rendkívül szegény volt. Ami a Tóra definíciója szerint fontos, az a belső szellemi nagyság, amit az illető elér. Ha emlékeztetjük magunkat Gedolim-jaink tulajdonságaira, az segíthet abban, hogy pontos perspektívát tartsunk a gazdagság jelentéktelenségéről az egyén valódi nagyságához képest.

A fizikai tárgyaihoz nagyon ragaszkodó ember egyik jele, hogy úgy tekint rájuk, mint a lénye részére. Például egy személy otthona annyira értékes lehet a maga számára, hogy annak bármilyen károsodása az ő szemében egyenértékű a saját testének károsodásával. Az ilyen hozzáállás másik negatív következménye, hogy a fizikai világhoz ennyire ragaszkodó ember olyan mértékben válhat annak rabjává, hogy az káros módon befolyásolja az életét. E szomorú tény nyilvánvaló volt a holokauszt előtti években Németországban. Ahogy a németországi zsidóság helyzete romlott, sok zsidó egyre inkább tudatában volt annak, hogy menekülnie kell. A tehetősebb zsidók közül néhányan azonban nagyon nehezen tudták elhagyni szép otthonaikat és vagyonukat. Következésképpen sokkal több szegény zsidó hagyta el Németországot, mint gazdag társaik. A fizikai tulajdonukhoz való ragaszkodásuk végzetesen veszélyesnek bizonyult.

József álmaiból megtanulhatjuk, hogy a nagyság egyetlen igazi mércéje a szellemi eredmények és nem az anyagi haszon. Érdemeljük ki mindannyian, hogy felismerjük és elérjük a valódi nagyságot.

Ezekkel a gondolatokkal kívánunk békés, szép Szombatot!

[1] Egy 19. századi rabbi, aki a híres Brisk dinasztia őse

[2] Bét HaLévi, Parshat Vajeshev