Rózsa Péter újságíró írta, Török András művelődéstörténész lektorálta a Budapest Zsidó Arca című, nemrég megjelent könyvet, amely a főváros zsidósággal kapcsolatos érdekességeit mutatja be. Természetesen nem tudományos munkáról és nem turisztikai útikalauzról van szó. A kötetről beszélgettünk Rózsa Péterrel.
– Amikor kezembe vettem a könyvet és belelapoztam, akkor kicsit emlékeztetett Komoróczy Géza professzor, Frojimovics Kinga, Pusztai Viktória és Strbik Andrea A zsidó Budapest című kétkötetes könyvére. Miben látja a legnagyobb különbséget a két könyv között?
– Nem összehasonlíthatóak! Ha elolvassa, látni fogja, teljesen más a két könyv szerkezete, hiszen professzor úrék komoly forrásfeltáró és kutatómunkát követően két kronologikus kötetben dolgozták fel a budapesti és a magyarországi zsidóság történetét. Ellenben az én könyvem nem halad időrendben, mert nem történelmi munka, kulturális kalandkönyvnek nevezném. Ha alaposabban beleolvas látni fogja, hogy a fejezetek inkább különböző életformákhoz, szakmákhoz kötődnek, a filmvilághoz, a pesti kabarék és kávéházak világához, vagy olyan részekhez, amelyről külön mondanivalója van a zsidóságnak, például Újpest megalapítása vagy, hogy mást ne mondjak Nobel-díjas zsidóink különleges története. Én tehát olyan fejezetekben fogalmaztam meg a könyvet, ami inkább a magyar kulturális és szellemi élet egy-egy szigete.
– Ha Budapest és a zsidók kapcsolatáról beszélünk szinte végtelen a merítési lehetőség. Mégis mi alapján döntötte el, hogy merre kalandozzunk és merre ne?
– A szándék eleve az volt, olyan könyv szülessen, hogy ha valaki, aki soha nem foglalkozott azzal mikor, hol, mit is csináltak a zsidók Budapesten, de ebben a városban él vagy csak sétál felhívom a figyelmét rá, mit jelentenek ennek a városnak a zsidók, mi volt és mi a szerepük. Bevallom teljesen önkényesen választottam ki, melyek azok a területek, ahol a zsidóság nyomot hagyott, és ezekről külön fejezetekben írtam, de azon belül is inkább azokra a történetekre koncentrálva, melyeknek nyomát ma is meg lehet nézni és tapintani. Ilyenformán a zsidó építészekről, irodalmárokról van szó, kabarészerzőkről, színészekről, tudósokról és egyszerű polgárokról, kereskedőkről.
Rózsa Péter, a kötet szerzője
– Van személyes kedvenc, vagy akár többes számban személyes kedvencek?
– Van, hogyne lenne! Számomra az újpesti történetek a legmegragadóbbak, korában nem ismertem őket. Egyrészt azt, hogy ez az egyetlen magyar város, Megyer, amit zsidók alapítottak, később lett Újpest, amit csak 1952-ben kapcsolták közigazgatásilag Budapesthez. Sokkoló élmény volt azzal szembesülnöm, amikor a rendelkezésre álló forrásokból megtudtam, hogy 1944-ben, amikor Horthy leállította a fővárosi zsidóság deportálását, a csendőrség kapva kapott azon, hogy Újpest nem tartozik Budapesthez, ezért 18 ezer újpesti zsidót hihetetlen gyorsasággal tudtak deportálni. Ráadásul egy helytörténeti kiadványban találtam egy naplót, íróját az utókor az újpesti Hanna Franknak nevezi. Egy 12 éves kislány naplójáról van szó, egészen addig az estig írta, amikor másnap reggel édesanyjával és az öccsével együtt elvitték, mind elpusztultak. A naplót az ostrom után találták meg. Találtam más izgalmas dolgokat is, például azt, hogy Hollywood leginkább annak köszönheti létét, hogy Mátészalkán volt egy olyan hászid közösség, ahonnan meglehetősen tehetséges emberek hagyták el a vidéket, és mentek át Angliába, és Amerikába,Tony Curtistől egészen Adolph Zukorig. Ezekre az apró kis csodákra fókuszáltam, hogy élménydús legyen az olvasás. Egyébként már készül a kötethez egy okostelefonos applikáció is.
– Milyen forrásmunkákat használt, kik voltak segítségére a könyv elkészítésben?
– Nagyjából 50-60 könyvet néztem át és az interneten is elég sok mindent találtam még hozzá. A könyvet egyébként Török András lektorálta, akitől sok konkrét ötletet kaptam. Sőt, még egy-két szövegre is felhívta a figyelmemet.
– Honnan jött a kötet ötlete?
– Kirschner Péter a MAZSIKE elnöke találta ki, hogy kellene egy olyan könyv, ami könnyed, olvasmányos, szórakoztató formában ad mozaikképet Budapest zsidóságáról. Ezzel az elképzeléssel keresett meg. Érdekelt a téma, időt kértem és elkezdtem gondolkodni azon, ha én ránézek ennek a városnak a történetére, vajon hol bukkannak fel zsidók, és így kezdett kialakulni a könyv szerkezete.
– Mit gondol, mit mond ez a kötet egy zsidónak és mit annak, aki csupán érdeklő?
– Érzésem szerint egy zsidó azt éli meg, amit én, amikor írtam, hogy jó dolog zsidónak lenni, annak összes szomorúságával és drámájával együtt. Az ember rácsodálkozik, hogy a zsidó nép milyen hihetetlenül tehetséges volt minden korban, és ezt bizony jó ezekben a történetekben visszaolvasni. Azoknak pedig, akik nem zsidók szerintem a könyv egy „aha” élményt ad, elolvassa például, hogy Heltai Jenő zsidó volt azt mondja, jé, tényleg? Azt hiszem a kötet tele van kis, apró felfedezésekkel, amely persze egy érdeklődő, nyitott értelmiségi attitűdöt feltételez. Ez a könyv nem mellesleg egyébként alapvetően a zsidó-magyar együttélésről szól, arról, milyen hihetetlenül erős szálakkal kötődünk egymáshoz.