Ma este már az ötödik lángot gyújtjuk a hanukiánkban. Csodaként éljük meg a csodát! A gyertyalángok vidám táncát figyelve emlékezünk a Szentélyben történtekre. Boldogságra derít bennünket gyermekeink, unokáink öröme. Szívesen ülünk le velük játszani és pörgetjük a trenderlit, nagyokat nevetve a semmin is!

Nész gádol hájá pó/sám! Nagy csoda történt itt/ott.

Elcsodálkozunk, hogy pár napja ugyanennyi fánk már rég elfogyott! Eldöntjük, hogy holnap biztosan palacsinta lesz! Meg és átéljük az ünnepet, hirdetjük a csodát! Talán azokat az apró hétköznapi csodákat is jobban észrevesszük, amelyek mellett a dolgos hétköznapokon átlépünk, elmegyünk mellettük. Vajon az ünnep teszi? Biztosan, hiszen a ráhangolódás, a készülődés már az ünnep része! Lehet együtt készülődni, sőt kell is! De ne feledjük, az ünnep nem attól lesz tökéletes, hogy minden óramű pontossággal történik, hanem attól, hogy együtt vagyunk! Az ünnepeket nem a boltban vesszük, azok mélyen belül, bennünk vannak. Mindenkit elvarázsolnak, magukkal ragadnak a fények, az illatok, a csillogás, az ajándékvásárlás vagy esetenként annak készítése. Minden évben ugyanazokat a dalokat énekeljük, ugyanazokat az ételeket készítjük és fogyasztjuk el, követjük a hagyományokat, amiket talán már régről, a szülői házból hoztunk magunkkal. Amelyekről, és amelyektől úgy érezzük, hogy tartozunk valahová, hogy összetartozunk tőlük. Millió kis apró szállal kötjük magunkat a biztonságot adó emlékekhez, ízekhez, hangulathoz. Ezzel végső soron a biztonságot nyújtó otthont keressük és akarjuk továbbadni gyermekeinknek! Csodák csak azokkal történnek, akik hisznek bennük!

Szívből és szívvel szeretni, szívből kacagni, szívből ünnepelni!

Ha az ünnep hiányzik a szívünkből, akkor a gyertyák lángja sem fog jelenteni semmit. Lehet rutinszerűen előkészülni, elkészíteni az ételeket, ajándékot venni, tényként kezelni magát az ünnepet. De valami igazán fontos hiányzik belőle, ez pedig maga a szeretet! A szeretet az, ami közelhoz bennünket egymáshoz, toleránsabbá, nyitottabbá tesz. Megtanít bennünket tisztelni és elfogadni embertársainkat. Tisztelni mások szokásait, ünnepeit. Egy egyszerű példát szeretnék megosztani veletek, amit én „csodaként” éltem meg, és bevallom, hogy nagyon boldoggá tett! A közösségi oldalon több csoportnak is tagja vagyok. Ezek általában kézműves és ki hinné, gasztronómiával foglalkozó csoportok. Nagyon sokat tanulhatunk egymástól, recepteket osztanak meg, amiket apró változtatásokkal, de mi is elkészíthetünk és elfogyaszthatunk. Meglehet tanulni akár kötni, horgolni, hímezni vagy csipkét készíteni. Őszinte véleményt kaphatunk, hogy melyik ollót vagy ragasztópisztolyt ajánlják, mert az biztosan jó! Advent közeledtével egyre több asztaldísz és adventi koszorú került fel. Örülni lehetett a másik örömének, és segíteni annak, aki kérte. Évek óta tag vagyok itt, de most gondoltam egy merészet, és feltettem a feldíszített ebédlőnkről készült képet. Kissé tartva attól, hogy milyen reakciót váltok ki a sok karácsonyi ötlet és már feldíszített fa között, a hanukai dekorációval.

 

Nem vagyok lájkvadász, de pár óra alatt 700, mára pedig már 1100-nál is többen reagáltak a képekre. (Szeretném megjegyezni, hogy a kép jóval Hanuka előtt készült, azóta a gyertyák is a helyükre kerültek, és a fánkok mellé latkesz is került az asztalra.) Nem a számok tettek boldoggá, hanem a felém áradó szeretet, amit teljesen ismeretlen emberektől kaptam a hozzászólásokban. Boldog Chanukát kívántak, megköszönték, hogy megmutattam, mi hogyan ünnepelünk. Hogy megismerhették a hagyományainkat és tanulhattak belőle, többen kérdezték, miért van fánk az asztalon, a színeknek van-e jelentősége, mi van az üvegcímkéken és egyebek. Én pedig örömmel válaszoltam!

Advent első vasárnapja és Hanuka első estéje volt.

Mindannyian átéreztük a másik örömét, amit a hite szerinti ünnep jelentett számára. Vannak emberek, akik akkor sem ismerik fel a csodát, ha az a szemük előtt megy végbe. Vegyük észre a mindennapok csodáit és éljük meg az ünnep minden pillanatát!

 

Keresztény olvasóimnak áldott adventi időszakot, Hittestvéreimnek pedig Hág száméách az ünnep további napjaira!