József és testvérei történetében gyakoriak voltak a nehéz és szélsőséges érzések. Bátyjai Egyiptomba érkeztek, és találkoztak egy magas rangú egyiptomi férfival, aki súlyos vádakkal illette őket és ezért életveszélyben érzik magukat. Tele vannak bűntudattal, szorongással és feszültséggel, amely a Genezis végéig sem csillapodik.
Az első sírás.
József jól álcázta magát és így a testvérek nem is gondolnak arra, hogy érti a nyelvüket, mert még egy tolmács is ült ott. Szabadon beszéltek egymás közt. Amikor rájönnek arra, hogy olyan valakivel kerültek szembe, aki egyáltalán nem akarja meghallgatni őket, akkor visszaemlékeznek arra, amikor ők sem hallgatták meg szerencsétlen testvérüket.
„És mondták egymásnak: Bizony vétkesek vagyunk mi testvérünk miatt, mivelhogy láttuk lelke szorongását, midőn könyörgött nekünk, de mi nem hallgattunk rá; azért jött ránk ez a szorongatás”
(1 Mózes 42,21)
Rubén válaszul azzal vádolja testvéreit, hogy meg sem hallgatták, amikor a testvérük védelmére kelt:
“íme, vérét is számon kérik”
( 1 Mózes 42,22)
József nem tudta visszatartani magát:
“És ő elfordult tőlük és sírt; azután visszatért hozzájuk és beszélt velük,”
( 1 Mózes 42,24)
Kiszalad a szobából, és kitör belőle a sírás.
A második sírás
József testvérei visszatérnek Egyiptom és velük van Benjámin is együtt várják a házigazdát. Amikor József hazaérkezik kedvesen velük, és testvére, anyja fiára, Benjaminra néz, aki érzelemmentesen viselkedik:
“Ő pedig felvetette szemeit és meglátta Benjámint, az ő testvérét, anyjának fiát és mondta: Ez a legkisebb testvéretek, akiről nekem szóltatok? És mondta: I’sten legyen kegyes irántad, fiam!
De József sietett, mert kigyulladt szeretete testvére iránt és sírni akart; bement a szobába és ott sírt”
(1 Mózes 43, 21-30)
Elképesztő jelenet : József szinte teljesen összeomlik, de az utolsó pillanatban átmegy egy másik szobába, és ott sír.
Az arclemosó szemlélteti könnyfoltos arcát.