Minden ünnepünknek megvan a maga sajátos éneke, Hanukáé a Máoz cur lett. Hanuka minden estéjén a gyertyagyújtást követően felcsendül jól ismert dallamával a Máoz cur. Ez a vallásos ének, melyet héberül pijutnak nevezünk, a XIII. században a keresztes háborúk alatt íródott.
Összesen hat versszakból áll, az utolsó versszaka későbbi hozzátoldás. Általában csak az első versszakot énekeljük, mely héberül így hangzik:
Máoz cur jesuáti, lehá náe lesábéah
Tikon beit tefiláti, vesám todá nezábéáh
Leét táhin mátbéáh, micur hámnábéáh
Áz egmor bésir mizmor hanukát hámizbéáh
Az első öt versszak kezdőbetűit összeolvasva megkapjuk a Mordecháj nevet. A középkori zsidó költészetben jellemző volt az akrosztikon használata, melyben a versszakok, vagy sorok kezdőbetűiből kiolvasható volt a szerző neve. Többet a dal szerzőjéről azonban nem tudunk. Lehetett Mordecháj ben Jichák háLévi, aki egy szombati dal ismert szerzője volt, vagy egy 1096-ban mártírhalált halt mainzi zsidó veje, akiről a feljegyzések szólnak. A 6. versszak is rejt magában egy akrosztikont. Itt a szavak kezdőbetűi adják ki a „cházák”, vagyis „erős” szót, melyet egyfajta áldásként előszeretettel toldottak a szerző neve után. A dal a címét a kezdő szavairól kapta: máoz cur, vagyis sziklaszirt. Ezzel a kifejezéssel I-tenre utal, akire mindig és minden körülményben biztonsággal támaszkodhatunk. Az Ö.valóhoz, a zsidó nép mentsvárához imádkozunk benne azért, hogy épüljön újjá a jeruzsálemi Szentély. A dallam eredete nem ismert, kutatók feltételezik, hogy korabeli népdalkincsek elemeit vették át a zsidók.
A Máoz cur hat versszaka magyar fordításban így hangzik:
Szabadulásom sziklavára, illik hozzád a dicséret! Épüljön már fel Imánk Háza, hogy ott hálaáldozatot hozhassunk, amikor a nyüszítő ellenség kiirtására készülsz! Akkor befejezhetem majd zsoltárénekkel az oltár felavatását.
Lelkem megelégelte a sok bajt, a fájdalom végzett erőmmel. A bikaimádó ország szolgaságában nehéz munkával keserítették életem. De Ő hatalmas kezével kihozta onnan választottjait: a fáraó serege s minden pereputtya kőként mélybe süllyedt.
Elvitt szent Hajlékába, de ott sem nyughattam: eljött az elnyomó, száműzetésbe vitt, mert idegen isteneket szolgáltam, méreg borát ittam. Majdhogy el nem pusztultam, de vége lett Bábelnek, és Zerubábel vezetésével hetven év múltán kiszabadultam.
Ki akarta vágni a nagy ciprusfát Hámdátá fia, az ágági (Hámán), de saját csapdájába esett, vége lett gőgjének. Mordechájt emelted magasra, ellenfelének még a nevét is kiirtottad, sok fiát, vagyonát bitóra juttattad.
Görögök gyülekeztek ellenem akkor, a Hasmoneusok idején áttörték bástyáim falát, az összes olajat tisztátalanná tették. De a megmaradt egy korsó csodát tett virágaiddal, ezért bölcseink nyolcnapos vígságot rendeltek.
Tárd ki szent karodat, hozd el végső szabadulásunkat, bosszuld meg szolgáid kiontott vérét a gonosz népségen, mert hosszan késlekedik szabadulásunk, nincs vége a nehéz napoknak! Vesd Edomot a nagy sötétbe, hozd el nekünk hét pásztorunkat!
A 2-5. versszak a zsidó nép történelmének epizódjait jeleníti meg: az egyiptomi fogságot, a babiloni száműzetést, Hámán kapcsán a purimi történetet, végül a görögöket, Antiochust, hanuka történetét, és hogy miként győzedelmeskedtek felettük a zsidók. A 6. versszak arra kéri I-tent, vessen véget a leghosszabb száműzetésnek, és hozza el a messiási kort.