Sziasztok, Potifár vagyok, kereskedő és a fáraó legfőbb intézője. A vejemet Józsefnek hívják, az ő történetét mesélem most el. Nem, kérlek ne hívjátok Józsinak, attól ideges.

Szóval ez az én vejem, a lányom férje, az unokáim apja, korábban nem itt lakott, a szép Egyiptomban, hanem egy  Kánaán nevű helyen, az apjával, meg a halom testvérével. Az apjának ő volt a kedvence, meg a kisöccse, Benjámin. József azért, mert hasonlított rá, okos volt és kedves, állítólag szép is, ízlés dolga. A Benjámin meg a legkisebb volt és babakora óta az apja szeme fénye. Történt, hogy József imádott öltözködni, fontos volt neki a külseje, vigyázott mindenére, a többieket annyira nem érdekelte a divat, azt hordtak, amit találtak. Ettől elég szedett-vedett volt a kinézetük, lukas térdű nadrág, szakadt kabát, semmi nem zavarta őket. Bezzeg József mindig tiszta volt és jólöltözött. Ez tetszett az apjának, ezért vett neki egy száz százalék merinói gyapjú köntöst, színes fonalból szőttet, csak úgy hullámzott a szélben és virítottak a gyönyörű színei.

Én nem láttam soha, de József órákat tudott mesélni a mintájáról, a fogásáról, hogy milyen kellemes meleg volt és, hogy a testvérei szeme szikrákat szórt, amikor megkapta. Ez mondjuk nem csoda, hiszen egyrészt ők nem kaptak semmit, másrészt a nehéz munkát a földeken, az állatokkal mind nekik kellett elvégezni. Józsefnek és Benjáminnak leginkább csak az apjuk, Izrael mellett kellett  lenniük, hallgatni a történeteit. Talán néha vittek egy teát neki, el sem mozdultak mellőle. A tíz idősebb fiú meg egész nap dolgozott, közben nem győztek Józsefről keseregni, a kis Benjáminnal nem volt gondjuk, őt nagyon szerették. Ráadásul Józsefnek volt egy szuperképessége, ami később ugyan megmentette az életét, de a testvéreit rendkívül idegesítette. Az volt a trükkje, hogy álmot fejtett. Ami magában nem lett volna baj, de ez a kelekótya nem bírta leállítani az álomfejtést, mondta, hogy mit jelentenek az álmok, ha kellett, ha nem. Amikor a testvéreinek előadta, hogy később majd ő fog uralkodni rajtuk és meghajolnak előtte, betelt a pohár. Kimentek dolgozni, magukkal vitték Józsefet, először szimplán ki akarták nyírni, aztán meggondolták magukat és  bedugták egy jó mély gödörbe. József mesélte, hogy ő nem félt a gödör alján, tudta, hogy innen csak felfelé van és igaza lett. Jött egy karaván, nem a füstölt sajt, hanem egy csomó teve egymáshoz kötve, meg kereskedők, akik adnak vesznek mindent. Kelméket, edényeket, illatszert, olajat, meg embereket. Fogták a bátyjai Józsefet és lepasszolták, vigyék minél messzebb. Így is lett. Elhozták ide, Egyiptomba. Én éppen arra jártam, ráértem, nézelődtem, vettem a feleségemnek tíz vég selymet a tavaszi ruhatárához, levendulaolajat a fürdővízbe,  meg Józsefet, hátha jó lesz valamire. Eléggé meg volt szeppenve, azt hittem, mindig ilyen csendes gyerek marad, hát ebben pont tévedtem. Hazahoztam, ügyes volt és okos, amit rábíztam, megcsinálta, a szolgák is kedvelték. Aztán történt valami. A feleségem, aki fiatal volt akkoriban és gyönyörű, valamiért megharagudott rá. Nem is kicsit, tele volt panasszal, még azt is mondta, hogy József tiszteletlen volt vele. Azt azért nem tűrhetem, hogy a házamban gorombáskodjon az asszonnyal, jól felhúztam magam és tömlöcbe vetettem. Csak nézett rám, nem értette, mi történik. Aztán ez a fiú a tömlöcben is hamar feltalálta magát, komolyan irigylem az idegeit. Jóban lett a rabtársaival, kiderült, hogy remekül számol és vicces történeteket tud mesélni, egy idő után már szabadon sétált a börtönön belül. De persze az álomfejtéssel ott sem hagyott fel. Az egyik fickónak megmondta, hogy kegyelmet kap, a másiknak meg, hogy másnap szépen kivégzik. Igaza lett, jött is a hóhér, méretet venni.

Telt múlt az idő, a főpohárnok, akinek tényleg megkegyelmezett a fáraó, visszakerült a palotába, dehát  jótett helyébe hálát ne várj, szépen elfelejtette Józsefet. Egészen addig eszébe sem jutott, amíg a fáraó is elkezdett álmodni. Én nem tudom, mi lelte az embereket, hogy mindenki álmodik. Én reggelre arra sem emlékszem, hogy melyik oldalamon aludtam, arra, meg, hogy mit álmodtam, főleg nem. A fáraó bezzeg emlékezett, jól fel is idegesítette magát. Igaz, ami igaz, egészen furcsa álmot látott, engem a víz kivert, amikor hallottam. Álmában látta, hogy hét sovány, csúnya, kopott szőrű  tehén megevett hét szép, tarka, kövér tehenet.

Csak úgy, felfalták őket, de még utána  is göthösek maradtak. Hát, köszönöm, én inkább maradok annál, hogy reggelre gőzöm nincs, mit álmodok! Aztán meg hét ronda, koszos, száraz búzakéve, felfalt hét szép, aranyló kévét, tudjátok, amikor egymásba kötik aratáskor a búzát, azt hívják kévének. Ezt is elképzeltem, ez inkább vicces, ahogy a búzák búzát esznek, hiszen nincs is szájuk, de a tehenes, na az félelmetes. Annyit még én is tudtam, hogy jót biztosan nem jelent. Tanakodtak a palotában a tudósok, jósok, jövendőmondók, meg még aki csak arra járt, az is ezen gondolkodott. A fáraó már a haját tépte nagyjából, nem szerette, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarta. Ez nem is csoda, végtére is, ő a fáraó. Szóval, egyszer csak a főpohárnoknak ötlete lett, tudjátok, ő az, aki korábban együtt raboskodott Józseffel. Már küldettek  is Józsefért, hogy itt az ideje, hogy a szuperképességét használja. Kis gondolkodás után már kész is volt a megfejtés. Hét szűk esztendő jön a hét bőséges termésű év után, szóval mindenki raktározzon, különben jön a éhínség. Bejött neki, tényleg hét évvel később, egy csepp eső nem sok, annyi sem esett. Szerencsére a fáraó hallgatott Józsefre, tele voltak a raktárak gabonával kenyérnek, meg takarmánnyal az állatoknak, szóval volt mindenünk. Tojás a rántottához, tej a kávéba, sajt a melegszendvicsbe. József meg szépen lépdelt felfelé, jobbnál jobb állása lett a fáraónál, végül még alkirálynak is kinevezték. Annak ellenére, hogy kicsit rögösen indult a kapcsolatunk, emlékeztek, börtönbe zárattam, mert a feleségem megsértődött rá. Később kiderült, hogy nem pont úgy történtek a dolgok, ahogy az asszony mesélte, de így utólag még jót is tettem Józseffel. Szóval, mostanra rendeződött a viszonyunk, hozzá is adtam a lányomat feleségül.

Teltek múltak az évek, egyszer csak elfogyott Kánaánban minden, ami ehető lett volna. Ők nem tartalékoltak, nem készültek a hét szűk esztendőre, száraz kórón kívül semmijük nem maradt. Hallották, hogy Egyiptomban viszont minden van, így elindultak bevásárolni. Ki se találjátok, kik érkeztek a palotához! Hát József testvérei, azok, akik szépen elpasszolták őt a karavánnak. Jöttek, hogy hadd vegyenek aranyért élelmet, takarmányt, gabonát. József rögtön felismerte őket, de nem szólt, nem árulta el, hogy ki ő. Beszélt velük, kérdezte, kifélék, mifélék, van-e másik testvérük. Azok meg mondták, hogy van még a Benjámin, de őt nem lehet elmozdítani az öreg édesapjuk mellől. Na Józsefnek se kellett több! “ Élelmet akartok? Akkor szépen hozzátok el ide Benjámint, lássam, hogy biztosan nem csak kémkedni jöttetek!”

A testvérei el is hozták Benjámint, József alig bírta megtartani a titkát, úgy örült a kistestvérének. Meghívta őket a házába ebédelni és elrejtett a zsákjukba egy ezüst serleget. Aztán amikor indultak volna, átkutatta őket és megtalálta. Volt nagy haddelhadd! A testvérei esküdöztek, hogy nem lopnának el egy szöget sem, de József hajthatatlan volt, csak úgy engedte őket vissza, Kánaánba, hogy Benjámint, az apjuk szeme fényét ott tartja maga mellett szolgának.

Kíváncsiak vagytok, mi történt ezután? Legközelebb azt is elmondom! Addig is kívánjunk sok szerencsét a testvéreknek, hogy épségben jussanak vissza az apjukhoz!

Tipp:

Készítsétek el a hét kövér és a hét sovány tehenet csokis keksz, vajkrém és ételfesték segítségével!