December 12-én emlékezünk az 1989-es rendszerváltás utáni Magyarország első szabadon választott miniszterelnökének elhalálozására: Antall József kormányalakítását követően három és fél évvel, 1993. december 12-én hunyt el súlyos betegségben, non-Hodgkin limfómában. Életútját, politikai pályáját, miniszterelnökségét nem lehet egy írásba összesűríteni, nem is célom, a zsidó közösséghez való kapcsolatát elevenítem fel egy korabeli beszéde segítségével.
Demokratikus gondolkodását – bár közhelyszerű – de szó szerint a szülői ház alakította: édesapja, 1896-ban született idősebb Antall József 1932-től a Belügyminisztérium alkalmazásában állt, ahol a szociális ügyeket irányította. Az 1930-as évek végén bízták rá a menekültügyek intézését, mivel 1938-tól egyre nagyobb számban érkeztek menekültek az országba. Idősebb Antall József menekültügyi kormánybiztosként a több tízezer lengyel menekültről való gondoskodás megszervezése mellett Henryk Sławik lengyel diplomatával együttműködve 1939 és 1945 között több mint 5000 lengyel zsidó életének megmentésében működött közre. Bekapcsolódott a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette ellenállócsoport szervezésébe, illetve részt vett a Kállay-kormány béketapogatózásainak előkészítésében is. Magyarország 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállását követően id. Antall József azonnal lemondott hivataláról, megsemmisítette vagy elrejtette a menekültekkel kapcsolatos tevékenységére vonatkozó iratokat és somlói birtokára utazott. Néhány héttel később itt tartóztatta le a Gestapo. Végül Horthy kormányzó közbenjárására augusztus 28-án szabadulhatott. A háború befejeztéig vidéki birtokán tartózkodott családjával együtt. 1989-ben az izraeli Jad Vasem intézet a Világ Igaza kitüntetésben részesítette, és fia, ifjabb Antall József, a későbbi miniszterelnök jelenlétében fát ültettek a tiszteletére az emlékhely kertjében.
Antall József miniszterelnök 1990. július 8-án a magyar zsidó mártírok emlékművének felavatásakor mondott beszéde jól összefoglalja a néhai kormányfő nemzeti konzervatív, részben szabadelvű világlátását a magyar zsidóság vonatkozásában, ebből idézek néhány gondolatot.
„A magyar történelem és Budapest történelmének egyik legtragikusabb időszakára emlékezünk, ami a magyar történelem évezredes útjának, évezredes hagyományainak meggyalázása volt, és amelyre emlékezni mindazoknak, akik a magyar történelemért felelősnek érzik magukat, külön szívszorongató szomorúság…De azt is tudniuk kell, hogy ez nem minden embernek és nem mindenkinek volt bűne, és nem mindenki volt ennek részese. A történelem különös tragédiája, hogy a félelem megbénít, és igen gyakran megbénította a tisztességeseket is, és hallgataggá tette, mint ahogy hallgataggá tette a tisztességeseket más diktatúra is. Tudniuk kell, hogy ez az ország nemcsak az üldözés színtere volt. Nagyjaink, akikre mi büszkék vagyunk, és akik utódainak valljuk magunkat, a reformkor nagy nemzedéke, a Himnusz költője, Kölcsey, és Széchenyitől Kossuthig, Deák Ferenctől Eötvösig, valamennyien a zsidó emancipáció előharcosai voltak, mint költőink, köztük Arany János, aki az „Örök zsidó” című versében állított emléket a zsidóságnak és a zsidó tragédiának. Ez a nemzedék döntő szerepet játszott abban, hogy utána Magyarország egyike lett Kelet-Közép-Európában azoknak – nyugodtan mondhatjuk – az oázisoknak, ahova zsidók százezrei jöttek a pogromok elől a múlt század második felében, és ahol az I. világháború előtt közel egymillió zsidó élt, és Budapesten a római katolikus vallás után a második legnagyobb hitfelekezet az izraelita volt. Erre is emlékezzen zsidó és nem zsidó, és emlékezzen arra is, hogy a II. világháború iszonyatában és szörnyű tragédiái közepette megaláztatásokkal, megbántásokkal, csapásokkal sújtottan, de 1944. március 19-ig mégis Európa legnagyobb zsidó közössége maradhatott a helyén, és hogy voltak, akik tudták, hogy mi a kötelességük, és a zsidóság védelmében is kiálltak. Ez nem menti a bűnösöket, nem menti a tragédiát, de ez is hozzátartozik a történelmi igazsághoz.”
Antall József idézett és további beszédei itt találhatóak, id. Antall Józsefről az Antall József Tudásközpont oldaláról származnak az információk.
A fájdalmasan fiatalon elhunyt miniszterelnök (1932-1993) életútja iránt érdeklődőknek az alábbi könyveket javaslom:
- Debreceni József: A miniszterelnök (Osiris Kiadó 1998)
- Kónya Imre: …..és az ünnep mindig elmarad? (Alexandra 2016)
- Romsics Ignác: Volt egyszer egy rendszerváltás (Rubicon Könyvek 2003)
